2011. november 26., szombat

Néma Tanúk felvonulás

Az Anker Klubban szemmel láthatóan ismerős csoportok már javában ott voltak, de még 1/2 3-kor sem kezdtek. Így egyedül kicsit kellemetlenül éreztem magam.
Bombera Krisztina nyitotta meg a rendezvényt, néhány szót szólt arról, hogy a mai médiában a nők elleni erőszak kizárólag az arról hírt adó érzékenységén múlik, miként kerül tálalásra. Ezt követően a Stop Férfierőszak aktivistái ismertették a nők elleni erőszak mibenlétét, amely logikusan következik abból, hogy a nőket sohasem egyénként, hanem csoportként kezelik. Szó volt még szülészeti erőszakról - erről miden valaha kórházban szült nő hosszasan tudna mesélni, még ha nem is ismerné el, hogy igenis az történt vele, és Tóth Györgyi NANE aktivista felszólalásából csak most értesültem arról. hogy az ET Miniszteri Bizottsága áprilisban egyezményt fogadott el a nőket érő erőszak elleni fellépésről, amelyet Magyarország - figyelem, akkor mi voltunk a soros elnökök! - azóta sem írt alá. (Ezt szépen elhallgatták, azt sem tudom, miről szól az egyezmény...) Végül felolvasták annak a 44 nőnek a nevét, akiket tavaly november óta partnerük meggyilkolt.
Utána elindult a menet a sziluettek ábrázoló figurákkal - én is vittem egyet. Több férfi is jelen volt, a menetet kizárólag nőkből álló rendőrök biztosították, és jelen volt Damu Roland ex-barátnője - ezúton is bocsánatot kérek, van saját neve, de nem találom, mindenütt csak mint barátnőt említik - érthető okokból.
Sajnos nagyon kevesen voltak jelen, kb. 150-en. Néhányan odajöttek megkérdezni, mit is jelentenek a bábuk.
Egyetlen, magát liberálisnak mondó, jaj-de-autonóm ember vagyok barátnőt, ismerőst sem fedeztem fel.

2011. november 25., péntek

Néma tanúk

Néma Tanúk felvonulás a párkapcsolati erőszak halálos áldozatainak emlékére14:00-16:00Anker Klub (1061 Bp., Anker köz 1-3.)
Idén is megrendezzük azt a felvonulást, amely a párkapcsolati erőszak nyomán meghalt női áldozatoknak állít emléket,és a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem fontosságára hívja fel a figyelmet.
Program november 26-án szombaton:
14:00–15:00 Megnyitó az Anker Klubban (1061 Bp., Anker köz 1-3.)
A nők elleni erőszak helyzete 2011-ben: a résztvevő szervezetek beszámolnak az idei évről; megemlékezés az elmúlt 12 hónap alatt párkapcsolati erőszak miatt meghalt nőkről.
15:00–16:00 Felvonulás a Néma Tanú sziluettekkel. A felvonulás útvonala: Anker köz- Andrássy út.-Liszt Ferenc tér
Gyere el, és segíts minél több ember figyelmét felhívni az erőszakra!
Forrás: http://16akcionap.org/esemenyek2011

2011. november 14., hétfő

"Rossz gyerekek"

Az állam úgysem fogja szankcionálni a gyermekek szófogadatlanságát, állítja Kiss B. tibor családjogász, mivel betarthatatlan, ez inkább egyfafjta deklaráció. A FN-ben megjelent cikk kommenteit végigolvasva kapisgálták a hozzászólók, hogy arról van szó, hogy egyszerűen engedelmes állampolgárokat akar nevelni, nem pedig kreatív, kezdeményező, kompetens polgárokat. Egyszóval ki akarja ölni a palántákból azt, ami eredendően bennük volt. Ezt én is fasizmusnak hívom - csakúgy, mint a kommentelők - deklaráltan gépeket akarnak, akik ha úgy adódik, gondolkodás és szívfájdalom nélkül etnikai tisztogatnak. Mert itt nem a tanárbántalmazó gyerekekről van szó, a hangsúly az engedetlenségen van. A másik szempontjainak erőből történő felülírásán.
Ezek komolyan azt hiszik, hogy örökre szerezték meg a hatalmat? Sokan borulátóak, de ez baromira nem így van. Szóhoz sem jutok, na de hiába, a rendpárti, gyáva emberek még mindig szeretik a szigoró, de gondoskod (?) állambácsit.

2011. november 11., péntek

Még mindig őszi szünet

Péntek dél, nem az irodában, verőfényes őszi nap, színes levelek? Hirtelen ötlettől vezényelve beugrottam egy kávéra, a Room Magazinnal a kezemben a Stefánia úton található Café Katicába.
Ez egy szimpatikus, eléggé igényes hely, bár most szomorúan láttam, hogy két plazma tévét szereltek fel.
De most látom, hogy új arculat lesz, remélem előnyükre változnak.




2011. november 10., csütörtök

Liliomkert

Lassan már egy hét is eltelt az őszi szünet óta (ami szabadság volt nekem is), most iderakom a káptalantóti Liliomkertben készült fotókat.  Nagyon trendi dolog lett idejárni, ez meg is látszik. Drága minden (mondjuk ez a kezdetekben is így volt, amikor csak néhány asztalnál árultak), a minőségről a mennyiségre koncentrálnak, és hát már nem is akkora újdonság, hiszen több ilyen kezdeményezés létezik országszerte. Mi sem jellemzőbb, hogy tavaly pl. két büfé volt, két hete már vagy öt - egytől egyig a romkocsma feelingre hajazva. Viszont most nem volt tömeg, gyönyörűen sütött a nap, és hát a csodás őszi színek...! (Nyáron meg szó szerint egymást taposták az autósok - hiába, van pénz ebben az országban, na!)


2011. november 9., szerda

Bosnyák téri piac

Nagyon szeretem a Bosnyákot, pedig nehezen barátkoztam meg vele, mert nem az a csili-vili Nagycsarnok, hanem kicsit szakadt, kicsit proli, lepukkant, viszont szerintem ez 'a piac' - ebben a formában kihalóban lévő faj, és amióta Zuglóban élek, mindig téma a Zuglói lapokban. Szerencsére a fedett helyre költöztetést elvetették, de nyilván sok befektetőnek fáj a foga az értékesnek számító telekre, és számos hivatalnoknak is viszket a zsebe. Ebben egyik kurzus sem különbözik a másiktól:(
Legjobban tavasszal és ősszel szeretem. Most ez utóbbi évszak kicseit árusító egyik pultot mutatom be a kinti - őstermelő - részről.

2011. november 7., hétfő

"A sírba visztek!"

Humorosra sikeredett a Bizottság együttesről szóló Múcsarnok kiállítás, igazi korrajzot kaphattak a közelmúlt iránt érdeklődők a 80-as évekről, vagyis hát egy kis szeletkét. A tinédzser fiam és unokaöcsém is élvezte.
A bizottság annak idején - mint oly sok más ember számára -  a "nem érdekel mit szóltok hozzá" érzés kifejezője volt, merészségük, hivatalos művészeti ideológiával szembehelyezkedésük mindig nevetést csalt ki belőlem, főleg mert nem vették magukat komolyan. De akkoriban én még igen fiatal voltam, fénykorukban el sem jutottak hozzám. Később a fiatal képzőművészek számára évente rendezett tárlatokon is rendszeresen előfordultam - magányos, önmegismerő/definiáló éveim voltak ezek - azért, hogy nevessek. Nem kinevessek - szó sincs erről, ahogy mondtam, a hivatalos komollyal szemben nem komolyan határozták meg magukat.
Ahogy beléptünk, egy temető szerű terembe érkeztünk: műfűvel borítva, a falakon két oldalt kis fülkék, középen pedig csobogós-minitujás, lámpával megvilágított, széllal felfelé fújt fóliákból képzett mű-öröktűz. Mindez kicsiny medencében áll, élő aranyhalakkal, körbe futó kiselefántokkal a peremén, felül pedig az együttes tagjainak mini szobrocskái - a Népstadion szobrainak stílusában. A mini fülkékben ismert művészek beszélnek az együtteshez való viszonyukról, ha beléjük kukkant az ember. Továbbiakban kortárs lemezekbe lehet belehallgatni, és persze a képzőművész tagok alkotásai is megtekinthetők. Aztán egy teremben filmvetítés, augusztusban készült interjúkból. Majd ismételten az alkotások. Némelyik kimiondottan esztétikus, a legtöbb viszont szerintem eleve polgárpukkasztó szándékkal készült. (Ami nem baj.) PL. Wahorn András: A miniszter elmegy Mercédeszével a 2110. sz. kocsma előtt. És ez a kép átment a zsűrin, kiállították, de a kiállítást megnyitó  akkori kultuszminiszer, amikor meglátta saját kezűleg szedte le. Annyira abszurd, és mégis lehetséges, és nem csak a késő Kádár-kor sajátja!

2011. november 1., kedd

Shaw: Szent Johanna

12 évesen láttam a televízióban a híres Szinetár rendezte Szent Johannát a Vígből. Akkoriban Johanna bátorsága ragadott meg kislányként, eléggé megrázott a története, Kútvölgyi Erzsébet pedig illúziókeltően tolmácsolta a lotaringiai pásztorlány történetét. Parádés szereposztás volt az: Kern András, Oszter Sándor, Koncz Gábor, Páger Antal, Lukács Sándor... Hát a téma, igen, az közismert, számtalan remekmű járja körbe: koncepciós per, önmagunk, elveink felvállalása, széllel szemben pisilés. Az ilyen kérdések feszegetése minden időben nagyot szól.
És akkor most, 2011, Alföldi Róbert nevével fémjelezve... Nem hangzott érdektelennek. Én 44 éves vagyok, a lányom kb. annyi, mint akkor én.
Nos ez a Johanna (Bánfalvi Eszter) nem volt minden pillanatában szerethető, gyakran idegesítő megmondó, a tudatlanok önhittségével. Igazán irritáló, mindjárt értjük is a másik felet, miért dobja koncként olyan könnyen oda. Nem esendő, mit amilyennek sok-sok éve Kútvölgyit láttam. (Persze a bírósági jelenetben nagyon is szívszorító volt átlagemberre valló viselkedése.) Nem alázatos, hanem faragatlan. De kétségkívül tud valamit, mert abból a perspektívából, ahonnan jött, pofonegyszerű az, amit a zsinórok mozgatói és akiket mozgatnak oly bonyolultnak látnak. Ja, és nem mellesleg civilkén megszenvedte a háborút maga is.
Amit ma félelmetesen képébe vág a darab a nézőnek azt 12 évesen még nem tudtam azonosítani, de kétségkívül érzékeltem: aki képes környezetéből kitörni úgy, hogy nem az elit támogatását élvezi, az nagyon veszélyes, azt el kell taposni (és ebben az ellenfelek is összezárnak). Csak sajnos ez nekem nem nagy durranás, mert nap mint nap szembesülök azzal, hogy legnagyobb visszahúzó erő a saját környezeted.
Az új fordítás tele van trágár szöveggel, néha még nekem is öncélúnak hatott.
Félelmetes volt, ahogy a színpad hátterére hatalmas, közelről felvett máglyát vetítettek, és az iszonyú hang, ahogy belobbant.
A szereplők közül nagyon tetszett még Kulka János Warwickja, Znamenák István Stogumber káplánja (szerintem ő fantasztikus volt. Tudálékos, szemellenzős, felelősséget vállálni persze nem merő), miként László Zsolt is az inkvizíció vezetőjének megformálója is.

A teljes szereposztás:
Robert de Baudricourt, Vaucouleurs várkapitánya - Nagy Zsolt
Az intézője - Váncsa Gábor e.h.
Johanna, szűz - Bánfalvi Eszter
Bertrand de Poulengey - Fehér Tibor
A reimsi érsek - Bodrogi Gyula
La Trémouille főkamarás - Marton Róbert
Gilles de Rais, a Kékszakáll - Szatory Dávid
La Hire kapitány - Szarvas József
Károly, a dauphin, később VII. Károly francia király - Földi Ádám
Jean Dunois, az Orléans-i Fattyú Szabó - Kimmel Tamás
Richard de Beauchamp, Warwick grófja - Kulka János
John de Stogumber káplán - Znamenák István
Peter Cauchon, Beauvais püspöke - Fodor Tamás m.v.
Jean Lemaitre, domonkos rendi szerzetes, az inkvizítor - László Zsolt
Jean D’ Estivet, a bayeux-i káptalan kanonokja, az ügyész - Váncsa Gábor e.h.
Courcelles kanonok - Fehér Tibor
Ladvenu, domonkos rendi szerzetes - Szatory Dávid
Dunois apródja - Ducsai Ábel
Közreműködnek a színház barátai és rajongói Aradi Péter, Bátka Attila, Bölkény Balázs, Brunczlik Péter, Csontos Gábor, Dobrovszki Roland, Farkas István, Firhigel Kristóf, Fogarasi Gergely, Fükő István, Gulyás Attila, Gyarmati József, Kalányos Tamás, Kancsár Ferenc, Kiss László, Kocsis Bálint, Kósa András, Kovács Péter, Köteles Gábor, Kuróczi Levente, Lay Balázs, Ledő Attila, Makay Mátyás, Markó Dániel, Medgyes Zsolt, Nagy Dániel, Nagy Gábor, Nagy László, Nemes Gusztáv, Parádi Attila, Pass Dániel, Pásztor Zsolt, Pető Attila, Rácz Márton, Révész Nándor, Sándor Balázs, Sasfalvi Tibor, Schor Ádám, Sebestyén József, Somogyi Bence, Sütő Dániel, Szabo L. Dávid, Szalontai Gergely, Szimilkó Ádám, Szukics András, Takács Zalán, Tarnóczi Jakab, Tósoki Károly, Tömpe Péter, Török Tamás, Véghelyi Balázs