2010. április 29., csütörtök

Van ám miniszterelnök-helyettesünk is!

Lesz ám miniszterelnök-helyettesünk a KDNP-s Semjén Zsolt személyében! Hozzá tartoznak majd az egyház ügyekért és nemzetpolitikai kérdésekért. (Nagyon lol - éljen a szekularizált állam!) Egyik reggel Fiala János találóan annyit mondott, hogy ez egy olyan pozíció, amit rá lehet nyomtatni a névjegyére, és majd Semjén nézegetheti, milyen jól mutat rajta. Hát ezt nagyon jól összefoglalta!

2010. április 28., szerda

Könyvfesztivál




(Hű! De bénán töltöttem fel! Elég amatőr vagyok ilyesmiben. Képesk forrása: http://www.bookline.hu/)

Kiköltekeztem, vettem 3 könyvet magamnak (fentiek, lehet, hogy írok róluk majd, most még mást olvasok), meg kettőt a kislánynak +kaptunk egy ajándék könyvet a Polár kiadó standján. Sok jó könyvet láttunk, kár, hogy olyan meleg volt, hogy majd' elájultam. Kénytelen voltam meginni egy kólát.
Utána a Millenáris gyepén olvasgattunk, levehettem a cipőmet is, nagyon jól esett a földenergia! Azért szomorúan állapítottam meg, hogy az a sarok, amely a Magyarországon elterjedt kultúrnövényekbül mutat be, igencsak elhanyagolt. A szőlősorokkal szabdalt négyzeteken korábban gabonafélék voltak, most amolyan legelő, de félő, hogy inkább csak a parlagot nőtte be. Korábban volt egy kis fákból álló sor is a játszótérnél, de azt kivágták, amikor a játszóteret picit "odébbhelyezteék". Ki találja ki, mi okból? Hát persze, mert házépítésre lecsippentettek egy picit a területből. Ki is a 2. kerület polgármestere?
Update: Amosz Oz könyve nem tetszett: rövid terjedelme ellenére nekem túlságosan parttalan volt, végtelenségbe nyúlt, ahogy az egyes, véletlenszerűen kiválasztott emberek köré történeteket épít, olyannyira, hogy már maga sem tudja megkülönböztetni a valóságot a képzeletétől, és ettől valahogy olyan érdektelen lett az egész. Magáról az íróról (egyes szám első szeméylű elbeszélés) keveset tudhatunk meg, viszont nagyon lekezelő véleménnyel van a körülötte élőkről.
Sokkal jobban tetszett Knud Romer regénye, egy kisfiúról (itt is az író a narrátor, ez is önéletrajzi ihletésű, akárcsak Amosz Oz műve), akinek német édesanyja van, ezért pedig sok évvel a háború után is kirekesztés jár osztályrészül. A külvilág lenácizza őket, fogalma sincs, min ment keresztül az anya - sokkal jobban megtépázta, mint a dán apát. Lendületes, majdhogynem csak a tényekre szorítkozik (az író eredetileg reklám szamember), mégis magával tudott ragadni.
A Lélegzethinta tényleg zseniális - pátosz nélkül mesélteti el a valóságban is élt főhőssel a málenkij robot poklát, miként lehet megszokni a legrosszabbat, milyen az, amikor nem tudunk visszailleszkedni a világba, gyűlölni mindenkit aki nélküle élte tovább a megszokott életet, de egyszersmint megtagadni azt a néhány évet is, amelyet a laza láncolatú történetek felölelnek. És mégsem lehet újraszületni, bár a cselekedetek úgy teszen, mintha ki lehetne lépni a múltból, mint egy ajtón kersztül máshová.

2010. április 21., szerda

Szexista kolléga - f@.om kivan tőle (bocs)

Mit kezdjen az ember egy szexista kollégával? 1,5 hónapja van itt, de naponta előjön belőle a szexista és idegengyűlölő. Gondolom homofób is. Mindezt persze úgy adja elő, hogy ne lehessen belekötni, pl. ilyenformán: most már tudom, miért találták ki a komicsik a szabadszombatot. Na most erre mit mondjon az ember? Beszóltam egy jaaaajt, lehető leglekicsinylőbben. Ma meg azzal jött vissza ügyféltől, akinek a berendezését a többi külföldi irodából idelátogató szervizessel együtt nézték meg, hogy nem csodálná, ha attól a cégtől kitiltanák őket, mert "lecsöcsösözték" az egyik lányt. Mindezt hihetetlen önelégültséggel. Megjegyeztem, hogy "tres masculin", de értetlenül néztek rám. El tudom képzelni, milyen lehetett szegény csajnak. Ismerem ezt az érzést. És a lányokat úgy kondicionálják, hogy ez az élet velejárója. De én ne szeretném, ha a kislányom is átélne ilyet Ja,ez a faszi - kell-e mondanom - köpcös, cseppet sem sármos, idétlen humorú alak. Miért kell nekem elviselni az ilyet?????!!!!

2010. április 15., csütörtök

A kis kéményseprő

kép:www.opera-vilag.hu
Nem tudom, mit írjak a szombati gyermekoperáról, Britten: A kis kéményseprőjéről. Értem én, hogy cél a gyerekek operába csábítása, de valahogy nem a szám íze szerint való, de elismerem, ilyesmiben elég avitt vagyok.

A darab két részből állt. Az első rész (mielőtt bárki elhúzná a száját; az ősbemutatón is volt) arról szólt, hogy a gyerekek írnak egy darabot, amit elő akarnak adni. Ebből mi az eredeti, mi nem, csak sejtem. Nyilván csak valami útmutatás féle létezett (ennek lusta voltam utánanézni, tehát nem biztos, hogy így van), és ezt csinálták kicsit kereskedelmi csatorna ízűre, de még a jó ízlés keretein belül, némi modorossággal megtűzdelve. (Karmester énekelteti a nézőket, ezt aztén néhány buzgó anyuka annyira komolyan vette, hogy amikor magát az operát játszották a második részben, akkor is belerondítottak hangjukkal az immár ismerős dallamok alatt.)

A másokik részben tehát operát hallhattunk, ebbe már nem tettek szerencsére trükköket. Britten már klasszikusnak számít, dallamai kimondottan kellemesek voltak. Üzenete, hogy a gyerekek még nem közönyösek, mi tesszük azzá őket felnőtt korukra. A ma nézőit felhívja az olyan kihaltnak gondolt jelenségekre, mint gyermekmunka, szegénység, kényszerhelyzet, ebből adódó fásultság és persze a munkáltatók szívtelensége. És most nem a Zara és egyéb rongyokat egy tál rizsért készítőkre gondoljunk csak, hanem az itteni állapotokra.

Az apró zenekar remekül zeeni kíséretet adott, a gyerekek rendben voltak (csak ne lettek volna olyan stréber ábrázatúak), az operaénekesek pedig lelkesek, nem húzták képletesen a szájukat, hogy ez most nem Tosca, stb. Különösen Egri Sándor tetszett, színészileg nagyon ott volt, és jól érthető volt a szövegéneklése, ami a többiekről sajnos nem volt elmondható, de énekesi teljesítményük összességében rendben volt, és a gyerekekkel együtt végülis jópofa előadást hoztak létre.

2010. április 14., szerda

B@zz.., közegészségügy!

Ami nálunk egészségügyi ellátás néven megy, az röhej!!!!! :(((((( Mondjuk semmi újat nem mondok ezzel.
Kislányomék a sulival uszodában voltak, hétfő volt az első alkalom. Szépen beszereztünk úszósapit, stb. Erre az usziban kérdezik, van-e szemülcs valakin. Az enyém mondja, hogy igen, a talpán. Ki is szedték, nem úszhat. Ez eddig OK. (Persze nem teljesen, mert szólhattak volna előre, hogy azzal nem lehet úszni, mert fertőzhet. Ilyen tájékozatlan anyuka vagyok, hogy ezt nem tudtam - illetve utólag kapisgáltam, hogy valamelyik kismama könyvben említették... Szegénykém ott sírt az öltözőben, és nézhette, hogy hancúroznak a végén a többiek a vízben.)
Szaladtam hát tegnap az Örs vezér téri SZTK-ba - ott a gyerek szakrendelés. Igen, az IKEA-nál. Kedd, du. 1/4 hét körül. Ott öl a betegirányítóban egy szőkített, berakott hajú satrafa - igazi múlt rendszerbeli csökevény, és tudálékosan felhomályosított az alábbiakról:
1. Időpont nélkül csak sürgős esetben (ez bőrgyógyászaton vajh' mit jelent?)
2. Nincs most rendelés, mert szerda kivételével mindig csak délelőtt van ott a szak-mengele. (Bocs.) Képzelem mekkora lehet a tolongás a napnak ezen szakaszában...
3. A 2. pontból kifolyólag időpont már csak májusban van.

Kérdéseim: miért nem egyszer vannak ott délelőtt, és 4x délután? Mert az emberek délután érnek rá, így legalább rákényszerülnek arra, hogy privát orvoshoz forduljanak? Akkor minek van egyáltalán gyermek bőrgyógyászat? Ja, mert egy ekkora önkormányzatnak, mint a zuglói, kötelező ellátni? Így a kecske is jóllakik (önkormányzat) és a káposzta (délelőtti rendelés idején malmozó/internetező/c orvosok) is megmarad. A beteg, meg hogy egy kisgyerek, akinek bőrpanasza van mit érez, az kit érdekel. Aki tudja, fizessen, ak nem az meg csak ócsó munkaerőnek és plaza fenntartónak kell.
Komolyan, bárki is lesz a képviselő, fel fogom keresni a fogadóóráján. És ahol bírom, terjesztem, milyen rohadékok, és nem vagyok hajlandó belenyugodni abba, hogy "úgy sem fog senkit érdekelni".
Ha van még valakinek ötlete, melyik civil szervezethez lehet fordulni (valami ilyesmi címen kéne megtámadni, hogy nincs valódi szolgáltatás - majd átnézem az Önkormányzati Törvényt), azt szívesen látom.

2010. április 12., hétfő

Elátkozott hely

Szombaton kora délután mentünk hazafelé az Operából. Szokatlan nyüzsgést tapasztalunk a Városligeti fasor környékén - TV stáb, kiseb csoportok - mintha a lengyel követség köré koncentrálódott volna a jelenet. Gondoltam már megint biztos 'báncsák a magyart'. Otthon fogadtak Kaczynski elnök és kísérete tragédiájáról. Mint embert, nagyon sajnálom termézetesen, noha egyre bizonyosabbá válik, hogy ő adott parancsot a gép pilótájának a végzetes 4. landolási kísérletre.
De számomra az az igazi tragédia, hogy az utasok Katynba indultak megemlékzésre, és közöttük volt számos áldozat rokona. Kwasniewski ex-miniszterelnök így fogalmazott: Katyn elátkozott hely Legyelország számára.
Emlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor az első - egyelőre zárt körben terjesztett anyagokba - bepillantást nyertem. A kiadványcíme ez volt: 'Cikkek a szocialista sajtóból'. Ekkor 21 éves voltam, érdekelt a politika, de az ilyesmire inkább a fejemet csóváltam, hogy ó, de szörnyű. Hanem a cikk ugyancsak foglalkoztatott.
A videorészlet Andzej Wajda filmjéből való, csak erős idegzetűek nézzék meg (alsó nyilra lehet kattintani). Magam az egész filmet azt hiszem képtelen lennék végignézni.



2010. április 9., péntek

Választ az ország

Cseh Tamás: Demokrácia

2010. április 4., vasárnap

Message in the bottle

Segítség! Hogy milyen pocsék a húsvétom!!!!! Ráadásul ma van a kislányom 10. születésnapja is. Ez hagyományosan az én napom is volt - eddig! Nagyon szép szülésem volt volt másodjára, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott nekem. De most sajnos ez a nap - április 4. - húsvéttal esik egybe, és szokás szerint itt vagyunk anyósomnál a Balatonnál. Hát ha nekem 10 éve valaki azt mondja, hogy ilyen pocsék napom lesz... Itt ki nem állhatnak, én vagyok az, aki vidési állóvizet (hogy ne mondjam pocsolyájukat) felkavarom. Na nem kell cunamira gondolni, de nekik ennyi is felér vele. Most ünnepélyesen kijelentem, hogy a következő húsvétot (legalábbis teljes egészében) nem fogom itt tölteni. De úgy kell nekem, valahol már vissza kellett ütnie annak, hogy mindig csak félig állok a sarkamra, és megállítom azt az immár évtizedes gyakorlatot, hogy én jelentem azt a szembefordulást a szülőkkel (most már csak anyával), amit a férjemnek kellene megtennie. Sajnos a gyerekeket is felhasználja, mert ők ugye menni akarnak, na akkor nekem követnem kell őket. De rájöttem, hogy felesleges, mert így is olyan, mintha ott sem lennék, annyira felemészt a folytonos kritizálás, szemrehányás. Akár mit csinálok, sose jó. Tehát esélyem sincs elfogadtatni magam. Már nem is igyexem. Akkor meg?
(Most éppen valami fotómodell leszek show üvölt a tévéből. Versenyt szólják le a lányokat, elég silány alakok:SSSS) Megyek is. Pá!