Boldog új évet!
Remélem, ez jobban sikerül, mint az előző. Ahogy visszagondolok rá, olyan nyomasztó volt, sokszor talált rossz hangulatban. Már a kezdete is. Ha nem hosszú hétvégére esik az év vége, talán már elváltam volna.
Valahogy tavaly az idő múlásával is sokkal keményebben szembesülnöm kellett. Ráadásul nem igazán tudtam egy-két kilótól megszabadulni, romlott a látásom, két ősz hajszálat találtam, kezd rendszertelenné válni a menzim, löttyedt a térdem. És hát a gyerekeim, ők már nagyon nagyok. Nincs kisgyermekem, nagy gyerekeim vannak. Nagyon törelmetlen vagyok velül, kiborulok, megsértődöm - nem ilyenek a klimaxos nők?
Ami nagyobb veszteség, az a kapcsolataim leépüllése, a minőségük romlása - ezt minden területén az életnek megfigyeltem - legyen szó valóságos vagy virtuális, rokoni, baráti, vagy kollegiális. És ez nem lehet véletlen, azonban sajnos nem tudom az okát, pedig nyilván rejt üzenetet.
A munkahelyemen pedig nagyon rossz - na, az megérett bennem, hogy nincs mese, tényleg váltani kell, pedig vasárnap töltöm a 45-öt, mindegy, nincs lehetetlen, meg aztán ki tudja. Larion írta, hogyha becsukunk egy kaput, kinyílik egy másik. Ez sokszor tapasztaltam én is. (Bár nem mindig...) Utolsó nap olyasmit éreztem, mintha arcul köptek volna. Hiába volt a nagy éves hajtás, lojalítás, idegeskedés, mások helyett dolgozás, falazás. Nemhogy a jutalma elmaradt, még világosan értésemre is adták, hogy a cselédlépcsőn szíveskedjek közlekedni. Persze amior erre rámutattam, hazudtak. Mindegy, valamilyen szinten hullák a szemembe. Kár. mert amúgy végtelenül rendes, de sajnos gyenge emberek.
A karácsony estén már hulla fáradt voltam - 12 emberre a vendéglátás, előtte a sok takarítás, rendrakás, dekoráció, idegeskedés - némely rokonom meg úgy érezte már (ezt negyedik éve csináltam sorban), mintha valami partira mennék, engem meg max. valami intézőnek néztek. Éjjel 1-kor mentek el végre valahára, de még várt rám a mosogatás, a férjem már éjfél előtt elhúzot misére, bár előtte, meg meg kell hagyni, miután hazajött, sokat segített. Pihenni csak 27-től - miután megérkeztünk vidékről - sikerült. Persze megint zabáltam egy csomó apró süteményt, ittam a likőröket, jó dagadt lettem, pedig 2x voltam futni. (Ma is megyek a sötétben:S)
Na de új év, új lehetőségek, elhatároztam, hogy jobban fogok magamra figyelni, ezáltal a gyerekekkel is türelmesebb leszek. (Bár ma reggel megint üvöltöttem velük, mert iskolakezdés felett érzett bánatukban egymásnak estek.)
Védett: prűd vagyok?
4 órája
2 megjegyzés:
Szia, Mélisande !!!!
Értelek és érezlek ........és tudom,hogy a látszólagos keserédes felhangjaid mögött egy egész más lény lakozik......, de rejtened kell.......
Sok a veszteség manapság is , ahogy írod, többféle síkon ......
Talán ez az év lesz még keménykedős, aztán szép lassan helyére pakolódik körülöttünk a világunk..........
Néha ezt érzem, néha meg az ellentettjét.....
Hullamvasút pályán élünk .... és elég erősek a kilengések és nagy túlélőtúra ez az egész közeg, mely rárontott az utóbbi időkben az életeinkre..........
hajrááá és ne keseredj el az idő múlása végett sem......szerintem ahogy idősödünk egyre jobban tudjuk érezni magunkat a bőrünkben.........
Köszönöm a kedves és bíztató szavakat!Most úgy döntöttem, hagyom, hogy fájjon - ez olyan, mint a gyász, fel kell dolgozni, és bizony élete közepére kiderül, mik az ember veszteségei, mi az, amit végleg elmulasztott, és ezzel szembenéz. (Vagy sokan úgy is mondják elengedi.)
Az idő múlása? Hát, ez kemény dió egy olyan kultúrában - főleg itt Magyarországon - ahol a nők legfőbb értéke a külseje és a fiatalsága. Amig egy luxus K. többet keres, mint egy diplomás nő, addig elég világos, ki mennyit ér. Persze nem a valós, hanem a társadalmi értékén. Vagyis inkább, hogy kit mennyire tartanak. Ez van.
Megjegyzés küldése