2012. szeptember 20., csütörtök

Halálbüntetés

Tegnap ment a TV Aldoi Hesna bulváros riport műsorával - ami olyan, mintha valami tényfeltáró valami izé lenne. De nem, nem az, mert marha felületes, a dolgoknak csak azt a részét adja le - na most lehet ám, hogy a kereskedelmi csatornákat utánzó királyi megvagdossa - amelyek a Blikk, Story, stb szennylapok olvasóinak gyomrát nem fekszi meg. Olyan, mintha nagyon utánajárnék valaminek, de nem, mert csak annyit adok le, ami nézettséget generál. (Ez volt a bajom On the Spotékkal is: már a témaválasztás is olyan volt, hogy azt jól el lehessen adni, vagyis hozzon pénzt, sokat.)
De nem ezért ragadtam billentyűt, hanem ami épp fürdés és hajszárítás között megütötte a fülemet. Egy amerikai börtön szakácsával beszélgetett, aki a halálos ítéletek végrehajtása előtti utolsó vacsorát készíti az elítélteknek. Hogy mit szokta leggyakrabban kérni. És nekem először beugrott, amit olvastam itt-ott: a kivégzésre menet sokan összecsinálják magukat a félelemtől - a szervezet ugye igyekszik streesz esetén minél több felesleges anyagtól szabadulni a menekülés érdekében, ami ebben az esetben hiábavaló, az agy tudja, de a test teszi a dolgát - milyen abszurd dolog az, hogy kivégzés.
Nagyon fiatalon láttam részletet a Héf főbűn c. lengyel filmeposzból. Az volt a címe, hogy rövidfilm a gyilkosságról. Vittek akasztani egy fiatalembert, aki gyilkolt, emberi mivoltából kivetkőzve. Akkortól ítéltem el a halálbüntetést. Pedig iszonyú dolgot követett el, nem érdemelne szánalmat. (jaj, most ne kérdezze senki, hogy és ha a te - le sem írom .... Igen akkor más lenne, de mint társadalmi lény akkor is megrázó. Nem is érteni, miért szán az ember egy ilyet. De tegnap jöttem rá, hogy mint embert sért a halálos ítélet, emberiességemen ejt csorbát.  Méltatlan hozzám, hogy öljek. Egy ilyen féreggel sem alázhatom meg magam. És ez nem holmi lózung, engem tényleg ez bántana. Az emberiességem nem viselné el - az, hogy rosszul érzem magam tőle, az nem elég árnyalt. Szóval, akik ezt nem ellenzik, azok maguk is vágynak a gyilkolásra. De tudom, ez nehéz kérdés, mert nekem is ki szokott nyílni a zsebemben a bicska. most zavarban is vagyok. Hát igen, ha egyáltalán nem lenne semmiféle élet ellenes cselekedet a Földön...   hatalomgyakorlás céljából. Nehéz okosnak lennem.

2012. szeptember 19., szerda

Egy demonstráció kapcsán - csak úgy ami eszembe jutott

Egész sokan voltak a vasárnapi demonstráción. De azért lehettünk volna többen is. Lehetett volna vidéken is azonos időben ilyen összejövetel. De tudtommal csak a londoni magyar követség előtt voltak - hogy mennyien, nem tudom.
Örvendetes volt sok férfit - idősebbet és fiatalt egyaránt - látni, jókat mondtak a felszólalók, jó érzés volt, hogy rendőrnők biztosították a terepet. Benne voltunk a médiában, figyelemre méltó Facebook-csoport szerveződött, és ez nagyon jó. Én be kell valljam, egyáltalán nem számítottam ilyen visszhanngra, ismerve a magyar társadalom támához való hozzáállását.
Eredmény, hogy napirenden tartják a kérdést - mondhatnók a Fidesz női képviselőinek reklamációja hatására, de élek a gyanúval, hogy ők is csak akkor vették ehhez a bátorságot (noha finoman szólva jól pofán köpték őket is), amikor valami civil mozgalom-féle kezdett erőteljesen szerveződni. De nézzünk szembe vele: Varga István nőkről, női szerepekről (imádom ezt a "női szerepek" kifejezést. mi ez már, mondja meg valaki) kinyilatkoztatott felfogását a férfiak és NŐK nagy többsége osztja. A téma itt ugyan szorosan véve a családon belüli erőszak volt, de az egész sokkal messzebbre vezetett: arról szól már rég, hogy a társadalom felét másod rendű állampolgároknak tekintik, sokan még a magát liberális beállítottságúnak vallóak is. Sajnos a családom is ilyen férfiakból áll. Nyilvánvaló tényeket egyszerűen letagadnak, hiába érvelek kutatásokkal, statisztikákkal. Ők, az erős, véleményformáló férfiak azt mondják, hogy a nők nem keresnek kevesebbet, akkor az úgy is van. komolyan mondom, már kerülöm is a témát, mert ha mégis felbukkan, akkor elkap a szenvedély, és csak lehurrognak megint - azaz semmibe vesznek.
Az eseménnyel foglalkozó cikkek kommentjei meg nyüzsögtek a hímsovi beszólásoktól, még a NOL.hu is. Akkora sötétség van a fejekben, hogy sokáig tart, míg változást generálnak majd a fejekben. Attól félek, ez is olyan lesz, mint az állatvédelmi törvény (egyébként tudomásom szerint elég enyhe büntetési tételei): lesz, csak nem fogják betartatni. Tényleg, elhangzott ilyesmi, hogy Magyarországon úgy látszik, jobb kutyának lenni. Hát nem! Kutyának sem jó lenni! Iszonyat kiszolgáltatottnak lenni ott, ahol az irgalom/irgalmasság szégyellni való! Nézzünk be például az elmegyógyintézetekbe, vagy nem, csak a korházakba, ahol idős embereket ápolnak - még nem elfekvő osztályokon. láttam ezt apósomnál - hordta anyósom a pénzt, ajándékokat, aztán mégis milyen ellátást nyújtottak.
Március 8-án lesz állítólag a Hősök terén majd valami, mert szerintem nem kéne megállni, hangzatos, de betartatni eszük ágában sem levő törvények nem elegendők, mert ilyen már van.

2012. szeptember 13., csütörtök

 NŐK, LÁNYOK, ASSZONYOK. ANYÁK!
APÁK. FÉRFIAK!
CSALÁDOSOK, EGYEDÜLÁLLÓK!
...
GYEREKVÁLLALÓK, DOLGOZÓK!
HONFITÁRSAK MAGYAROK!

A középkor visszatért Magyarországra.
Véget kéne vetni neki, de gyorsan!
Várunk mindenkit, akit felháborít Varga István Fideszes képviselő kijelentése, miszerint a családon belüli erőszakot az szüntetné meg, ha minden nő gyereket szülne. "Ha minden nő megszülte a maga két-három gyerekét, akkor lehet önmegvalósítani"- Vérlázító, hogy a XXI. században ilyen mondat politikustól elhangozhat!
Elegünk van a kettős beszédből, a parlamenti képviselők és a kormánypárt elkenő, a családon belüli erőszak kérdését súlytalanná alacsonyító magatartásából.

Várunk mindenkit, aki a nők elleni erőszak ügyét fontosnak tartja.
Várunk mindenkit, aki erősebb női képviseletet szeretne a parlamentbe!
Várunk mindenkit, aki azt akarja, hogy ilyen kijelentések ne hangozzanak el következmények nélkül!
Várunk mindenkit, aki elvárja a Parlamentben ülő képviselőktől, és minden magyar politikustól, hogy az európai normáknak megfelelően a nőket egyenrangú állampolgárnak tekintse, nem szülőcsatornának, vagy nem a népességszabályzás eszközének.

Megmutatjuk, hogy a nők nem tűrik, hogy a Parlamentben megalázzák az anyákat, a családosokat, az emancipált, női munkavállalókat, ezért

DEMONSTRÁCIÓT tartunk.

A demonstráció időpontja 2012. szeptember 16 vasárnap 15 óra
Kossuth Lajos tér

Szervezetek, csoportok jelentkezését a noklazadasa@gmail.com címre várjuk.

A Nők Lázadása Csoport szervezői