Zuglói idill az Egressy úton

1. Szemétdomb, szemétdomb az utca oldalán,
A sok szemét ott hever az új kor hajnalán.
A szemétládák boldog otthona,
A tisztaság: az ellenség szava!

2. Szemétdomb, szemétdomb nem szégyenkezik,
Egyre no, egyre no, elterpeszkedik.
A szemétládák védett élete
A kosztermelés közszükséglete.

3. Szemétdomb, szemétdomb a napfényt élvezi,
A sok szemét, a sok szemét a levegőt mérgezi.
A szemétládák munkamódszere
A piszkosítás elvi tétele.

4. Szemétdomb, szemétdomb, a hervadó virág,
Hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ.
A szemétládák ősi jelszava:
A szemétdomb a szemét otthona.
(Forrás: www.szeneszoveg.hu)

Kulturális Örökség Napok

Hát ennek már jó pár hete, de komolyan nem volt módom felrakni a képeket.
Jártam a Róna-villában, ez Zuglóban van, emlékszem, még nem laktunk itt, amikor leparkoltunk előtte - éppen újították fel, és megállapítottuk, hogy ha már nem eredeti rendeltetése szerint használják, legalább nem hagyják pusztulni. Meg kell mondjam, az Innomed elég tisztességes munkát végzett.
Következő állomásom az Epreskert volt, a Képzőművészeti Egyetem műtermei állnak a szép fás területen, nekem azért elég lepattantnak tűnik. Nagyon érdekesvolt az egykori józsefvárosi golgota kápolnája, amelyet Strobl Alajos vitetett oda kövenként. Hihetetlenül cseles az akusztikája!
Végére még belefért a Vas utcai Kereskedelmi Szakközépiskola épülete. hihetetlenül gyönyörű és igényes - nem is tudtam, hogy ilyen kicsek túlélték a múlt század viharait - legalábbis többé-kevésbé. Lajtha Béla tervezte az épületet, a díszítést, a bútorokat, és hihetetlenül elegáns egység jött létre.
Vasárnap az újpesti Városházán voltam, de sajnos mind a fényképezőgépem, mind a telefonom otthonfelejtettem, pedig tele volt szebbnél szebb részletekkel, különösen az ülésterem. Maga Újpest is megérne egy fényképező túrát, mert annyira látszik nem is olyan rég még önálló városi strukturája.

Róna Villa

Epreskert

Vas utcai iskola

Újpest Városháza

Forrás: http://amulok.blogspot.hu

Téli Vajdahunyad vár

Havazás miatt elmaradt a vasárnap reggeli futás (no meg előző napra elkapott a mostanság dívú fejfájós/gyomorrontásos vírus is) - helyette inkább körbesétáltam a behavazott Városligetet, és szerencsére elvittem a telefonomat, így lekaphattam a téli Vajdahunyad vár kedvenc reneszánsz szárnyát is. (De sokat tologattam erre a babakocsimat! Főleg a kisfiammal naponta elsétáltam erre.)

Évszázadnyi élet

Ezt láttam két ünnep között az utcánkban - szerntem nagyon kedves. A kislányom barátnőjének anyukája mondta, hogy a szemközti közértben is köszöntötték, mert még bejár oda - tehát jó állapotban van. Isten éltesse sokáig egészségben!

Még mindig őszi szünet

Péntek dél, nem az irodában, verőfényes őszi nap, színes levelek? Hirtelen ötlettől vezényelve beugrottam egy kávéra, a Room Magazinnal a kezemben a Stefánia úton található Café Katicába.
Ez egy szimpatikus, eléggé igényes hely, bár most szomorúan láttam, hogy két plazma tévét szereltek fel.
De most látom, hogy új arculat lesz, remélem előnyükre változnak.

Bosnyák téri piac

Nagyon szeretem a Bosnyákot, pedig nehezen barátkoztam meg vele, mert nem az a csili-vili Nagycsarnok, hanem kicsit szakadt, kicsit proli, lepukkant, viszont szerintem ez 'a piac' - ebben a formában kihalóban lévő faj, és amióta Zuglóban élek, mindig téma a Zuglói lapokban. Szerencsére a fedett helyre költöztetést elvetették, de nyilván sok befektetőnek fáj a foga az értékesnek számító telekre, és számos hivatalnoknak is viszket a zsebe. Ebben egyik kurzus sem különbözik a másiktól:(
Legjobban tavasszal és ősszel szeretem. Most ez utóbbi évszak kicseit árusító egyik pultot mutatom be a kinti - őstermelő - részről.

Zugló legrondább házai

De bízton pályázhat a város legrondább házai címre is. Az első a Nagy Lajos király útja - Bazsarózsa utca sarkán áll, jó eséllyel pályázna a romániai cigánypaloták között is dobogós helyre, jelenleg lakatlan. A másik szintén a Nagy Lajos király útján van, a Mogyoródi út sarkán. Lakatlannak néz ki, de tegnap arra jártam, és láttam fényt, az egyik erkélyen cserepes növények vannak. Gondolom nem volt pénz a befejezésre.
Egyébként a Nagy Lajos király útjának ez a szakasza több förmedvényben is bővelkedik (pl. még a Hotel Amadeus), de a pálmát kétség kívül az itt látható kettő viszi el. Szép bizonyítvány Budapest XIV. kerületének főépítészéről...

B@zz.., közegészségügy!

Ami nálunk egészségügyi ellátás néven megy, az röhej!!!!! :(((((( Mondjuk semmi újat nem mondok ezzel.
Kislányomék a sulival uszodában voltak, hétfő volt az első alkalom. Szépen beszereztünk úszósapit, stb. Erre az usziban kérdezik, van-e szemülcs valakin. Az enyém mondja, hogy igen, a talpán. Ki is szedték, nem úszhat. Ez eddig OK. (Persze nem teljesen, mert szólhattak volna előre, hogy azzal nem lehet úszni, mert fertőzhet. Ilyen tájékozatlan anyuka vagyok, hogy ezt nem tudtam - illetve utólag kapisgáltam, hogy valamelyik kismama könyvben említették... Szegénykém ott sírt az öltözőben, és nézhette, hogy hancúroznak a végén a többiek a vízben.)
Szaladtam hát tegnap az Örs vezér téri SZTK-ba - ott a gyerek szakrendelés. Igen, az IKEA-nál. Kedd, du. 1/4 hét körül. Ott öl a betegirányítóban egy szőkített, berakott hajú satrafa - igazi múlt rendszerbeli csökevény, és tudálékosan felhomályosított az alábbiakról:
1. Időpont nélkül csak sürgős esetben (ez bőrgyógyászaton vajh' mit jelent?)
2. Nincs most rendelés, mert szerda kivételével mindig csak délelőtt van ott a szak-mengele. (Bocs.) Képzelem mekkora lehet a tolongás a napnak ezen szakaszában...
3. A 2. pontból kifolyólag időpont már csak májusban van.

Kérdéseim: miért nem egyszer vannak ott délelőtt, és 4x délután? Mert az emberek délután érnek rá, így legalább rákényszerülnek arra, hogy privát orvoshoz forduljanak? Akkor minek van egyáltalán gyermek bőrgyógyászat? Ja, mert egy ekkora önkormányzatnak, mint a zuglói, kötelező ellátni? Így a kecske is jóllakik (önkormányzat) és a káposzta (délelőtti rendelés idején malmozó/internetező/c orvosok) is megmarad. A beteg, meg hogy egy kisgyerek, akinek bőrpanasza van mit érez, az kit érdekel. Aki tudja, fizessen, ak nem az meg csak ócsó munkaerőnek és plaza fenntartónak kell.
Komolyan, bárki is lesz a képviselő, fel fogom keresni a fogadóóráján. És ahol bírom, terjesztem, milyen rohadékok, és nem vagyok hajlandó belenyugodni abba, hogy "úgy sem fog senkit érdekelni".
Ha van még valakinek ötlete, melyik civil szervezethez lehet fordulni (valami ilyesmi címen kéne megtámadni, hogy nincs valódi szolgáltatás - majd átnézem az Önkormányzati Törvényt), azt szívesen látom.

Pántlika - városligeti retro érzés

A tegnapi langyos, már-már nyárias estén megittam az idei év első szabadtéri sörét itt: http://www.pantlika.hu/ Az egység a Városligetben található, a Hermina út mentén. Eredetileg info centerként funkcionált az akkori vásárközpontban, ami azóta Kőbányára költözött. Néhány éve az örvendetesen szaporodó városligeti bisztrók csapatát erősíti, igazi - mostanában oly divatos - retro feelinggel. A berendezés sem akárhonnan való: aligai pártüdülő, zamárdi-i kertmozi, siófoki bár. És persze a tört metlachi padozat, falakat borító suba falvédők, régi teasüteményes doboz, stb. Odakint már világítottak a színes lampionok, esténként lehet táncolni, vannak koncertek, előadások. Lehet enni (persze csak ilyesmit, mint babgulyás, virsli, palacsinta), inni és persze nagyot beszélgetni, vagy csak betérni bringázás után, kutyasétáltatás közben. Nyitva vannak télen is, szép időben kint van néhány műbőr kagylófotel (párttitkárok előszobájának bútorai),és lehet kortyolgatni a forralt bort, vagy teát, mondjuk egy PECSA bolhapiaci halászgatást követően.

Advent első hétvégéje - szombat

Bosnyák piac szuper volt, nagyon félek, hogy bezárják, és utána olyan silány steril valami lesz, mint a Lehel v. a Nagycsarnok. Na egyszer erről is regélek még. Hanem az árak nagyon el voltak szállva - én meg hónap végén, néhány ezer forinttal állok ott...

Délután a kislánnyal megnéztük a Szépművészetiben a Botticellitől Tizianoig kiállítást. Még jó, hogy húgom egyszer adott 2000 Ft értékű kultúra utalványt. Persze tömeg volt, ami nagyon sokat evesz az élvezrtből. Hiába számít rá az ember, mégiscsak bosszankodik. Nem egyszer bornírt megjegyzéseket hallani, a kislányom elé lazán beállnak, stb. Nehéz dolog a festészetet megismertetni, vagyis inkább megszerettetni egy kisgyerekkel. Egyszer a mediterrán napsütésben a dalmát tengerparton olvastam Szinte Gábor: Velence és Firenze titkai c. könyvét (ezt oda is akartam tenni velencei utibeszámolómhoz, ajánlóként). Azt gondoltam, én sose leszek olyan kifinomult műértő, mit ő és a felesége, Emőke (akiről csodálatosan ír). Szóval nehéz ilyenné válni, de nem lehetetlen egy kicsit mégis beépítein valamit magunkba az ő szemléletükből. (Könnyű nekik, Szinte Itáliában tanult festművészetet!) Na a műértéstől azért nagyon távol vagyok. A reneszánsz festmények is inkább a szépségük miatt vonzanak.

Szembeszökő volt, mennyi képpel rendelkezik a Szépművészeti Múzeum ebből a korszakból! Bár ezt már hallottam, de amolyan magyaros túlzásnak véltem. Így azonban kirakva...

Persze én is, mit a látogatók jelentős része a Hermelines hölgyre voltam a legkíváncsibb. Donna Ceciliát ábrázolja, Lodovico Sforza nagyrabecsült szeretőjét. A hölgyet a kislányom is ismerte a Loenardo sorozatból. (Én még általános iskola első osztályába jártam, mikor először adta a televízió, s teljesen a hatása alá kerültem, magam a szereplők bőrébe bújva játszottam - akkor is gyakran egyedül.) Valóban rendkívüli asszony lehetett, az idita, bulvárkodó kiírással ellentétben nem kamasz lány volt - amikor a kép készült, 18 éves volt - ma sem számítana annak. Mondjuk 16 éves korában került az udvarhoz (na jó, lehet, hogy 15) - akkoriban a lányok már anyák voltak - gondoljunk csak Júliára - tehát semmiképp sem számítottak kamasznak. Cecilia Gallerani nagy műveltségű, gyönyörű, különleges asszony volt. Később, amennyire tudom Isabella d'Este mantovai udvarába került. Tavaly Krakkóban "elkerültük" egymást (rosszul ütemeztem a programot). Régen anyukám ágy fölött egy nagy plakáton ki volt téve a falra, az eredeti festmény sokkal kisebb!:)

Este még nekiálltam bonbont készíteni, de lehet, hogy többet nem fogok, mert nagyon pepecses, nem sűrüsödött szirubbá a cukoroldat, nem lehetett rendesen kipattinatani, a Tibi prémiumcsoki silánynak bizonyult. Ízre jó volt, mandula, illetve pisztácia marcipán (saját készítésű) volt a töltelék, előbbi felét 2 kupak rózsvízzel ízesítettem.

Huszonnégy

Kulturális Örökség Napja(i) a hétvégén. Opera túra - nem volt nagy durranás, színpadon már a Fidelio díszletei, balett-próbaterem. Padlás, ahonnan a csillárt húzzák-eresztik. A jelmez tár viszont szuper. Körben szekrények az aktuálisan futó darabok jelmezeivel (kinyitottak egy Don Carlos feliratú szekrényt, felismerhető volt a Fő inkvizítor ruhája). A helyiségből nyílt egy nagyobb terem, abban megint rengeteg ruha. A látogatók zöme idős hölgy, érdekes megfigyelni, hogy rögtön akadt egy-két "segg nyaló" (kisfiam után szabadon), akik az első sorban álltak mindig, ha kérdezték, rögtön felvették a dialógusban a alárendelt szerepét. "Sose lehet, tudni, hátha valami előnyt kovácsolhatunk belőle" alapon...
A délutáni kicsit érdekesebb volt: a Földtani Intézet. Főleg az épület belsejére voltam kíváncsi, milyen is egy ilyen szecessziós palota-munkahely. Hát az utolsó kilincsig, szellőző kürtőig gyönyörű. Elsőként felmehettünk a tetőre (ott volt valamelyik dolgozó kaktusz neveldéje, még mini fólia sátor is) Érdekes volt a kilátás, ámbár a mi lakásunkból sem semmi, de onnan történetesen a mi házunk is látszott felülnézetből (na jó a mienk sem alacsony), és tök szép volt, szép szecessziós épületben lakom ám én is! Közelről látszottak a gyönyörű cserepek, ráláttunk a belső, gondozott udvarra). Aztán megnéztük a folyosói vitrinekben elhelyezett ősállat lenyomatokat, és egyéb érdekességeket, közben lehetett gyönyörködni az épületben megint (gyönyörű homokfúvott mintás üvegajtók, mintás kőpadozat, stb - mindent Lechner Ödön tervezte). Végén vagy egy órát eltöltöttünk a Díszteremben, ott is érdekes kiállítás volt, és meghallgathattuk a vezető ismertetését is. Volt pl. egy térkép a XVIII. század első feléből, a móri árokban történt földrengés hatását térképezték fel, rajzon szemléltetve az egyes településeken okozott kárt (Pl. ledőlt a templomtorony, stb.), és az alapján összekötötték a településeket vonalakkal, így felmérve a rengés erősségét. Voltak még fluoreszkáló kövek, ipolytarnóci lenyomatok, miegymás... Kislányom aranyos volt, érdeklődve hallgatott mindent. Olyan jó társ, vele mindig megoszthatom a világra rácsodálkozó élményeimet!