"Ebben a gyalázatos országban, amelyben úgy látszik, kevés embernek volt anyja. Mert itt csak az anyaföldet, az anyaországot, az anyanemzetet, az anyanyelvet, az anyaszentegyházat, az anyapártot szokás és kötelező tisztelni és szeretni. Az „egyedüli példányok”, akikből nem élt több és most sem él, a hasznavehetetlenek pusztuljanak. Pusztulásukkal is az államháztartás és a magánzsebek egyensúlyát szolgálják."

Szomorú cikket olvastam ma Mihancsik Zsófiától a Galamuson. Ha nem ismerném a szerző kilétét, Orwellre tippelnék. De ez egy szavahihető publicista öreg édesanyja kálváriájának története. És valahogy olyan dolgok jutottak olvasás közben az eszembe, hogy ezt nem pénztelenség, trehányság,  racionalizmus, hozzá nem értés idézte elő, hanem valami mérhetetlen cinizmus. (Javallom még a többi hivatkozott cikk átolvasását is, és garantált az aznapi depresszió.)
Szóval ki van ez találva. Az olcsóbb gyógyszerekkel válságos helyzetbe hozuk az idős betegeket, akik amúgy is komplikáltabb szereket igényelnek, lévén több "nyavajájuk" van, mint mondjuk egy 30 évesnek. Szervezetük rosszul reagál, hát bekerülnek nyomorúságos kórházakba (ismerem a helyzetet, apósom éveken keresztül kórházról korházra járt, egyik helyen méltatlanabb körülmények várták, mint a másikon - mindezt orvos baráti protekció, rengeteg pénz leszurkolása ellenére, de a cikkíró is pont ilyesmiről szól). Ha magatehetetlenek, öregek otthonába - és hiába a luxus időskori apartmanház, az ellátás ott is olyan, amilyen - ha nem kifejezetten embertelen. Nekem totál az jött le, hogy Magyarország vezetése nem kívánatos polgároknak tartja a nyugdíjasokat, és különféle mechanizmusok útján egyszerűen "eltávolítják" őket a rendszerből. Aki öreg, és nyugdíjat kap, azt minél előbb intézzük el, de ha még életben akar maradni, akkor úgyis a jóérzésű családtagok - akik ezt képtelenek nézni - magukhoz veszik, és majd valamelyik (legvalószínűbb, hogy nő) rokon gondját viseli. Ha már az alkotmányban is bennefoglaltatik.