2012. január 24., kedd

Megkésett benyomások a strasburgi vitanapról

Tegnap  - kissé megkésve ugyan - elkezdtem a Duna TV-n nézni strasbourgi vitanap ismétlését, ahol Magyarország volt a téma. Hát mit mondjak, ahhoz képest, hogy címlapon voltunk, meg külföldi ismerősök - vezető beosztásban dolgozó rokontól anyósom német fizetővendégei-ig - mindenki azt kérdezte, mi folyik itt, hát ha így veszem, elég lapos egy vitanap, vagy mi a szösz volt. Cohn-Bendicten és Johannes Svobodán kívül elég lagymatag felszólalásokat hallottam, ott is hagytam egy idő után. Sok volt az üres szék is - persze érthető, ez őket nem érinti, nálunk meg heves indulatokat szül. Azt azért tényleg jó látni, hogy a nyájból nem engednek elbóklászni egyetlen bárányt sem. (Nem az én hasonlatom!) Anno éppen az volt a legvonzóbb számomra a tagságban, amelyeket az EP kifogásol.

Íme, a kifogások listája:
Lebontották a fékek és ellensúlyok rendszerét
- Adatvédelmi ombudsman posztjának megszüntetése
Médiatörvény
- Sajtószabadság korlátozása
- Médiatanács létrehozása
- Médiatanács feltöltése saját emberekkel
- Klubrádió frekvenciaügye
- Közszolgálati televízió "függősége"
Alkotmány
- Deklarálja a kereszténységet
- Nem széles társadalmi konszenzuson alapul
- A preambulum nacionalista színezetű
- Férfi-nő összetételű család kizárólagossága
Vallásügyi törvény
- Mindössze 14 egyházat határoztak meg
- Számos történelmi egyházat kizár
Igazságügyi törvény
- Nem tölthette ki a hivatalát a Legfelsőbb Bíróság elnöke
- Szájerné (Handó Tünde) az OBH elnöke
- OBH elnökét túl hosszú időre betonozták be
- Bírók korai nyugdíjazása
- Állami Számvevőszék Fidesz-közeli vezetője
Jegybank
- Törvény gyakori módosítása
- Konzultáció hiánya az Európai Központi Bankkal
- MNB-PSZÁF összevonása
- Új elnök kinevezésének lehetősége
- Monetáris Tanács (MT) kibővítése
- MT új tagjait a miniszterelnök jelöli
Gazdaságpolitika
- Fenntarthatatlan költségvetési pálya
- Telekomadót a szektor fejlesztésére kellene fordítani
- Magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosítása
- Egykulcsos adó kétharmados törvénybe iktatása
- Költségvetési Tanács "átszervezése"
Kultúra
- Dörner György kinevezése az Új Színház élére
Választójogi törvény
- Saját hatalom bebetonozását szolgálja
Házszabály
- Vita eltörlése
- Túl gyors törvénykezés

2012. január 9., hétfő

Faust a MET-ből


Kép: www.operavilag.hu
Éveken át reméltem, hogy a MÁO is végre felújítja egyik kedvenc darabom (francia opera roulez!) - még 19 évesen láttam Pittivel, Kelennel, Begányival - de a mostani MET HD ismétlést követően egyáltalán nem vágyom az egykori poros rendezésre. Különben is, az ember lát felvételeket a MEzzo-n, meg DVD-ken, meg vannak most ugye a Metropolitainből, és rájön, hogy a mieink bizony egyre posorabbak. Üdítő kivétel néhány szegedi meg debreceni előadás, és hát a Kovalik-éra is az volt, most viszont amolyan liberális balf@aszságnak tartják, és szándékosan avittesre rendezik a műveket.
Pedig nem kell agyontűzdelni aktualításokkal és áthallásokkal, a Faust történet például önmagáért beszél (szeretik is a rendezők értelmezni), érdemes a közhely-mázat leszedni róla.
OK, tudom, New Yorkban rengeteg a pénz, nem sajnálják egy ilyen produkcióra, mert hát hol másutt, ha nem egy francia operában fontos a látvány, illetve érdemes a zenei (bár ez hülyén hangzik) és a vizuális látvány < =hatás > adta lehetőségeket kihasználni, hiszen mi más is az opera.
 A történet közismert, több zeneszerző is feldolgozta, Gounod-é a leghíresebb. Ő Marguerite bukását igyekezett a műfaj eszközeivel bemutatni, vagyis inkább onnan közelítette meg a sztorit. Marguerite-et kissé hálátlan szerepnek tartottam, sokkal kidolgozottabb Mefisztó és Faust, sőt; Valentin karaktere, valahogy zeneileg és dramaturgiailag is elementárisabban vannak jelen. De pont ez a lényeg: míg ők kezdeményezik az eseményeket, úgy Marguerite elszenvedi azokat, éppen ez a tragédiája. Sokkal esendőbb, ártatlanabb, mint Berlioznál vagy Boitónál. Az őt alakító Maria Poplovskaya azt mondta a szünetben, hogy megváltoztatta ez a szerept őt magát is; az a tény, hogy a színpadon meg kell érnie az érzelmi kicsúcsosodás és az elhagyatottság, kifosztottság állapotáig vezető utat. Nekem először nem tetszett: már megint egy orosz énekesnő, nem egy franciás Margit, de meg kell mondjam nagyon kellemesen csalódtam, gyönyörű volt a hang, meggyőző, még a mély regiszterben is, és fantasztikus az alakítás, nálam ő vitte a pálmát!
René Pape mindenfajta erőlködés nélkül hozza Mefisztó szokásos elegánsan intrikus figuráját, néha egyetlen pillantásával is kifejez mindent. (Ez nyilván a közvetítés közeli felvételeit nézőknek bónusz.)
Jonas Kaufmann színészileg minden tekintetben, tetszett: mind a megtört Faust, mind a lángoló ifjú illúziókeltő volt, a lírai részeknél azonban néha gombócosnak éreztem a hangot. A kavatina azonban gyönyörűségesre sikerült!
Nagyon tetszett Russel Brown Valentinje. (Imája egyik kedvenc részletem.) Imádott húgát csak akkor fogadja el, ha a külvilág előtt példásan él, egyszersmint dicsőségére szolgál neki is. A hang hatalmas, gyönyörűen zengő bariton, várom a további szerepeiben.
Michele Losier végre hitelesen alakított nadrágszerepet, mert amúgy eléggé bénák szoktak lenni, vagyis hát nem valami fiúsak. De ő nem a fiús külsejével győzött meg, hanem azzal, hogy nagyon szerette Siebelt. Tényleg egy rajongó, félig kisfiú, félig felnőtt kamaszt láttunk, aki még nem lépett teljesen túl a régi ugróiskolákon és bújócskákon, és csupán azért szeretne férfi lenni, hogy a hölgyek annak tartsák. Végül persze átlép a férfikorba: utolsóként ő is magára hagyja Margitot.
A többi karakter (Márta és az első felvonás katonája) is remek volt, megérdemelt sikert arattak. A kórusban pedig most is szívesen néztem azt a sokféle embert, a new yorkiakat (atyám, hogy is kell ezt írni helyesen???).

2012. január 5., csütörtök

Téli virág

Lassan már két éve kaptam ezt a tipikusan nőnapi cserepesvirágot a kollégáktól, és most kivirágzott! Úgy látszik - velem ellentétben - szereti az új helyünket!

Évszázadnyi élet

Ezt láttam két ünnep között az utcánkban - szerntem nagyon kedves. A kislányom barátnőjének anyukája mondta, hogy a szemközti közértben is köszöntötték, mert még bejár oda - tehát jó állapotban van. Isten éltesse sokáig egészségben!

2012. január 3., kedd

Új év

Boldog új évet!
Remélem, ez jobban sikerül, mint az előző. Ahogy visszagondolok rá, olyan nyomasztó volt, sokszor talált rossz hangulatban. Már a kezdete is. Ha nem hosszú hétvégére esik az év vége, talán már elváltam volna.
Valahogy tavaly az idő múlásával is sokkal keményebben szembesülnöm kellett. Ráadásul nem igazán tudtam egy-két kilótól megszabadulni, romlott a látásom, két ősz hajszálat találtam, kezd rendszertelenné válni a menzim, löttyedt a térdem. És hát a gyerekeim, ők már nagyon nagyok. Nincs kisgyermekem, nagy gyerekeim vannak. Nagyon törelmetlen vagyok velül, kiborulok, megsértődöm - nem ilyenek a klimaxos nők?
Ami nagyobb veszteség, az a kapcsolataim leépüllése, a minőségük romlása - ezt minden területén az életnek megfigyeltem - legyen szó valóságos vagy virtuális, rokoni, baráti, vagy kollegiális. És ez nem lehet véletlen, azonban sajnos nem tudom az okát, pedig nyilván rejt üzenetet.
A munkahelyemen pedig nagyon rossz - na, az megérett bennem, hogy nincs mese, tényleg váltani kell, pedig vasárnap töltöm a 45-öt, mindegy, nincs lehetetlen, meg aztán ki tudja. Larion írta, hogyha becsukunk egy kaput, kinyílik egy másik. Ez sokszor tapasztaltam én is. (Bár nem mindig...) Utolsó nap olyasmit éreztem, mintha arcul köptek volna. Hiába volt a nagy éves hajtás, lojalítás, idegeskedés, mások helyett dolgozás, falazás. Nemhogy a jutalma elmaradt, még világosan értésemre is adták, hogy a cselédlépcsőn szíveskedjek közlekedni. Persze amior erre rámutattam, hazudtak. Mindegy, valamilyen szinten hullák a szemembe. Kár. mert amúgy végtelenül rendes, de sajnos gyenge emberek.
A karácsony estén már hulla fáradt voltam - 12 emberre a vendéglátás, előtte a sok takarítás, rendrakás, dekoráció, idegeskedés - némely rokonom meg úgy érezte már (ezt negyedik éve csináltam sorban), mintha valami partira mennék, engem meg max. valami intézőnek néztek. Éjjel 1-kor mentek el végre valahára, de még várt rám a mosogatás, a férjem már éjfél előtt elhúzot misére, bár előtte, meg meg kell hagyni, miután hazajött, sokat segített. Pihenni csak 27-től - miután megérkeztünk vidékről - sikerült. Persze megint zabáltam egy csomó apró süteményt, ittam a likőröket, jó dagadt lettem, pedig 2x voltam futni. (Ma is megyek a sötétben:S)
Na de új év, új lehetőségek, elhatároztam, hogy jobban fogok magamra figyelni, ezáltal a gyerekekkel is türelmesebb leszek. (Bár ma reggel megint üvöltöttem velük, mert iskolakezdés felett érzett bánatukban egymásnak estek.)