Ebédre ezt a receptet próbáltam ki. A Chili&Vanilia oldalán található, forrás itt: http://chiliesvanilia.blogspot.com/2009/02/az-elso-valodi-sztarsef.html
Leveles tésztában sült harcsafilé
Hozzávalók (4 személyre)2 harcsafilé szelet (kb. 30 dkg-s)Kb. 40dkg leveles tészta (mélyhűtött, kiolvasztva, kinyújtva)40dkg sampinyon gomba, felszeletelve3 salottahagyma, finomra aprítva2 csokor friss petrezselyem, finomra aprítvavaj, olívaolaj, só, bors, szerecsendió1 tojás sárgájaA sütőt előmelegítjük 200C-ra.A gombát kefével megtisztítjuk, konyhai papírtörlővel megtörölgetjük. Felszeleteljük. Diónyi vaj és olívaolaj keverékén üvegesre pároljuk a finomra aprított hagymát. Rádobjuk a gombát, megpirítjuk, a végén hozzáadjuk a petrezselyemzöldet. Robotgépben pürésítjük. A pürét a harcsaszeletek tetejére kenjük. A tésztát akkora téglalapokra vágjuk, hogy kb. 3cm-rel legyen nagyobb a halnál. A szélét tojássárgájával lekenjük, majd lefedjük egy másik lappal. 30 percig sütjük.
Nekem bevallom, egy ici-picit jellegtelen volt. Illetve hát... a piacon 3300/kg a harcsa filé. Izé...két darabra nem futotta a keretből, így egyet vettem csak. Talán ez az oka. A gyerekek viszont imádták.
Este későn érdemes vasárnap fennmaradni, végre szórakoztatott engem is a TV. Pontosabban pluszt adott, inspirált - megfelelő rész aláhuzandó. Rég láttam a Kultúrházat, na most tök jó volt. Ami leginkább megfogott, az az R33 Stúdió volt az egykori Közvágóhíd helyén, egy igazi kreatív sziget, irigylem azokat, akik ott élnek, alkotnak, vagy legalábbis bejárásuk van oda. Hogy szerettem volna én is ilyen közösséghez tartozni valaha! Ez is az egyik álmom, amelyet feladtam. Itt van róluk kép: http://fdr-foto.blogspot.com/2009/08/r33-studio-uj-hely.html
Utána a Berlinről szóló sorozat - kövezzenek meg, de nem tudom, épp ki beszélt Berlinnel kapcsolatos élményeiről, és elfelejtettem, hogy hívják a bemutatott városrészt, de kapcsolódik az előzőkben leírtakhoz. Kommunák, alternatív lakotó műhelyek, bevándorlók, vándorcirkuszosok. Eléggé megkímélték a szőnyegbombázások, vizont túl közel volt a falhoz, ezért nem sok pénzt feccölt a nyugat-berlini elöljáróság a felújításába - mondván, ohgy ha jönnek a komcsik, úgyis ezt rombolják le először. Egyre jobban hívogat ez a város, el kell oda mennem, na de mostanság nem nagyon álmodozhatok ilyesmiről. De mindig történhet valami. Azt hiszem, nagyon inspiráló hely lehet. Vagyis effelől semmi kétségem.
Védett: újabban a lelki életem
1 napja
5 megjegyzés:
A leírás után ínycsiklandozónak tűnik...
Újabban én is megpróbáltam ezt-azt főzőcskézni, de csak akkor tudok kotyvasztani, ha Tibor is velem van, és beszélgetünk, zenét hallgatunk közben. (Meg segít egy kicsit.)
De miért kellene bármit is feladnod Mélisande? Minden adottságod megvan ahhoz, hogy valamilyen kreatív körhöz tartozz, velük alkoss...Talán még kell valamennyi idő, a gyerekek nagyobbak, egyre önállóbbak lesznek! Tegnap egy ünnepelt amerikai divattervező (a ...Stern,) beszélt egy interjúban a karrierjéről a TV-ben. Ha jól emlékszem 60 éves kora körül kezdett intenzívebben foglalkozni a divattal, s most ő tervezi a Szex és New-York sztárjainak ruháit. Magyar származású, egyébként építész, biztosan tudni fogod kire gondolok, még ha a nevét el is írtam. Na ez jellemző rám, ez a fél füllel hallás, félig odafigyelés! De nem ez a lényeg, hanem az, hogy NE ADD FEL, és azért 60 éves korodig ne várj!
Jaj, igazán kedves vagy, hogy ilyeneket írsz! Nagymamám varrónő volt, és gyerekkoromban sok időt töltöttem nála. Mindig a varrógépnél ült, a Hiradóig. Sok szép anyag volt nála, magamkoz próbáltam a félkész felnőtt ruhákat, amelyek a méretemhez báli ruhának tűntek... És a sok szép külföldi divatlap. Meg az Ez a Divat! Sokszor csináltam divatlapot én is, rajzoltam, csakúgy, mint az öltöztetős papírbabáimnak. Jó most így emlékezni, mert épp nagyon maguk alá temettek a gondjaim, eléggé lehangolt vagyok. Fárasztó mindig azt sugallni, hogy minden OK. Na jó, az utolsó mondataim offok.
Jó főzőcskézést kívánok! Nagyon jó lehet valakivel megosztani a szabadidős elfoglaltságod!:)
Hát, nem könnyű, ha az ember érzékeny és fogékony, minden, de minden iránt, állandó izgalomban él, mert arra vágyik, hogy beszippantson minden illatot, zamatot, színt, fényt, zenét, az egész gazdagságát a földi(égi) kaleidoszkópnak. (Csak azoknak nehezebb, akik nem ilyenek. :o)S ezzel jár a keserűség, hogy ez ugyebár lehetetlen, mert... és soroljuk. Mi nagyon szomjasak vagyunk, s talán telhetetlenek, de eh, ne törödjünk most ezzel. Valamit választanunk kell, amibe beletöltjük zaklatott, szomjas lényünk, s abban - időnként - megtaláljuk a kielégülést. Valamit választanunk kell, amit NAGYON csinálunk! Itt a döntés ideje, legalább is nekem úgy tűnik. (Ez persze nem kell, hogy végleges legyen, de megér egy erős próbát: töltsd bele fényes lényed valamibe, add oda magad valaminek, csaknem egész szenvedéllyel. De vigyázz! A mi szenvedélyünknek szüksége van a gátra is, akár a nagy folyóknak. De a lelked tudja ezt, minek is mondom!
Szia!
Véletlenül belefutottam egy bejegyzésedbe, ahol írtad, hogy tetszett a Kultúrházban amit láttál az R33-ról, és régen álmod volt egy ilyen társasághoz tartozni.
Ha van kedved meglátogatni bennünket, és élőben is kicsit megismerni minket ( nem csak a képernyőn keresztül ), akkor szívesen látunk bármelyik napon, szinte mindig van valaki ott.
Ha pedig picit szórakozni is szeretnél, akkor a weblapunkon a Klubszoba menüpont alatt megtudod nézni a rendezvényeink időpontjait, és ahhoz is lehet igazodni.
Csimpi
www.r33.hu
Csimpi, nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Talán januárban szerét ejtem, és benézek hozzátok. Nagyon jól esett a bejegyzésed!
Megjegyzés küldése