A kislányom fejlesztésre szorul, közepesen diszgráfiás. Az első osztály végén azt mondta a tanítónő, keressük fel e nevelési tanácsadót, hogy végezzék el a vizsgálatokat. Erre már csak a következő 2. évben kerülhetett sor. Mire a számtalan teszt, vizsgálat, otthoni feladatok végigzongorázása, véget ért, és iskolai fejlesztőcsoportba javasolták, már 3. osztályban tudták csak elkezdeni azt. A fejlesztőcsoportban voltak vagy 20-an - 20 féle problémával. Aláírattak velünk egy papírt, hogy csak akkor vállalják a fejlesztést, ha a kislányom részt vesz a foglalkozásokon, nem hiányzik azt hiszem 2 alkalomnál többször, különben kereshetünk egyéni megoldást. (Megjegyzem a sz egyébként szimpatikus tanárnő rengeteget hiányzott a sokszor betegeskedő pici gyereke miatt, és nem gondoskodtak helyettesről!) Időközben egy ismerős ajánlására elmentünk egy mozgásfelmérésre, ahol elmondták, hogy speciális mozgásórákat kellene vennie, mert semmi egyéb nem segít. Ja, és valami 3000 forintot is kiperkáltam a vizsgálatért, és ajánlott egy zuglói terapeutát. Az év során a fejlesztő pedagógus tartott egy szülői értekezletet is, ebben kerek perec megmondta, hogy a kislányom semmit nem fejlődött, méghozzá azért nem, mert heti 1 órában nincs módja őt fejleszteni külön, olyan foglalkozásokat tart, amelyek a többségnek hasznosak lehetnek, mert csak ennyit tesznek lehetővé a körülmények. Sajnos ez tény is, mert ez az egész Nev. Tan. kiküldi a fejlesztő pedagógust egy nesze semmi fogd meg jól, arra jó, hogy van ilyen státusz, de a hatékonyság nem számít, ha csekély, mert se pénzük, se kedvük ilyet fenntartani, csak hát muszáj. Na, de megígérte, hogy a következő (4. osztályos - rettenetesen megy az idő) tanévben lesz esetleg mozgásos óra. Nem lett, de a kislány járt akkor is, a semmire ment a kis ideje-energiája. A kudarcélményei meg csak szaporodtak. Sürgősen más megoldás után néztünk. Az ajánlott zuglói terapeuta egy kolléganőjéhez irányított - Káposztásmegyerre! Ő is felmérte és megállapította, amit már tudtunk - 4000 forintért. 4. osztály tavaszi szünete volt már, foglalkozás csak jövőre, valószínűleg Zuglóban is lesz csoport, hívjam augusztus végén. Nem lett csoport, a foglalkozások 4-kor kezdődtek (így is tele voltak), nem tudtuk megoldani. Még anyósom is javasolt egy balaton-parti ismerőst, ő Rákospalotára mondta a legközelebbi helyet (újabb felméréssel) - ez ugyan szomszéd kerület, de senki nem tudja ide sem 4 vagy 5 órára elvinni. Már ötödikes, augusztus végén voltam egy Benczúr utcában található alapítványnál (a netről néztem ki őket, ezt előbb is megtehettem volna....), szeptember első hetében felmérték (ezúttal ingyen!), majd rá két hétre megnézte a logopédus 5000 forintért, tegnap (figyelem, október közepén járunk) folytatta, ismét 5000 forintért, és láttam, hogy megfojtottak volna egy pohár vízben, mert tény (bár odatelefonáltam), elkéstünk vagy 20 percet. (Utánunk nem jött senki.) A konklúzió: ha nem tudjuk megoldani, járhatunk két hetente, ő kettőtől be van táblázva, 5-kor még lehet menni, 1/2 6-kor már nagyon fáradtak, nincs értelme. Ez részben igaz, de nekem kilóg a lóláb, hogy napközben nyilván ovikban végzik a munkájukat, utána jöhet a mellékes, de este már azért a plusz pénzért nem is akarnak dolgozni, meg már izé, péntek délután sem. Szóval, lógjak meg a munkahelyemről, kapkodjak, hogy minden feladattal időben kész legyek, imádkozzak, hogy főnök menjen el előbb, mert eleve 5-ig dolgozom, utána idegeskedjek a Kelenföld-Zugló közötti forgalomban, fizessek, és ezt kapom cserébe. Én barom, meg kifakadtam a gyereknek, hogy mennyire elegem van, hogy nincsenek normális gyermekeim. Istenem de nem kellett volna!
Szerencsére közben találtam egy zuglói lakótelepen dolgozó gyógytornászt, aki az előzőekkel ellentétben nem szimpi, de nem akart 20. felmérést, baráti időpontban 2500 forintért tart Dévényi-tornát. Még jó, hogy szeptemberben elkezdtük, biztos ami biztos alapon. De hogy ennyire kényelmes szolgáltatók legyenek a kvázi versenyszférában! Azért elég érdekes az emberek hozzáállása. És basszus, az eredmény tényleg az, hogy én gazsulálok, alkalmazkodom, mert nem hagyom, hogy a lányomat majd bedobják valami közismereteket, műveltséget alig közvetítő szakiskolába, igénytelen közegben (a kivételtől ezúton kérek bocsánatot). Én ezt az utat jártam be, valószínűleg magam is diszgráfiás voltam, de erre akkor még nem figyeltek (bár műszaki egyetemet végzett kollégám szerint ilyen nincs is, egyszerűen nem tanítanak írni). Utánam nemigen nyúlt senki, amit elértem, nagy dolog, de szükségtelenül sokat sérültem az úton, és úgy éljek, ettől megkímélem a lányomat, akármilyen értelmiség ellenes a magyar társadalom!
