Lili Marlene

Doberdo

Tegnap az M1 Hiradóban csöpögtek a doberdói hősökről. Néhány kivénhedt f@sz ült valami emelvényen, és arról szónokoltak, hogy micsoda helytállást vittek véghez a magyar katonák 14 hónapon keresztül az Isonzó-völgyben. Persze iziben eldobtam az agyam, hogy a qrva anyjukat, naná, hogy helytálltak, még mindig több esélyük volt így is a hazatérésre, mintha hadbíróság azonnali hatállyal végrehajtandó, golyót reptet a fejükbe! Megnézném 14 hónap alatt, sárban esőben, fagyban, hőségben, patkányok közt, szegényes ellátással, golyózáporban, nő nélkül, parancsnokoknak kiszolgáltatva, szeretteiktől távol ki a lófaszt fűt a hazaszeretet!
Ja meg ilyen duma: nem volt hiábavaló áldozat, mer' aszongya hogy fúúú, az olaszok (mint tudjuk az antant legütősebb hadserege volt) egész a Monarchia fővárosáig (az nemde Bécs volt) meneteltek volna! Hát igen. Így viszont kikaptuk Kun Bélát, aztán meg a románokat, Horthy már csak hab volt a tortán. (Hú, tegnap róla is milyen film ment! A második rész még hagyján, de az első...)
Na most pubikáim: nekem van egy fiam, és soha eszem ágában sem volt a haza jelszava mögé bújtatott semmiféle hatalom ágyútöltelékévé felnevelni. A legnagyobb gonddal és szeretettel véghezvitt törődést baromira az ő saját és a társadalom épülésére kapta, nem pedig azért az uralkodó elit kedvenc mulatozásában tehetetlen bábu legyen! Egyébként is félek, hogy ez a sok impotenidióta barom majd visszaállítja a sorkatonai szolgálatot!

A Lily Marlene videóját ideszántam. (Csak még mindig béna vagyok feltenni.)

Brávó, Hoffmann!

Jaj, de el vagyok keseredve megint!

A NOL-on ma megjelent Horn Gábor cikkből idézek, a legmellbevágóbb két bekezdést. A szerző személyétől kéretik eltekinteni, mert sajnos amit leírt úgy fajdalmasan igaz, ahogy van!

"Integráció, együttnevelés helyett korai szétválasztás, a leszakadók, lassabban haladók, hátrányban lévők leválasztása, külön kezelése. Igazi barbárság, és nem egyszerűen a leszakadók, hanem legalább ennyire a többség miatt, akik így nem tanulnak meg együtt élni, elviselni, alkalmazkodni. A társadalom végleges és végzetes kettévágása és nem mint következmény, hanem büszkén vállalt cél, feladat."
"Tehetséggondozás címen persze folyik felül is a szegregáció a 6 és 8 osztályos gimnáziumok, mint valami janicsárképző intézetek lebegnek a tervezet kiagyalói fejében, központilag megnövelt óraszámmal, kötelező tantárgyi versennyel, és persze legalább 3 idegennyelvvel. >Hogyan tegyük tönkre gyermekeink kamasz éveit intézményes keretek között< játék részeként. Folyik tehát a magyar közoktatás egyébként sem túl erős intézményeinek szétverése, politikai elfoglalása, teljes központosítása. A középszer intézményes elrendelése."

A teljes cikk itt olvasható: http://nol.hu/velemeny/20110517-itt_a_vege

Sürgősség

Életemben először segíteni próbáltam egy emberen, aki rosszul lett az utcán. Ült a Péterfy Sándor u. - Rottenbiller u. sarkán a korház (!) kerítésének dőlve, és jellemző mód két öreg néni támogatta, egyik hozott vizet neki. Néztem a kocsiból a piros lámpánál. Jó sokáig volt piros. Aztán egyszerre csak gondoltam egyet, nem állt mögöttem senki, hátrébb tolattam a taxi rámpához. Döbbenetemre állt már volt ott egy taxi, de a sofőr nagyon beletemetkezett az újságjába. Nekem az volt az érzésem azért, hogy ne kelljen odamennie a beteghez. 30 év körüli fiatal ember volt. Az egyik néni szólt a járóbeteg portán, hogy odakinn segítségre szorul valaki. Hát senki nem jött! Közben én is, és egy immáron negyadik hölgy is szólt, sajnos-sajnos a portás senkit nem lelt a helyén. Épp a mentőket tárcsáztam, amikor látom, hogy kint a két néni (egyikük bottal járt!) sikeresen lábraállította a férfit és megtették azt a kb 10 métert a rendelő előcsarnokáig, ahonnan már nem dobhatták ki. (Ja, az egyik portás egyetértett, hogy a korház elől mentő vigye el! Elépesztő!) De az egészben a legfelháborítóbb az volt, hogy az utcán és az előcsarnokban több egészségügyi ruhás dolgozó jött ment, de egy sem kérdezte meg, hogy mi van, kell-e segítség! Hát dinamitot, oszt az utcára velük, mehetnek Angliába, ha tudnak egyáltalán pötyögni valamit!