Gratulálok a kedves Budapest Gyógyvizei és Hévizei Zrt-nek, amiért 30 fokos nyári melegben, vasárnap nem nyit ki a Paskál strand, és Csillaghegyen is csak a sátorból lehet kilépni, hogy az ember élvezze a napot. Tényleg nem kell az a + bevétel, amire ezen a hétvégén szert tehettek volna?
Marad a dagály, belépő 2200 hétvégére, felnőttnek. Viszont lehet kártyával fizetni. („Nem biztos, hogy működik!”)
Közönség a szokásos – nem minősíteném, ilyen is van. Elhízott, tetkós emberek, kövér kisgyerekek, rengetek műcicis nő, rendszerint ronda fürdőruciban. (Én is egy 10 éves dresszben feszítettem, mert nem volt kedvem bikinivonalat gyantázni, abban pedig nem látszott, hogy fujj, milyen ápolatlan vagyok! (Nem elég, hogy "szottyadt" mellekkel égetem magam!)
Park rendben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Megdöbbentett, hogy a Te kutyusod is elment. Bár, a kutyaélet végső határáig kitartott. 16 év, az nem kis kor náluk.
Látod, engem is az vigasztal a leginkább, hogy Bubunak boldog élete volt - már amennyire tőlem telt, igyekeztem. Oly sok mindent tanultam tőle, olyan hálás vagyok, hogy legalább 11 évig velem volt. Sok éven át egy cakkos fülű csíkos kandúron kívül ő volt egyetlen társam. Vártak rám, és minden nap megérkeztem. Hűségesek voltunk egymáshoz.
Szeretettel gondolok Rád, és a távozóra. Visszatértek az életadó egyhez - legalább is én így hiszem. Együtt ragyognak a végtelen ragyogással. Egyszer mi is odaérünk, s akkor már nem lesz ő és én, én és te... Ez is szomorú...Vagy mégsem?
Bubu képét tettem fel képernyővédőnek. Rámragyogtatja azt a gyönyörű szemét, és nevet.
Most nem teszem ki semmilyen képét. Később lehetséges. Egyelőre az űrt kell betölteni, amit hagyott maga után. Az emléke, az mindig ott lesz velünk, mivel az életünk részévé vált, s mi élünk tovább. Így - közhely - de valamilyen szinten valóban tovább él.
Kár, hogy ne hiszek a túlvilágban. Pedig tényleg jó lenne. Jó lenne legalább azt elhitetni magammal, hogy amiről nem tudok, az azért létezhet. Tényleg szeretném.
Köszönöm a kedves szavakat.
Amit nem tudunk... szinte alig tudunk valamit. A nemtudásunk irgalmatlan nagy... - oda azért sok minden beférhet. Akár az örök élet is... De ez sem elég vigasz. Az ember a jelenben él, amit itt és most nem érhet el, nem érthet meg, az számára nincs. Próbáljunk meg azért örülni a létező jónak, amig lehet.
Megjegyzés küldése