2014. február 16., vasárnap

Buenos Aires 6-7. nap

Reggel mérhetetlenül elégedett voltam: az esti programom után már nem féltem a várostól!
Mivel ezen a napon látogatható a Casa Rosada - az elnöki palota - méghozzá ingyér, úgy döntöttem, a délelőttöt erre a látogatásra szánom.

Hajnalban esett, és kora-délutánig borús volt az idő. Szóval a Casa Rosada (vagyis rózsaszín ház) talán a legismertebb buenos aires-i épület: a Plaza de Mayora néző erkélyéről mondta Evita híres beszédét, amit a musical révén Don't cry for me Argentina-ként ismerünk - azt hiszem amikor visszautasította az alelnöki posztot, valami egyezség értelmében, amely Perón és ellenlábasai között született.
Szóval: az épület helyén a gyarmati időkben is egy folyóparti erődítmény állott, persze a sok feltöltésnek köszönhetően a folyó immáron vagy egy kilométerre folydogál. Az építkezést 1862-ben kezdték építeni, Sarmiento elnöksége alatt, de leghíresebb dolgozója kétségtelenül Eva Perón volt. 1955-ben a haditengerészet lövedékei záporoztak rá, ekkor távolították el hivatalából Juan Perónt.
Most vezetéssel tekinthető meg. Az előcsarnokban jeles latin-amerikai történelem jeles alakjainak portréi - Argentína függetlenségének 200. évfordulója alkalmával adományozták a kontinens országainak vezetői. Mindegyik alatt szépen, hogy ki adta (pl. Hugo Chávez), és kit ábrázol, ki volt az illető. Utána kijut az ember a patioba - ez egy gyönyörű, színes kövekkel lerakott, szökőkutas belső udvar . és ott az egyik folyosó ajtajánál lesz egy kis asztal, ahol ellenőrző sorszámtömbből adnak egy számot, és majd ha kiabálják, hogy mondjuk cuatro!, akkor akinek négyese van, az beáll a gyülekező sorba, és aztán mehet. Nem is ósdi, mi? :)

Odabent persze pazar minden, viszont nagyon tetszett, hogy külön termet szenteltek a nőknek, a fehérkendős asszonyoktól Ocampoig, na és persze a mostani elnökasszonyik, Christina Fernandez-Kirschnerig. (Őt egy fehérkendős asszonyokat ábrázoló - elég naiv stílusú - festményen is felismerhetjük: rajta nincs kendő, de ott van azért! :) ) Láthatók Evita dlogozószobái, ki lehet menni az erkélyre, ahonnan beszélt, és ahonnan a világbajnok focicsapat élén Maradona is megjelent az ünneplők előtt, bevittek bennünket a terembe, ahol a fontos szerződéseket aláírják.






Végezvén még mindig hűvös van, az eső sem száradt fel teljesen. Elindulok a téren, látom, az egyik utcában árusok sorakoznak. Nézzünk csak el arra! Néhány méter után rájöttem, hogy a Defensán vagyok, ahol a vasárnapi kézműves vásár van, ami olyasmi, mint nálunk a WAMP, persze sokkal hígabb, de ennek ellenére kevés gagyit láttam - de azért persze akadt az is. A délutánt éppen erre akartam szánni, de meglepődtem, hogy a Defensa a Plaza de Mayoig tart... persze, itt ez normál utcahossz, a nagy sugárutak, mint pl. a Córdoba, Independencia, Rivadavia, Corrientes, stb. elképesztően hosszúak. Nagyon fellelkesültem - hát még amikor láttam, hogy egy csomó tervezői üzlet is nyitva. Ráadásul az utca keresztül megy a Monserrat kerületen, be lehetett kukkantani a kis utcákba, régi, kockaköves utcákba, aztán a Calle Chile után elérte fatornyos ideiglenes hazám, a San Telmo kerületet.


Az árusok között megtaláltam Telmát, akitől az Etsy-n rendeltem még 2012-ben egy tunikát. Megszólítottam, és emlékezett rám!
Mivel kevés készpénz volt nálam, hazaugrottam, előtte az Independencián lévő Carrefourban vásároltam némi kaját, otthon megebédeltem, aztán ismét belevetettem magam a forgatagba, és késő délutánig ott időztem.

Zárásképpen pedig megittam egy pohár Malbecet az egyik bár teraszán - isten királyság volt!


Hétfőn délelőtt tangó cipő vadászatba kezdtem. Mivel a San Telmo kerület amolyan tangó fellegvárnak számít, több üzlet is kiszolgálja a rengeteg turistát. Én a Bolivar utcai Liber-Tangoba mentem, és meg is vettem egy szép cipőt - nem túl olcsón, viszont nagyon szép! A boltban a lábamra segítették - ez eléggé zavart, mert ez számomra nem elvárás egy eladótól. Beszélt hozzám spanyolul, érdeklődött budapesti milongákról (ezt megértettem), és a végén adott egy újságot, amelyben több száz milonga helyszín, tangó kurzus, üzlet, zenekar, stb. címe volt. Ezután megkerestem a Perun található Buenos Ayres Clubot, hogy este ne kelljen a sötétben keresgélnem. Ez a szomszéd utca, csak az Independencia túloldala. Elmentem még a Suipachára - úgy tűnt, ez amolyan tangó kellékes utca a Microcentroban, úgyhogy ezen a napon az üzletekben grasszáltam, és persze a környéket is szemügyre vettem. Nyüzsgő, európaias környék, zömmel a közeli irodákban dolgozók lepték el a negyedet.
Aztán nekiálltam készülődni. Úgy döntöttem, nem öltözök ki, turistásra veszem a figurát, tudják, hányadán kell állni velem! De igen jól sikerült a styling!
Milonga előtt órát is adtak, tehát aszerint érkeztem. Kicsit korán, úgyhogy kint kellett várakozzak, itt beszédbe elegyedtem egy német nővel, aki volt olyan kedves, és meginvitált az általa foglalt asztalhoz. (Milyen jó! Mert én erre nem is gondoltam!)
Hát várakozás felett jól sikerült az este! :) Már a gyakorlásnál is rengetegen odajöttek, hogy párom legyenek - többek között S. is, akit már a bejáratnál beszélgetve is észrevettem, de akkor ellenszenves volt. Azt láttam, hogy ő - és még mások is - nem tanulni jöttek, hanem szerintem a külföldi nők miatt, akik nyilván nagyon hálásak lesznek, hogy táncoltatják őket, és így könnyebb lesz felcsípni. Már itt észrevettem, hogy az argentin férfiak magabiztosan vezetnek, határozottan, de maximálisan rád figyelve. Nem úgy a külföldiek! Ők folyamatosan bizonyítani akartak. Erőszakosan vezettek, és türelmetlenül javítottak.
Aztán amikor a milonga elkezdődött, S. egyszer csak az asztalunknál termett, és vitt is táncolni. A tangóban ugye a párok mindig egy-egy tandát - több számból álló blokkot - táncolnak végig, viszont utána le kell tenni mindenképpen a partnert. S. beszélt hozzám folyamatosan - spanyolul, persze, hogy más nyelven nem beszélt. Azaz egyszer csak közölte, hogy you - como se dice... - beautiful! Igazán kedves volt! És hogy ölelt! Meg persze dícsért: muy bien! Na gondoltam, te sem teketóriázol sokat. A végén szépen megköszöntem a táncot, addigra az asztalnál ült egy másik  - szép szőke, fiatal - német nő. De jött egy őszes elegáns férfi, és engem hívott. (Semmi cabeceo - szemmel felkérés.) Angolul, franciául ő sem, viszont olaszul igen - annyit megértettem, hogy Buenos Airesben nagy olasz közösség él (ezt tudtam), és olaszul viszont tud. Áááá - godoltam - az jó, az operákból talán ragadt rám annyi, hogy szót értsünk! Ő is nagyon jól táncolt, akárcsak S. Nem sokára koncert kezdődött, és csak néhányan maradtak a parkettán - akik a tangó nuevo verzióját táncolták. Ki is szúrtam egy középkorú párt  -gondoltam is, milyen szépek, nálunk ilyet ritkán lehet látni. Hallgattam a koncertet, mondom, kevesen táncoltak, mígnem ez a pasas odajött, hogy megyek-e? Hát gondoltam, mostanra csak a vak nem látta, hogy kezdő vagyok, ő tudja, mit csinál! Ő már kicsit beszélt angolul, mondta is, hogy egy újabb felelőtlen lány vagyok, aki spanyol tudás nélkül érkezik Buenos Airesbe. Kezdetben egyedül voltunk a parketten, de pillanatok alatt elfeledkeztem erről, és volt olyan, hogy azt sem tudtam, hol vagyok, csak követtem! Hát ilyen ez a tangó - tettem, amit kértek, mert megbíztam a vezetőben! És ez nagyon jó érzés! Ráadásul jó hosszú volt a tanda!
A következő sajnos egy ott élő külföldi, fiatal, jóllakott napközis képű pasi kért fel - nem volt hajlandó elárulni, honnan származik - szerintem ausztrál, vagy ír volt. De lehet, hogy angol. Ő viszont tisztában volt a magyar lányok rossz hírével, közölte is velem, hogy minden nő kalandot keresni jön ide. (Ez mondjuk igaz.) Erőszakosan táncolt, nem is tudtam követni rendesen - bezzeg az előző argentinok! Meg is jegyezte, hogy biztos szívesebben táncolnék egy argentinnel. (Igen!) Végül meghívott egy italra - hál'isten már megtapasztaltam, milyen erősek az argentin borok, úgyhogy épp csak kortyolgattam, végül mondtam neki, hogy nem hinném, hogy engem keres. Szerencsére ezt tudomásul is vette - akadt ott még elég középkorú nő, akinek elege volt a korábbi életéből! Vissza is mentem az asztalomhoz, de sajnos a német csaj menni készült, és gondoltam jobb, ha én is lépek, így is elmúlt már éjfél. Jó darabig együtt mentünk, mondjuk ez 5 perc volt gyalog, aztán elköszöntünk egymástól. Egyáltalán nem tűnt veszélyesnek a környék - rengetegen voltak az utcán hazafelé tartók, kutyasétáltatók, na jó, guberálók is. Elégedetten tértem nyugovóra, és S. ölelésére gondoltam.

2 megjegyzés:

alaurent írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
alaurent írta...

Ez nagyon jó! Nincs tovább?