Odakinn cigit szívok, és elköszönök a családomtól. 3 hétig nem látom őket. A jegyet április közepén megvettem már. Egész évben rossz lelkiállapotban voltam, már télen eldöntöttem, hogy megyek. Egyszál magam.
A várócsarnokban még újságot veszek, a beszálló kapu előtt pedig meglátom az Alföldi Róbert nemzetijéről szóló könyvet - korábban gondoltam, be kéne szerezni az útra. Amikor elkezdődik a beszállás, odamegyek a pulthoz, mi a helyzet velem. Van hely, eresztenek is soron kívül.
Érkezéskor mégis elszontyolodok - mit csinálok itt éjszaka? Egyáltalán, maradhatok a reptéren? Már kong az ürességtől, ami azért furcsa, mert Európa egyik legforgalmasabb reptere. Megnézem, melyik terminálról megyek reggel tovább (a check-in pultot 8 órakor nyitják meg), és elindulok a jelzett irányba. Hopp: itt lezárt kapukat találok, biztonságiakkal. De valaki arra megy, beengedik. Követem, elkérik a kártyát, szó nélkül tovább engednek.
Ez a tengeren túli járatok csarnoka. Hatalmas és gyönyörű. És kong az ürességtől! Már olvastam, micsoda belsőépítészettel rendelkezik, és tényleg! A gyerekváró külön bejegyzést érdemelne. Nem ám néhány szobacsúszda, meg fejlesztőjáték. Itt a szülőkre is gondoltak, könyvtárral, kényelmes fotelokkal igazán otthonos érzést keltett. Egyes-egyedül megyek végig a hosszú folyosón, megkeresem a kapumat (most zárva), és látom a táblán kiírva a 10.00 órakor induló járatot. Vannak valami 60 EUR-ért bérelhető kabinok, amolyan hostel-szerűségek, illetve kényelmes alvószékek a galérián, takarót is el lehet venni. Odatelepszem az egyikhez, a stólámba burkolózba olvasok, lábamra terítve a ballon kabát (Zara), olvasok, a kölcsön tabletet próbálom beállítani, rövid chat elejéig felmegyek a fészre. Próbálok aludni, de ég a villany, amúgy rossz arcú utasok veszik igénybe a helyet, főleg arabok. De minden nyugis. Időnként elmegy egy biztonsági, amúgy nincs mozgás. KLM Asia feliratú gépek sziluettje sötétlik valahol kint a párában. A csarnok is elég hűvös. De azt hiszem, hihetetlen kegyelem látni egy nyüzsgő repteret reset módban!
Aztán ébredezik Schipol. Odalenn pedig már nyüzsögnek. Iszom egy kávét, odaülök egy szabad géphez (2,50 EUR/10 perc), mert ezúttal a free WIFI nem működik, és írok az idegenvezetőnek, akivel felvettem a kapcsolatot, hogy az első nap segítsen belakni a várost. Keresek cigizős helyet - hát szörnyű 20 bagós egy helyiségben, ráadásul én voltam az egy szem nő, úgyhogy hamar kimentem, ha nem akartam bagószagot árasztani. Kicsit nézelődöm még, klotyóra megyek, aztán megkeresem a kaput.
Itt egy bárpultnál kérek egy pohár vörösbort, és tadamm: meglátom az első argentinokat, az asszonyság kérdi a pultos csajt, beszél-e spanyolul. Szerencséje volt. Én viszont elképedtem, hogy még egy kávét kérni sem tud úgy, hogy azt mondja: café, vagy ilyesmit - mindegy, úgyis megértik mindenhol. Bor a fejembe száll, még egy klotyó, és irány tényleg a kapum.
Azta! Hatalmas a gépem, ez fog felszállni?! Kézitáska, kabát átvilágítása, beszállókártya, útlevél ellenőrzése, és itt már csak a buenos airesi utasok. Nézegetem őket. Eeegen, a férfiak elég jóképűek, több meg is bámul. Na igen, csinos vagyok, év eleje óta legalább 10 kilót fogytam, és tudatosan figyeltem, miként hatok a férfiakra, és arra jutottam, hogy még a magyarokra is elég jól. Jön a személyzet, eltűnik a folyósón. Hangos köszönt minket, indulhat a tényleges beszállás. Kikapcsolom a telefonom, ellenőrzöm, hogy a tablet is repülő módra van-e állítva, majd kikapcsolom azt is.
A repülőbe lépve kicsit szorongok, mikor meglátom a világoskék takarókat és a fehér párnákat az ülésekre készítve. Hál'isten nem a középső blokkban ülök, hanem pont az ablaknál. Nagyon udvarias személyzet, több középkorú és testes hölgy, és elég sok férfi utaskísérő. Maga az ülések elfoglalása is vagy egy órán át tart. Babonásan végigtanulmányozom a biztonsági szabályokat ismertető brossúrát. Közben ellenőriznek még egyszer mindent, ám várnunk kell 40 percet. Na ebbe belefér az "illedelmes", kikéredzkedem az egyik stewardesstől, mosolyogva mutatja az utat.
De eltelik, és indulás!!!!!!! Take-off, már jelzi is az ülésbe épített monitor a föld térképen (Mercator-vetület!) egy mini repülőgép segítségével a státuszunk, kiírja a megtett távolságot, a repült időt, ugyanezekből mennyi van még vissza, hány óra van most a célállomásom, repülési magasságot, utazási sebességet, három nyelven. A térkép a földgömb vetület után szűkíti a bemutatott térséget, majd közeli Google térképen is mutatja. És az is látszik, hol van a bolygón nappal és éjszaka. Mi megyünk a sötétedés előtt - majd Buenos Airesben fog utolérni bennünket, de addig van 13,5 óra! Folyamatosan etetnek bennünket - egy kis cukorka, chips, innivaló; lehet filmet nézni (nem néztem, helyette a térképet bámultam) és aludni, meg mászkálni. (Utóbbi ajánlott). Olvasgatok, elteszem a szalvétát, amelyen ez a felirat szerepel: Time flies, but you are the pilot. Nagggyon jó!
Kicsit elszundítok, amikor kinyitom a szemem, döbbenten tapasztaltam, hogy még csak 4 órát mentünk! Mellettem az argentin úr viszont húzza a lóbőrt! Bakker! Ki akarok menni! Megmozdul, és felpattanok, kicsit körbejárkálok. In Style magazin kivégezve, jön a könyvem, megint monitort bámulok. Most repülhetünk az óceán felett, de inkább csak felhőket látok. Az út meglehetősen sima, egyszer Stockholmból hazajövet jobban dobált, vagy tavaly Brüsszel felé is. Most alig valami. Vigyázok, nehogy elaludjak, mikor átrepüljük az Egyenlítőt, de mondjuk egyáltalán nem vagyok álmos. A közeli státusz-jelzőn becsúszik a dél-amerikai kontinens. A partjainál elérjük az Egyenlítőt. A térképen Belém, az Amazonas deltájában fekvő város. Nézek ki az ablakon, nem igen látom az őserdőt. De néha mégis elkapok valamit, nincs akkora pára. Bizony, látszanak az irtások, fentről nézve nagy kiterjedésűek és sok van belőlük. Még mindig hosszabb út van hátra, mint Koppenhágától Reykjavíkig tartott 2006-ban. De már Buenos Airest is jelzi a térkép!
És készülünk a leszálláshoz, kiosztják a vámáru nyilatkozatokat - jó és, ilyet sose kellett kitöltsek. Ha belegondolok, lehet, hogy a megengedett érték (300 USD) felett vagyok. Sőt, biztos! 5 éves mobil, rozzant tablet - OK, nem nagy érték. Na de: sorszámozott ezüst ötvösmunka a nyakamban? Jó, letagadom, tucatáru :), de egy új és nem olcsó hajszárító, hajvasaló (az olcsó), aranygyűrű az ujjamon, fényképezőgép, svéd és dán, finn ruhák, magyar tervezői ruhák+cipők (na jó, ezek ugye azért használtak) - reméljük nem lesz baj...
Látom már alattam Buenos Airest, itt is kezd szürkülni, hatalmas barna massza a város, azt látom, hogy nagyon sűrűn lakott, alig egy zöld felület, háztömbök, háztömbök mindenütt. És nagyon nagy - ezt mondjuk tudtam, meg Berlin is nagyon nagy, de Buenos Airest 13 millióan lakják.
Leszálláskor fanyalgok a gazos reptéren, de nincs mese, argentin földre léptem. Sorban állás az útlevél ellenőrzésnél, közben bekapcsolom a telefonomat, és működik, az SMS-em elmegy. Itt este 8 óra, odahaza öttel több, alszanak. Anyukám izgult, mert üzenet várt tőle. Én meg parázok, meg van-e a bőröndöm - Budapestről egyenest Buenos Airesig küldték, azóta nem tudom, mi van vele. A jóképű vámtisztviselő nem udvarol (hogy rohadjon meg!), ellenben törni inglése, mutatja, hogy melyik ujjam helyezzem a lenyomat vizsgálóba, és hogy nézzek a kamerába. De minden OK, pecsét a vadi új útlevelembe, és mehetek a csomagomért. Hál'isten, megvan az is! Még egyszer átvilágítanak belépéskor. Ellenőrzöm, nálam van-e 1. az idegenvezető mobil száma 2. a kulcs átadó személyé, akitől a lakást bérelem 3. a lakás címe. Minden megvan. Klotyó, szájfény - tükör - minden OK, nem látszik az út nyoma, kilépni.
Rengeteg várakozó, mind táblával. Elindulok jobbra, de nem látom senkinél a nevem. A baloldalon viszont észreveszem a nevem, meg az idegenvezetőt is, akinek a fizimiskáját már a Facebookról ismerem. Ő is felismert, és láttam, hogy ezt tetszéssel nyugtázta. Mosolyogva megyek felé, puszi, mindjárt megkínál cigivel. Elszívjuk, közben ő beszél a lakástulaj képviselőjével, aki kérte, hívjam, mielőtt elhagyom a repteret.
Istenem, Dél-Amerika! A városba vezető autópálya sávjait elég rugalmasan értelmezik. Útközben cigit szívunk, kérdezem, hova dobhatom a csikket. "Dobd csak ki az ablakon!" Hát dehát.... :S "Dobd csak ki, Dél-Amerikában vagy!" (Igen, ezt még mindig nem fogtam fel. Fejjel lefelé a Föld golyón.) OK, mondom, csak nem akarom senkinek a szélvédőjére dobni. "Azzal te ne törődj, az az ő baja!" :DDD
Útközben elmegyünk egy favella mellett, a GPS figyelmezteti, hogy precautión legyen a környéken.
Beérünk a városba, és a belső kerületek déli részén, San Telmóban fogok lakni, ez az ős Buenos Aires, itt volt az első erődítmény, de a tangó is itt született (ezt a Boca negyed vitatja, pedig valahol azt olvastam, hogy egyik sem, mert Montevideoban), most pedig leginkább a VII. kerülethez tudnám hasonlítani - bárok, kávézók, feltörekvő dizájnerek üzletei, és sok-sok régi casa!
A lakás a Chacabucco utcában van az Airbnb-n keresztül béreltem, amelyet gondos tanulmányozás előzött meg. Az áron és a környéken túl a biztonságosságra, a házra és a berendezésre is figyelemmel kellett lennem. Hát hú de jól beletaláltam! Pont olyan volt, mint a képeken. Koloniális stílusú, hatalmas, mégis lakájos, ventillátorok a plafonon, még egy kis teraszom is volt. Egyedül a fürdőszoba volt gyanús, de a világ ezen részén teljesen elment.
Kipróbáltam a kulcsot a zárakban, az idegenvezetővel cigiztünk a teraszon, beváltotta a dollárt pezóra, megbeszéltük a továbbiakat, aztán elment. Én meg kipakoltam még, lezuhanyoztam, megkerestem a különböző formájú és eldogott helyeken lévő villanykapcsolókat, olvastam egy kicsit Alföldi Robit, majd lámpaoltás, és szundi. Valamikor felébredtem az éjszaka - valószínű, magyar idő szerint keltem volna, de hamar visszaaludtam. És tudtam, hol vagyok, mindennek tudatában voltam. Istenem, 3 hét, hogy én mit hagytam magam mögött! Buenos Aires!
2 megjegyzés:
Érezd nagyon jól Magad Mélisande ...... :)
Szia Larion,
Sajnos már visszaérkeztem, apránként írom a beszámolót, de már fordulnék is vissza. Igyekszem azért dokumentálni fényképekkel is életem legcsodásabb három hetét!
Remélem, az új évben újra eljutok BA-be, mert nagyon-nagyon megszerettem. Addig is szorgalmasan tanulom a spanyolt és gyakorlom a tangót.
Megjegyzés küldése