A fiaméknál ez a mondat utoljára kerül az iskola táblájára - jövőre már gimnáziumban folytatja. Szerintem az inkább az ő terepe lesz (na jó,
persze az is csak egy
magyarországi iskola), de azért fáj a szívem. (Pedig a pénteki ballagást megúsztam könnyek nélkül.) Hányszor mondtam, hogy elegem van már ebből az iskolából! És most hiányzik, hogy ezentúl már csak a kislányt vihetem oda! Egyébként is napok óta depressziós vagyok, olyan elmúlás érzésem van, és ne csak a suli miatt.
Na de jövőre jön a jól bejáratott régi világ, megszűnik a
szöveges értékelés, amely esélyt adott arra, hogy kicsit árnyaltabb képet rajzoljon az iskola a gyerekről. Vagyis megfeleljen annak a célnak, amiért kitalálták: tájékoztassa a gyermek fejlődéséről (szándékosan nem előmenetelt írtam) a szüleit. Az osztályozás - nevében is benne van - címkézi
a gyerekeket, mint megannyi kis portékát. Hogy
stigmatizálást ne írjak. (Tényleg, van egyáltalán ilyen szó?) Igaz, a mostani
tájékoztatásnál is előre megírt panel mondatokkal helyettesítették be a hagyományos jegyeket - majd minden aláhúzandó kategóriának meg volt a pandanja - de mégis többet árult el (
pl. miben kell konkrétan fejlődnie), mint egy szám. Hogy irigyeltem
franciaországi rokonunk kisgyerekét, mikor mutatta az alapos, két oldalas jellemzését, amelyhez a gyermek iskolai személyiségéről is írtak még egy összefoglalót. (Kíváncsi volnék, a tanár
sírt-e azalatt, míg ezt készítette, hogy
ájjaj, ki fogja ezt a plusz munkát megfizetni neki. Most az itthoni
szégyenletes pedagógus bérek persze más téma. És sóhajtoznak a szülői értekezleten is, hogy ez micsoda
plusz terhet jelent - na, ez már nagyon nem elegáns!)
A szülők többsége viszont - legnagyobb döbbenetemre - visszasírta a régi jegyeket, egyszóval igényelte, hogy kategóriákba sorolják a gyerekét, ami
kb. 3. osztálytól kezdve már kasztot is jelent - magyarán átjárás
max. lefelé van, de igazán arra sincs, mert a "jókat" elég jól védi a nimbuszuk.
Érdekes volt néhány éve egy általános iskolai
osztálytalálkozón. A
csúcs arisztokrácia (jelesek) nem voltak sehol,
max. otthon a gyerekekkel (na jó, egyik kémiai doktorit szerzett, de a harmadik kölkét pelenkázta - ez szép dolog, de az életben vissza nem küzdi magát 10 év kieséssel), a legnagyobb karriert egy orvos végzettségű p.
csa csinálta - most
gyógyszer vigéc, úgy adja magát elő, mint
business lady, de világos volt előttem, hogy
abszolute nincs döntési helyzetben; orvosokat kísér külföldre egy
gyógyszergyár pénzén. Viszont állati büszke volt magára.
LOL. Két négyes tanuló csinált karriert: egyiknek sport média vállalkozása van (kicsi, de ott vannak
egy-két helyen), a másik az MTV-nél valami közép pénzügyi vezető volt még 4 éve. A közepesek közül viszont egyik jogász lett, a másik kettes matekos épp a diploma munkáját készítette a műszaki egyetemen, valamelyik vezető kultúros egy
műv. házban. Csakhogy ez utóbbiak később találták meg magukat, a
magyar oktatási rendszer egyáltalán nem segítette őket kibontakozni, a szüleink sajnos szekundáltak is ehhez - versenyezve, ki tudja jobban elvenni a gyerek nyitottságát,
önbecsülését, hitét,
stb. És akkor most ezt konzerválni akarják, pedig olyan nagyot nem közelített Európához az
iskolarendszer. És a szülők többsége sem.