2010. augusztus 16., hétfő

Elhagyott állaptok napja

Ha jól tudom, a mai nap van az otthontalan állatok napja. Este későn (10 után) lesz a Duna TV-n egy dokumentumfilm Bukarest hírhedt kóborkutyáiról. Nem fogom megnézni, de mindenkinek ajánlom, főleg akak jönnek a közönyös, lelkiismeretüket megnyugtató dumával, hogy előbb az embereken kell segíteni, blablabla... Mindenesetre emlékezzünk meg azokról, akikkel Európa eme szegletében gyakorlatilag bármit meg lehet csinálni, és csak a kevés, valóban jó érzésű ember irgalmára vannak utalva...

2010. augusztus 13., péntek

Ezúttal délen - egy hetes fetrengés Makrigialoszon


Ez a falu Thessalonikitől kb 50 kilóméterre van. Kocsival ment a család (sajnos nem én finanszíroztam - szokásaimmal ellentétben legalább a rám eső részt - most kínban is vagyok...), Szerbián és Makedónián keresztül, majd' végig autópályán, egész éjjel. Török invázió - augusztusban lehetetlen kikerülni. Hosszú sor, különösen a szerb-makedón határon, éjfél már elmúlt. Kolduló gyerekek, ringyók, és valószínűleg valami mulatsáról visszatért igazi balkáni cigányzenészek - mint valami Kusturica filmben. Ütött-kopott kocsival, benne a rezes hangszerek. Fényképre kínálkozott, dehát nem állhattam oda mégsem, hogy belevakuzzak a képükbe.
Elég törődötten értünk Makrigialoszra. Semmi különös falu, egyáltalán nem volt görögös, inkább mint Horvátországban. Homokos strand, partmentén a promenád, hosszan teli vendéglőkkel és bárokkal. Ha valaki elfoglal egy napágyat (a tűző nap miatt tanácsos is a hozzátartozó napernyők miatt), az csekély fogyasztás ellenében egész nap birtokolhatja. Egy jeges kávé 2,5 EUR pl. Sört a parti kioszkból már lehet privátilag hozni (1,1 EU egy kis doboz Heineken). A parttól néhány száz méterre kagyló telep, végig. Ez nem baj, mert a kagyló tisztítja a vizet, viszont eléggé felkavarják a munkákkal, emiatt senki ne számítson horvát tisztaságú vízre. Viszont ha valaki elmegy a sólepárló felé, a pydnai romoknál (figyelem, csak hétköznap 14.30-ig tekinthető meg - le is maradtunk, belépés ingyér') van egy másik strand, ez jóval tisztább. De tengeri fű itt is van, amely óhatatlanul a partra vetődik. A nagy meleg miatt csak olvasni bírtam, kicsit kézimunkáztam is.
Feljebb a faluban számos élelmiszerbolt van, péntekenként heti piac - azt érdemes megnézni, bár amit én kerestem - házi olivaolaj, bor, sajt - ilyesmi nem volt. halak, rákok viszont igen - na de ezt hogy vittem volna Budapestre? Meg házi görög édesség sem volt. Volt viszont sok friss zöldség és gyümölcs.
Kirándulni voltunk a szörnyű Parálián - ez egy szántóföldön felhúzott, zsúfolt üdülőváros, suttyó nyaralókkal, hamar el is mentünk. Másik este Katarinába látogattunk (kb 20 km), itt sem volt semmi különös, de ennek már igazi polisz hangulata volt, tele boltokkal (kisváros, de a nálunk oly csodált tömeg/tucat márkák, mint pl. Benetton ott voltak. (Nem plazákban!) Hát legalább vidéken is kapnak divatos ruhát az emberek - jelzem, több görög divatüzlet is volt. Mondjuk Tapolcán ilyen nincs.
Szóval a hét a homokon történő fetrengésről szólt, de tulajdonképpen nem baj, ha csak az nem, hogy az az érzés maradt bennem, hogy nem is jártam sehol.
Visszafelé nappal mentünk át Makedónián - na az érdekes volt - igazi East-Balkán táj, meg emberek. Belgrádig klotyóra sem mentem - irtózom a pottyantós-taposós WC-től, pedig úgy tartják higiénikusabb...
Magyar határon mieink fontoskodtak a törökökkel, már 11 óra volt, semmi schengeni sor, ott dekkoltunk, még a mi csomagtartónkat is megnézték.

2010. augusztus 11., szerda

Berlini fotók








Itt van néhány kép Berlinről, még teszek hozzá, ha elérhető lesz.