Figyelmébe ajánlom

A mai nap két cikk is nagyon elgondolkodtatott és szomorúvá tett. Az egyik a Le Monde diplomatique magyar nyelvű oldalán jelent meg, a Lengyelországban - különös tekintettel a dezindusztriált területekre - kialakult szegénységgel, ezen belül is a női szegénységgel foglalkozik, a mindennapok túlélésére irányuló végnélküli küzködésről, és próbál néhány neoliberális tévhitet eloszlatni. http://magyardiplo.hu/kezdlap/378-a-nk-szegenysege-lengyelorszagban-hall-minket-egyaltalan-valaki A másik pedig az eddig látens szegregáció hivatalossá tételét foglalja ösze egy rövid, keserű posztban a Nyomor széle blogról. http://nyomorszele.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=159112&bejcim=182_Megint_a_C_osztalyok&todo= Olvassátok, szomorkodjatok. Egyikből sem sugárzik az optimizmus.

Bémeg! 1

"Nyugger" világot élünk! Sokan vannak, és ők akarják eldönteni az ország sorsát. (És ugyebár tudjuk, hogy ők az elmúlt rendszernek köszönhetően nem a kívánatos módon szocializálódtak. Mint a felsőbb bírák is. Megmondták.) A választási kampány pedig nyugdíjasoknak tett ígéret versennyé alakul.
Hát igen, így járbnak, akik rosszul születtek! Nem szólva arról, hogy amúgy is koloncok az ország nyakában. Mellesleg Lázár János, mikor a kisgyermeket nevelők plusz szavazati joga kapcsán ma reggel a Rádió Q-ban beszélt, amolyan jó freudi mód szólta el magát: "... pédául ha 5 év múlva választás lesz..." (idézet nem szó szerint) - ezen jól fenn is akadtam, mert szerintem 3 év múlva lesz, és félhetnek, mert ilyen retorikával nem sok nyugdíjas voksát kapják meg. De az enyémet sem! Bár addigra már csak egy kiskorú gyermeket fogok nevelni, többet nem tervezek. (Fujj, 44 éves nő még szokott? Behhh! Gusztustalan! :P) Ez annyit jelent - minden alkotmánymódosításból történt kihagyás ellenére - hogy csökkent értékű állampolgár leszek + vessek magamra, mert az viszont bennefoglaltatik, hogy köteles lesz a szüleiről maga gondoskodni, és rólam - úgy kell neki - csak kettő fog - ha fog. Mert persze az ő kilátásaik remekek! Komolyan a fejem belefájdul.
Semjén bubus újabb rendkívüli indítványát már meg sem említem. Remélem, csak azért hagyják, hogy a sok f@szságot szórja magából, hogy majd félrerakják, mikor a közvélemény hócipője tele lesz vele. Mint Torgyánt annak idején - az ő ámokfutásának is véget vetettek, pedig legalább ő intelligens ember volt.

Százados úti művésztelep

Időnként a Százados utat használom surranónak -mondjuk egyre ritkábban, mert ki nem állhatom a Hungária körutat. Szóval az ember lefordul az MTK pályánál, és hamar a Százados útra kanyarodhat. Ez itt a Kerepesi-dűlő városrész, és eddig is rejtett néhány kincset. A művésztelepről tudtam, de értek meglepetések tegnap. Szóval a Budapest 100 rendezvény egyik programja volt a bejárás az amúgy zárt területre. Ez kivülről festőien elhanyagoltnak néz ki, évszázados fákkal, Kós Károly stílusú műterem-házacskákkal. És most végre bemehettem. Álmomban sem gondoltam arra, hogy ennyien kíváncsiak rá! Meilőtt megkezdtük volna a sétát, a telep homokozójánál (mint megtudtuk, a 2. világháború előtt úszómedence volt ott!) Szabó Gábor szobrászművész mesélt a kolónia történetéről - ő maga 3. generációs telepi művész. Megmutatott egy betonplaccot, ahol pl. a Sztálin szobor készült, hatalmas gerendákkal aládúcolva. A legizgibb persze a műterem látogatás volt - Katona Zsuzsa szobrászművész volt olyan kedves, és lehetővé tette. Aztán még a környező uták is kínáltak meglepetést: mindjárt elsőnek a Szörény u. és a Strobl Alajos u. közötti nevesincs köz, terméskőburkolatú kocsiútjával, klnkern téglás, sokudvaros tömbházával. Aztán amiről nem tudtam: a két világháború kötti jellegzetes stílusú telepek egyike, némileg Írországra emlékeztet az egyik utca magasított bejáratú sorházaival az Osztály u. - Strobl Alajos u. - Tisztes u. közötti területen. És erről a miniatűr telepről semmit nem tudok! A nevét sem, és nem találok a neten sem semmit. Nemsokára fényképeket is felteszek, sajnos csak a művésztelepről, de érdemes lesz felfedezni a többit is.

Kettős mérce

Ragyogó péntek volt, reggel óta vártam, hogy délután felkapom a suliból a kislányom, és átmegyünk a szemközti Városligetbe sörözni. Előző esti futáskor láttam, hogy kinyitott kedvenc "egységem", a Pántlika http://melisandegyuruje.blogspot.com/2010/03/tegnapi-langyos-mar-mar-nyarias-esten.html, hívogatóan égtek a színes lampionok, amelyeket a fák küzütti drótra függesztettek ki. Odaértünk jó időben, sikerült is az utolsó szabad asztalra rácsapni, eldöntöttük, hogy a kislányom bodzaszörpöt és palacsintát, én pedig egy pohár sört fogok rendelni. Sajnos azonban a pincér egyszerűen levegőnek nézett bennünket. Először nyugtatgattam magam, persze, biztos mert sokan vannak. Aztán bejött két pasi, azokhoz rögtön odament. Ááá, gondoltam, én gondolom csak rosszul, itt voltak már azok. De közben fizettek, szabadultak fel asztalok. Még mindig semmi. Újabb két 30-as pasas - focizásból jöhettek - hozzájuk is odaugrik. És itt el is szakadt a cérna. Felálltunk, és én nagyon rossz szájízzel távoztam, Megint kigolyóztak a "klubból", 40 éves, egyedül söröző nő nem vendég. Itt tartunk még mindig, és nem elszigetelt eset, szinte közhely, hogy "kísérő nélküli" hölgyeket utoljára szolgálnak ki, éreztetve velük, hogy itt semmi keresnivalójuk. Hej, de nagyon vágyom pedig arra, hogy egyenrangúként kezeljenek - leglább a pénzemért! Érintőlegesen kapcsolódik ide, de a cím ötletét adó poszt a nokert.hu-ról épp arról ír, hogy Geréb Ágit könyörtelenül bekasztlizták, pedig a születési/szülési komplikációkból adódó halálozás nála sem alacsonyabb, mint kórházban praktizáló kollégáié. (Sőt - de hivatkozást sajna nem tudok - mintha jobb statisztikával is rendelkezne!) Igen, dr. Geréb Ági szülész-nőgyógyász szakorvos, és nem bába. Igaz, eltiltották a prakszisától. Bezzeg nem úgy a MÁV kórház hentesét (jelenleg a Schöpfl-Méreiben folytatja ámokfutását), H. Szabolcsot, aki tucatszám végzett indololatlan császármetszéseket, amelyek során halállal, vagy maradandó károsodással végződő beavatkozás is történt. Mindezt az ügyeleti időben csinálta, nehogy már be kelljen külön - ne adj'isten éjjel - a vajúdó kismamához! A Magyarországon kiugróan magas császármetszések számát is meghaladta az ő átlaga. A nyomozás során kiderült, hogy dokikám az évi átlagos 1 szülész/születésszámhoz (50-100) képest 454 szülést vezetett le, ezek felét ügyelet alatt, az így világra jött babák 40%-a került újszülött intenzívre.

Lammermoori Lucia/MET HD közvetítés az Urániában

Szombat este végre én is láthattam egy HD minőségben közvetített előadást a MET-ből. Annyira jó volt! Már eleve nemzetközi gárda, a legnagyobb nevekkel, a világ egyik vezető operaházából! A szereplők egytől egyig remekül teljesítettek, a közönség pedig hálásan üdvözölt a függöny előtt (csak a legvégén hajoltak meg) minden szólistát.

Hogy nem szűkölködtek pénzben, azt egyrészt a mérhetetlen profizmusban, a pontosan, jól szervezetten működő gépezetben, illetve a pazar díszleteken, igényesen elkészített, jó minőségű jelmezeken azonnal le lehetett mérni. René Fleming vezette a közvetítést, készített interjúkat a főszereplőkkel, és néhány kulisszatitkot mutatott be (pl. az ír vadászebek - akik a nyitójelenetben szerepeltek - gazdáival is beszélgetett, közelről mutatták az immáron pihenő kutyusokat). Érdekes dolog volt látni, ahogy szünetekben lemegy a függöny, lejönnek a szereplők a színpadról, segítenek cipelni Nataly Dessay uszályát, lesegítik a lépcsőről a kórus hölgy tagjait, mert viszonylag nagyot kell lépni, vagy ahogy Ludovic Tézier kioldja a szoros gombolást a nyakán... Mutatták, hogy Lucia véres ruháját a zsinórpadláson veszi fel a főszereplőnő, mert nincs idő az öltözőbe menni, és ott már elhelyezték a menyasszonyi ruha pontos mását - immár véresen - úgy, hogy csak bele kelljen lépni.

A főszerepekben:

Lucia - Nataly Dessay

Edgaro - Joseph Calleja

Ashton - Ludovic Tézier

Raimondo - Kwangchul Youn

A többi szerepklő nevét sajnos már a MET honlapja törölte, és másutt sem találtam, pedig megérdemelnék, hogy kideírjam!

Sofi Oksanen: Tisztogatás

kép: www.irodalmijelen.hu

Zseniális, félelmetes könyv nők elleni szervezett erőszakról. Mit is tehetnék hozzá? Csak néhány csapongó benyomást. Észt származású finn írónő, mintha maga is abban a környezetben élt volna, pedig hiába látogatta meg rokonait, az ottaniak nehezen nyíltak meg előtte. Az első mondathoz: természetesen az erőszak mindenkit érintett, férfit, nőt egyaránt. De itt a sok nézőpontból az egyiket ábrázolja. Még csak azt sem írom, hogy a legkiszolgáltatottabbakét, mert nehéz különbséget tenni (bár a 8 év körüli kislány anyja és nénje szeme láttára történő megerőszakolása, hogy amazokat szórabírják, és akik egy imádott férfi miatt hallgattak - mit is tehettek volna - az volt). És persze itt nem a nők homogén tömegéről van szó - bizony mind ms okból válik áldozattá. Hárman egy totalitárius rendszeré - Sztálin mindenhol őrjöngött, de a Balti-államokban különösen megsinylették. Egy testvérpár, nagyon különböző habitussal, az egyik mindig nyertes ráadásul. Ugyanazt a férfit szeretik, mindent feláldoznak, hogy tovább tudják rejtegetni, ki ezt, ki azt, és persze a kislány. És a másik szál, az unoka, immáron a széteső Szovjetúnióból külföldre csalják prostituáltnak, de senki ne romantizálja a sztorit, szabályos szexrabszolga, iszonyat perverziónak kitéve, tudja, hogy mi vár rá az út végén, nem sokat számít az élete. De az esze a helyén van - egy alkalmas pillanatban szökik, a fájdalmas és szörnyű titkokat rejtő észt ház udvarán találja az egyik testvér. Szálak bogózódnak ki, régi füzet poros oldalai lapozódnak fel, gondolatok csapkodnak ide-oda, félig kimondott mondatok fejeződnek be. Minden mozaik, lassan - még ha teljes egészében soha már - egész lesz valami. Nincs heppiend. Én vagyok minden észt nő. Minden nő.

Modortalan könyvtárosok a Szabó Ervin központban

Iszonyat bunkók a Szabó Ervin Könyvtár központjának alkalmazottjai! Ez a front office! Gyönyörűen felújított Wenckheim palota, már-már skandináv gyerekrészleg - tényleg tök kultúrált minden, de a ruhatáros fiúk a legudvariasabbak az egész házban. És ami a legborzasztóbb, a 10 éves lányommal is barátságtalanok. Van egy nagyon szép nő köztük, de az is, el nem mosolyodna, úgyhogy hiába, savanyú uborka. A többi meg... "Adja ide az olvasójegyet!"- a kérem az lemaradt. Amikor végeztünk a könyvek kiadásával, elköszönünk, annyit sem szólnak vissza, hogy alá' szolgája, vagy valami! Gyerekeknek! Szégyelljék magukat!