Marni for H&M

Az új szerzeményem, beleszerettem! Pedig ha tudom, hogy aznap délután a fogorvos mennyibe fog kerülni biztos nem veszem meg. Főleg, hogy nagyon kevés ruhával tudom kombinálni.
A többi Marni-ruha is nagyon tetszett, szívesen vettem volna a topokból, az ezüst szandálból, és tetszett a rövidujjú kabátka is. Persze szépek voltak a selyemruhák is, csak a háta mindegyiknek mélyen be volt hasítva, ami nekem nem igazán előnyös.

Our Style a Mamutban

Tegnap megnéztem az Our Style Butik pop-up store-ját a Mamutban - hát elég szörnyű volt. A tehetséges magyar dizájnerek munkái finoman szólva rongyok voltak - már elnézést. Az anyaga a legtöbbnek silány, jellemző az atomegyszerű szabás, és hát attól dizájner cucc, hogy nincs eldolgozva? Ami tetszett, az nem volt a méretemben, de annyira nem kár azért sem. Ezt azért írom, mert épp készülök rendelni a webshopjukból egy Paziczki felsőt, és már ott láttam, hogy az árakhoz képest igen harmatos a kínálat, de sajna élőben még kiábrándítóbb!

Cipő

Ezt a jó kis cipellőt újítottam a Trenntre Shoe Design-tól, azaz Galicza Esztertől. Még márciusban nézegettem a WAMP-on, milyen szép dolgai vannak, és végül úgy döntöttem, megérdemlek egy ilyet, persze pénzem nem kimondottan volt rá (amúgy is rámjár a rúd anyagilag, tegnap épp a jobboldali visszapillantó tükrüm tört össze), a nyaralásra előirányzott keretet kellett megkurtítanom. Felpróbáltam más cipőt is, és hihetetlenül kényelmesek! Lehet, innen újítok egy un. trampli cipőt - én a férfifazonú fűzöseket hívom így, sajnos a korábbi szétszakadt, és most épp nincs, pedig ilyen kell legyen az ember szekrényében.

A képen nem én vagyok a www.trenntreshoedesign.blogspot.com-on van.

Budapesti Design Hét

Itt a budapesti Design hét, egészen október 10-ig! (http://www.designhet.hu/) Teli jobbnál jobb programokkal, és hát ki kellett használnom ezt a hétvégét, mert a következőn (pedig akkor vannak a legjobbak) nem érek rá családi okokból, de nem írom ide, mi az oka, mindenesetre álszent, na mindegy, nem akarok egyébként sem senkit a vallásos érzéseiben megsérteni, de jövőre erre nem leszek hajlandó.

A társaságom szokás szerint a kislányom volt. Először - indításként - elmentünk az Axték csokizóba (choxolat.hu/) és (http://melisandegyuruje.blogspot.com/2008/09/csoki-lista-rgi-blogbl-idemsolva.html), forrócsokiztunk, kivételesen hely is volt. Utána az Insitu által szervezett "csináld magad" délelőttre mentünk. (http://www.insitu.hu/)%20A műhelyük egy udvarból nyílik (nem onnan, ahonnét a bolt), oda volt kirakva mindenféle kütyü, meg szerszám, és lehetett alkotni. Én egy bakelitlemezből kivágott balerinát fűztem láncra, meg egy ciklámen színű gombból készítettem függőt, ezt az egyik láncsszembe fűztem. Kislányom hordja! Ő meg régi lemezborítókból jegyzetfüzetet csinált, segítettek a spirálozásnál, meg bicikligumi belsőből mini nyakba akasztós pénztárcát. (Csak sajnos az egyik srác folyton kántálta, hogy mindenki csak egyet készítsen. Akkor minek az egész, ha ilyen érvágás ez nekik? Szóval, a lányomnak akkor szóltam csak, amikor harmadikat is akart....). Mivel a programfüzet 20% engedményre jogosító kuponokat is tartalmazott, elmentünk a bizarr Kék Ló nevű üzlethez a Kazinczy utcába, amely étkező/kocsma is egyben. Szombat lévén több asztalnál zsidó fiatalok dumálgattak - ettől hirtelen nagyon kívülállónak éreztem magam, de a hely nagyon hangulatos volt, a ruhák viszont rongyok. (Szerintem mindegyik Tóth Virágtól volt.) Szemben van vele az Ellátó nevű romkocsma, azt is megnéztük. Ha már VII. kerület, irány a Printa (http://www.printa.hu/), itt turkui tervezők cuccait is kiállították, de állítom, még a turkui árakra is rátettek egy picit. Különösen gyönyörű volt egy gyapjú blézer - cirka 108.000 forintért... Egy pólót azonban vettünk a leánynak, szóval használtuk a kedvezményt. Egy budapesti csatornafedél lenyomata van rajta, és tunikának használja, mivel felnőtt méret (XS). Végül Öko Design néven tartottak workshopot gyerekeknek a Néprajzi Múzeumban. Míg az enyém "kerekasztal beszélgetett", én megnéztem a "Finnország magyar szemmel" kiállítást. (Nem volt nagy durranás, de csak én voltam a termekben, és ha nagyon beleéltem magam, megint arra jártam. És persze valami rettentő hiányérzet tört rám, majdnem sírtam.)

Vasárnap meglátogattuk Görömbei Luca (www.lucagorombei.com/üvegművész) parányi szuterén műhelyét a Terézváros egy kevéssé frekventált részében (ettől különös bájt kapott), akkor még csak mi voltunk, nagyon kedvesen megmutatott mindent, rövid idő alatt. A kislányom rajong az üvegekért, Muránoban néhány éve teljesen elvarázsolva nézte a forró műhelyben dolgozó üveg fúvókat.) Innen irányt vettünk a Soroksári út felé, a Kemikál (?) ipartelep egyik épületében különös gyűjteményt láttunk, zömmel dán, de számos, az egykori Iparművészeti Vállalat égisze alatt készült lakberendezési tárgyakat. Kár, hogy nincs hova raknom őket, bár, amennyire ízlelgetem megint a válás gondolatát... Szóval a volt raktár helyiségeiben összezsúfolt igazi "halastó" a Möbelkunst (http://www.mobelkunst.hu/shop/) kiállítás, ahol a bútorokat és tárgyakat minden vasárnap meg is lehet vásárolni, egész normális áron. Utolsó állomásként Szentendre következett. A kocsit ezúttal nem a Duna Korzón tettük le, hanem a HÉVvégállomásnál, és onnan gyalogoltunk be. Jól tettük, mert a fő utcának számító Dugonics (?) u. a patak partig nem turisták kiszolgálására szakosodott, több ízléses bolt is található ezen a szakaszon. Muszáj volt benézni az Édeni édességekbe (http://www.csokik.hu/) és (http://melisandegyuruje.blogspot.com/2008/09/csoki-lista-rgi-blogbl-idemsolva.html). Sajnos a csokitömbök eltűntek, de azért volt sokféle kézzel készült bonbon is, újdonságként a borókás ganachekrémes, illetve a mézkaramellás pisztáciásat kóstoltam (meg a bevált rózsás-datolyás marcipánszivet!). Régóta szerettem volna meglátogatni Szép Szidónia különleges hangulatú üzletét (http://salondeboheme.blogspot.com/), most kihasználtam a 20%-os kedvezményt, és vettem egy Pazicski blúzt. Egész feldobott ez a hétvége, sikerült némi energiát magamba szívnom.

Pillanatnyi életérzés

A kislányomra vártam, hogy felöltözzön balett óra után. Rajtam volt már a kabát, és míg ácsorogtam, lepakoltam egy székre a holmim. Amikor ránéztem azt gondoltam (ja, hát kissé öntelten, mert kedvemre volt a felismerés): ez én vagyok. Icipici igazítás, és egy fénykép, hogy a nagyvilág elé tárjak valamit magamból:))))

A sapkát az Etsyről rendeltem, Gudrun készítette Izlandon, Heavenly Handmade név alatt.

Északra! (Stockholm)

A Képen a Central Badet kertje, este

Próbálok rövid lenni: megint több lettem egy kicsivel, kerek egy napig, hazaérkezésem után szinte kézzelfoghatóan csak a testem volt itthon.

Elöljáróban egy jó tanács: ne Wizzair! A Skavsta repülőtér igen messze van Stockholmtól, bár megbízhatóan mennek folyamatosan a Flybuszok a T-Centralenig. Az út vagy másfél óra!

Korábbi két látogatásomtól eltérően ezúttal a belvárosban, a Tegnérlund parknál volt a hotelünk. (A parkot korábbról ismertrem. Akkor is feltűnt a sok kutyasétáltató.) Az első reggelt is a parkban kezdtük - a mű vízesésrendszer (vagy inkább hegyi patak?) alsó "tavában" gyerekek pancsoltak (ja igen, kánikula volt - de tényleg!). Persze kisasszonykámnak is ki kellett próbálnia ezt a mókát. Amúgy esténként többen piknikeznek itt a pázsiton, egy doboz sörrel, de néha hoznak elemózsiát is. Idősebbek, fiatalok, munkából egyedül hazatérők. A néhány méterrel odébb húzódó Drottninggatanon elegendő volt lesétálni a Klaraberggatanig, ahonnan 200 m a központi pályaudvar. Érdemes megvenni az un. Stockholm Cardot, mert ezzel egy csomó múzeum (a legtöbb) ingyér látogatható, ingyenes a tömegközlekedés (ami amúgy nagyon, nagyon drága), néhány társaság hajós városnézései, ill. kedvezmény jár hajókázásra pl. Drottningholmba. Mi a 72 órás verziót vettük meg. Kettőnknek nem volt 1000 SEk - mondjuk a gyerek eleve olcsóbb. Első utunk innnen a Djurgården szigetre vitt gyalogosan - végig a rakpartok mentén! Szörnyen tűzött a nap! Itt aztán bementünk a Junibacken nevezetű "intézménybe" - gyerekekkel kihagyhatatlan, híres és kevésbé ismert mesefigrák díszletei között a kicsik is részesei lehetnek a varázslatnak. Modellezték pl. a Ville-Kula villát, Harisnyás Pippi rezidenciáját. Egyik főattrakció egy kötélpálya-szerűség. Kényelmes ülésből nézhetjük Astrid Lindgren híres regényeinek modellezett jeleneteit, magunk is felemelkedhetünk segítségével pl. Karlsson tetőn lévő házikójába. A süti drága (de finomak is a svéd sütemények!), de szép időben a teraszon elfogyasztani megéri! (Bővebben itt: http://www.junibacken.se/default.asp?)id=1475) Szintén ezen a szigeten található a híres Skanzen (http://www.skansen.se/, műfajában - ki ne tudná? - világelső). A házak zöme ugyan 5-kor zár, de sok ennek ellenére megtekinthető volt belülről is. Szép, skandináv tájat idéző környezetben, egészen szegény emberek kunyhójától a földesúri udvarházig sokminden látható. Bátran kijelenthetem azonban, hogy a szentendrei skanzennek egyáltalán nincs szégyenkezni valója, van olyan színvonalas, mint emez! Hátha valaki kedvet kap Stockholmhoz: A Djurgården-szigeten van a bekötő híd közelében a Nordiska Museet (http://www.nordiskamuseet.se/), rengeteg mindent meg lehet innen tudni a rég és közelmúlt svéd hétköznapjairól, gyönyörű az épület is. Ez most nem fér bele, de első látogatásomkor jártam itt. November vége volt, dara hullott, órák múlva, amikor kiléptünk, majdnem tök sötét volt és fehér minden - a sűrű darától! Este vacsi a Drottninggatanon. Mint mondtam, az utcától egy sarokra laktunk. Ez egy sétáló utca, főleg az elején, ott van a legtöbb nagy áruház (PUB, KAppA, Åhlén). Feljebb már csendesebb, kis boltok vannak. Kedvenvem a virágos, aki néhány szép dísztárgyat és pamut vászon ruhákat is árul. Mellette egy kapu - innen egy szép, dús növényzető, díszmedencés kertbe jutunk. Egyik ház a Centralbadet (http://www.centralbadet.se/roach/Visitors_information.do?pageId=156) - gyönyörű, szecessziós uszoda. Ez a környék amúgy is a szecessziós Stockholm.

Következő nap hajóval mentünk Drottningholmba, itt a király nyári rezidenciája. A Stockholmi-öböl szigetvilágában könnyű elveszni, mégis számtalan privát hajó, jetsky grasszált arra, a partokon strandokat, apró kikötőket, egyszerű és pazar villákat, lakokat, luxus házakat láttunk. (Hú, az nem semmi élet lehet, nyáron kagylót enni és leöblíteni a kertben valami könnyű borral...). A kastélyról bővebben itt: http://www.royalcourt.se/royalcourt.4.367010ad11497db6cba800054503.html. A kert pazar Sajnos a magyarországi kastélykerteket tönkretették, de még a parkok többsége is elhanyagolt. A barokk színház kimaradt, óránként, vezetéssel nézhető meg. A múzeum shop nagyon jó, persze iszonyat drága. Nemkülönben a kávézó, na de az is nagyon hangulatos: fűszernövények, lugas, szép poharakban fehérbor vagy pezsgő... Tudnak élni, mégha nyilván ők is csak módjával engedhetnek meg maguknak ilyesmit. Visszahajókáztunk Stockholmba, vacsorát a fent említett fürdő kertjében fogyasztottunk - tradícionális svéd konyha, de ár/teljesítmény nem volt arányos. Pedig a svéd kaják jók! Viszont klassz volt kint a teraszon!

Harmadik délelőttünk (ekkor még azt hittük utolsó teljes 24 óránk) a városházán kezdődött. Ide is csak vezetéssel lehet bemenni, hogy ne zavarjuk a városatyákat/anyákat. Középkorinak tűnő vörös téglaépület, pedig csak 100 éves, de készítésekot amit csak lehetett, középkorban szokásos technikával készítettek. Végigmentünk az előcsarnokon (itt tartják a Nobel-díj banketteket minden évben), tanácstermen, dísztermen, és más pazar helyiségeken. A kasszánál adnak magyar nyelvű leírást is. Most nagy tömeg volt, de kora ősszel jártam arra néhány évvel ezelőtt, és élvezetes volt leülni a rakpartra és élvezni a víz-építmény-kert összhangját. Sajnos a toronyba - látva a hosszú sort - nem volt kedve felmenni a kislányomnak. Jöjjön ide is a vonatkozó link: http://international.stockholm.se/cityhall. Délután ismét a Djurgårdent céloztuk meg - ezúttal villamoson. Azt hiszem Stockholm legkedveltebb látványosságához értünk: ez a Vasa Múzeum. (http://www.vasamuseet.se/InEnglish/international/Hungarian.aspx). Odaent félhomány, sejtelmes fényben megvilágított hajó, amely közé mintegy 5 szintet építettek, így tetőtől talpig körbe lehet járni. Ki ne tudná? A Vasa a késő középkori (1628) svég királyi flotta büszkesége volt, Vasa Gusztáv király magáról nevezte el. Mindjárt első útján elsüllyedt, még a stockholmi öbölben. A hajón rengetegen voltak, civilek is, akik Vaxjö-nél hagyták volna el a hajót. A többséget kimentették, de akadt, aki vízbefúlt - valószíűleg bennrekedt a hajóban. Nyilván nem vigasz nekik, de mára nagyon értékes információkat adnak. Modellezték az arcukat mindenféle igazságügyi szakértő segítségével, a csontozatukból lehet tudni, hogy tartósan alultáplált volt, na akkor ritka szempillák, áttetsző bőr került a viasszoborra. Modellezték a korabeli svéd nyelvet. Láthatók a restaurált vitorlamaradványok, és mellette a fotók egy iszaphegy mellett ülő meberről. Na, az egy kupac vitorla volt! 300 éves! Aztán az elsüllyedés okát vizsgáló bizottság kihallgatásait is hangannyaggal rekonstruálták. Szóval nagyon érdekes hely!

Na utána Melisande nyakára hágott megspórolt pénzecskéjének! A kedvenc bevásárlóutcám a Nybrogatan (egyben sétáló utca is). Ez az elegáns Östermalmon van. Nem ez a legproccosabb utca (az a Birgerl Jarl gatan), de itt van az egyik boltja a kedvenc svéd ruhamárkámnak, a Newhouse-nak. (http://www.newhouse.se/) Vettem is egy féláron egy gyönyörű felsőt. Fent lesz egy kép, hogy is kell az árat jelző etikettet elhelyezni az árun. Eme bolt mellett egy nagyon szép hálóing üzlet van. Kicsik-nagyok válogathatnak. Épp nem a legolcsóbb, kb. 700 SEK-től van a felnőtt méretben. Újabb kedvenc, ha sétálunk felfelé: a Saluhall (http://www.saluhallen.com/). Hú, piacimádók, nézzétek meg az oldalt. Hát ez nem épp a nálunk annyira fényezett fővámtéri Nagycsarnok a Tesco felvágottjaival és zöldségeivel! Úgy kell elképzelni, mint a Culinarist, csak szétosztva standokra. Minőségi áru, fennséges "tálalás". Amúgy a budapestinél sokkal jobb a bécsi Naschmarkt, a helsinki vagy turkui csarnok, az Erberia Velencében - csak hogy példálozzak. (Mellesleg a Bosnyák is jobb ezerszer a Nagycsarnoknál!) Itt van az egyik No. 1 svéd csokikészítő: http://www.betsychoklad.com/. Kézzel készült bon-bonok, csokik nagy választéka, csokiimádóknak kötelező!

A délutánba belefért egy séta a Gamla Stanon - ez az ősi Stockholm, az óváros, itt van a királyi palota is. Múzeumait már láttam, most inkább a séta volt a lényeg, meg kiülni egy teraszra (mind teli volt), megnézni az apró boltok portékáit. (Itt már vásároltam 4 évvel ezelőtt is: http://www.rabalder.se/ - minőségi, igazi svéd stílusú lezser ruhák, gyerekeknek is.)

Utolsó nap Stockholmban - mindig szomorú, ha pakolni kell. Átugrottunk a Södermalmra - ez régen munkás negyed volt, most inkább amolyan bohém kerület. Itt még elég sok régi, jellegzetes skandináv városi ház megmaradt, persze mára ezek divatos otthonok lettek. A Slussenen áll Stockholm Város Múzeuma. A kiállítás épp átrendezés alatt állt, ezért nem sokmindent láttunk, de a gyerkrész újfent nagyon aranyos volt. Játszhattak várasat-lovagosat, régi piacon árulhattak zöldségeket, halat, és volt egy mai kioszk is, mellette játék bank automatával.

Még egy utolsó játék a Tegnérlunden parkban, aztán írány a reptér. A budapesti viharok miatt 3 órás késéssel szálltunk fel, 2.30-ra értünk Ferihegyre. Pici lánykám az ablak melletti ülésen kuporogva szinte végigaludta az utat.

Basszus, nagyon hiányzik Svédország, a felszabadult, természetesen viselkedő embereivel, tiszta utcáival, jó levegőjével, finom sütijeivel!

Dizájn hétvége

Szombaton a Múzeum körút antikváriumait jártam Majakovszkij verseskötetért, mert a kisfiam szeretné azt elszavalni (magyartanára – aki egyben osztályfőnöke is erősen lebeszélné). A harmadik boltban kaptam, de nagy örömömre megláttam Laxnesstől Az éneklő hal című könyvet. Most azt olvasom. Olyan jó, ahogy leírja az egykori házhelyet, hát azt helyre tudom tenni, hol is található Reykjavíkban. Jó érzés. Ja, hazafelé útba ejtettem az Axték csokizót, egy kis jázminos, illetve rózsás-marcipános, datolyás bonbont rendeltem magamba:)

A vasárnap volt igazából a design hétvége. Délelőtt a Designer piacra mentem a Gödörbe. Csomó jó holmit láttam, persze épp nem minden olcsó, de vannak megfizethetők is. Végül semmit nem vettem, igazából csak megnéztem, mi van ott, mennyibe kerül. Érdemes kimenni, így is hoztam néhány névjegyet, ötletet – ezek ingyen voltak. Azért találtam egy imádnivaló pettyes ruhát… szerény 38 ezerért… boltban 42 ezer. De itt a link: http://www.lookrecia.com/pages/hun/menu_page_hun.html

Délután ellátogattunk Újpestre, tesztelni egy csokilista várományost, amely úgy hirdeti magát, mint „Magyarország első dizájn cukrászdája”. Igazából a dizájn érdekelt, az áru minőségét illetően nem voltak illúzióim. Na a dizájn nem volt végül haj de nagy szám, de a sütemények között egész szimpatikusak is voltak. Pl. gyümölcs torták NEM PISKÓTA ALAPPAL, hanem omlós tésztában. Kislányom választott egy hupisárga-kék migniont, de nem tudta megenni, én fejeztem be. Ízre a szokásos. Én nem választottam semmit, otthon ettem a saját, házitejszínnel készült karamella tortámból (bolti piskóta alapra téve a kér, amelyhez Liedl mascarponét, bolti fehér cukrot, némi tejet és piacon vett házitejszínt, valamint néhány szem pínea magot tettem). Külön sarokban színes rákkeltő gumicukrot, mályvacukorkákat, Smarties drázsékat árultak dekára. http://www.sugarshop.hu/
Aztán autóval teltünk egy kört a régi Újpesten. A megmaradt házak, amelyek nem estek a lakótelep építés áldozatául, még most is érzékeltették az egykori „magyar Manchester” hangulatát. És valóban, engem is a külső londoni kerületekre emlékeztetnek.

London

Nem ajánlom a WizzAir hajnali járatát azoknak, akiknek nem London Lutonhoz közel eső oldalán van dolguk, és ki van számítva az idejük. Ugyanis ebben a korai időpontban érkezik az összes kelet-európai gép, legalább ezer ember áll sorban (nem túlzok) olyan 4 útlevélvizsgáló ablakra. Minimum fél óra. Továbbá busz helyett (Green Line) válassza a vasúti összeköttetést, mert a buszok is ilyenténképpen zsúfolásig tele vannak, tehát ott is sort kell állni, mire lesz helyed. Utasok szinte csak kele-európaiak, magamban elneveztem bébiszitter járatnak ezeket a gépeket, vadidegen fiatalok beszélgettek, akik kint dolgoztak, vagy épp most jöttek először szerencsét próbálni a szigetországba.
Nekem ez volt a harmadik látogatásom, úgyhogy most lazára vettem mindent.
A szállodánk a Hampsteat kerületben volt, egy nagyon elegáns utcában, de rendkívül kedvező áron, januári special offer. Itt megtekinthető: http://www.langorfhotel.com/. Eső szemerkél, de irány az Oxford street, mert úgy döntöttem, lelkiismeret furdalás nélkül vásárolni fogok (abból a marha sok pénzemből), épp most van a téli leárazás vége. Végiglátogattam néhány áruházat, lábam majd' leszakadt, mert a nagyszerű új csizmám (amelyet előtte olyan igénybevételeknek vetettem alá, mint egész napi ülés a túlfűtött irodában - hiába) iszonyatosan szorított, úgyhogy kénytelen voltam venni egy 12 fontos műbőr papucs "csodát" a Debenhamsben, hogy kibírjam! Nagyon jajde sajnos a legpipecebb cussosok már elkeltek, az én méretemben főleg, nem mondom, 14-esekből bőséges volt még a választék! Laura Ashley-t nem találtam (viszont asszem neten lehet rendelni tőle), Karen Millenek nem tetszettek, vagy nagyok voltak. Maradt végül 2 valódi selyem top, egyik Ted Baker, a másik fogalmam sincs ki, a House of Fraserben vettem. Egy kis kalauz: Top Shop, mindjárt az Oxford Circusnél - jó áru, az alagsorban feltörekvő designerek zömmel tizenéveseknek készülő kreációi - anyagok többnyire olcsók, de ha egy magyar korosztálybéli olvasóm arrra jár, nézzen be. Meg bárki más, mert valamit biztos talál. Én speciel sajnáltam még azt a 30 fontot is. John Lewisnél angol konfekció található - magasabb színvonalat képviselnek, mint a Zara típusú üzletláncok (utóbbi sajnos már a Regent streeten is felütötte fejét). House of Fraser: ez szerintem még egy fokkal magasabb, itt van pl. Karen Millennek, Max Marának is sarok. Bementem még a Selfridgeshez - nos, nekem ez már drága volt. Itt olyan márkákat is árultak, mint Burberry, Vivien Westwood, G&Gabbana, Versace, Donna Karan, stb, Cloé, stb. Viszont aki netalán egy leárazási szezonra spórol, kihalászhat valamit - persze a magamfajta átlag nőre gondolok, a tehetősek nyilván nem raknak holmi sales-re félre. A Regent street sokkal előkelőbb, de már sokat veszített fényétől, mivel olyan jöttmentek vertek tanyát, mint a ár említett Zara, a H&M, Benetton és társai. Viszont itt van (egy picikét hátrébb, de látni a Regent street felől), patinás, régi áruház, q... drága, még a leárazott cuccok is, hiába 75% off...). Viszont az épület hangulatáért mindenképp érdemes benézni. Olyan, mint a régi Divatcsarnok, vagy az Úttörő Áruház, vagy épp Corvin a nyikorgó lépcsőivel, partkettájával, egymásba nyíló termeivel - csak persze (nekünk) luxus kivitelben. Tényleg, hol vannak már ezek az áruházak... Talán a Divatcsarnokból lesz még valami, persze csak a két alsó szinten. Pedig el tudnék képzelni apró részeket, sarkokat, ahol magyar tervezők ruháit árusítanák. Van ilyen Stockholmban is (Ahlens, karikás a-val). Szép gyerekruhák a Moonsoon-ban és Next-ben is kaphatók. Este sör egy Finchley Roadon található pubban, igazi angol steakkel.
Másnap körülnéztem a Hampsted városrészben. Elindultam a Frognaltól felfelé, szombat reggel lévén sok kocogó tartott a közeli Hampstead Heat-re, ami egy nagy rét, asszem Antonioni: Nagyítás c. filmjében itt fotózott le véletlenül egy gyilkosságot a főszereplő. A környék is vidékies. Olyan egyszemélyes ösvényev vágtam ét, mint a Sheaperd Path, egy ember fél er kényelmesen, persze kertek szegélyezik, sokban pálma fa is nő. A főutca bájos, pici de színvonalas üzletekkel, reggelizőkkel, minden békebeli, vöröstéglásak a házak, majolikával díszített a földalatti lejárat épülete. Egyik kis utcácskában régiségkereskedők rakodtak ki. A Church Way régi, egyben fennmaradt György-kori házaival megkapó látvány, hát még este, ha be lehet látni az ablakokon. Pl. szombat este valamelyik ablakon át házikoncertet lehetett látni, de több helyen gyűlt társaság össze. A berendezéseket, kereket, lépcsőfeljárókat külön nem ecsetelném, de nem lakáskultúra - Barátok közt-tehénszarrá szikkadt gyep kategória volt egyik sem...
A déli órákban a Charingcross Roadon található könyváruházakat vettem szemügyre, különösen a 3 emeletnyi Foyles-t. A CD-k és DVD-k között jó áron is lehet böngészni, pl. volt 9.90-ért tjles Ring (na jó, nevek nem sokat mondtak), de Callasos Turandot is, 14.90-ért Peter Grimes DVD Jon Vickersssel. És persze rengeteg könyv!
Kis időm maradt az Imperial War Museum, azaz a Birodalmi Hadi Múzeumra. Ez az első és második világháborút, illetve a 45 utáni konfliktusokat mutatja be, de olyan szemléletesen, amilyet még sehol nem láttam. Mindig csodáltam az angol civilek második világháború alatt tanusított heroizmusát. A nagy kiállítócsarnok mintegy megerősíti az embert ebben. Minden tárgy a birodalmi dicsőséget hirdeti. Mik is vannak itt? Csak úgy találomra: Rudolf Hess Messerschmidtjének roncsai. Fényszórók, amelyek az eget pásztázták a bombázások idején (fantasztikus volt amúgy élőben látni - emlékeztem a "Lángoló világ" c. képestörténelem könyv képaláírására: "Fényszórók pásztázzák az eget a londoni Hyde-parkban"), a harckocsi, ahonnan Montgomery tábornok az El-Alamieinnél zajló ütközetet figyelte. Az első világháborúban debütáló tank (szintén történelemkönyvből ismert kép). V2 rakéta, a Nagaszakira ledobott plutóniumbomba másolata. Csónak Dukerque-ből. Lancester belseje, hallani ahogy a pilóta kommunikál, valamelyik német város felett. Be lehet menni egy tengeralattjáróba, ott is van periszkóp, torpedó, amit ki lehet lőni. A három híres tank: Sherman, T34-es és a Tigris. Na eddig a hősi rész. Aztán: az egyes emberek, miként szólt a háború az életükbe. Kinagyított fotók az ypresi gáztámadás élő halottjairól. Kórházi ágyon babáját szorongató pici lányról. Berlin romjain ülő rongyos, síró katonáról. Egy másik fotón apa és kiskamasz fia sírva megy a romok között. A fiú üvölt a fájdalomtól, tekintetét az égnek emeli. Talán az édesanyját vesztette el? Megint ismerős kép. Asszem "Az utolsó töltényig" címen futott nálunk. Szovjet katona, egy szál pisztollyal tankok ellen. (Mert olyan ütődött parancsot adott ki a hadvezetés, hogy inkább meghalni - hú basszus:() Aztán az első világháború trench experience: megépítettek egy lövészárkot, bűzzel, nyirkos sötéttel, persze tetvek és patkányok nélkül. Viaszfigurákkal, hallani, amint a rádiós veszi a koordinátákat, sáros, koszos csizmában, mellette a társa alszik, az is tiszta sár. Valaki az otthonról kapott levelet olvassa egy sarokban. (Te jó ég, a gyerekek, akikről írtak neki, a második világháborúban fognak meghalni?) A kijáratnál hideg van, két katona létrán merészkedik ki. Odabenn pedig a lövegek becsapódása és robbanása hallatszik. Ki lehet nézni a periszkópon is. Sötét van, néhány fűszál, a sötét horizonton időnként vörös fények villantak. A hideg futkározott a hátamon. Az egykori ellenség (nekünk). Sajnos a második világháborúsra nem volt időm, mert megbeszélt találkozóm volt a férjemmel. De van blitz experience, modellezett bombatámadássl az óvóhelyen, meg utcakép támadás után. Szóval le a kalappal, olyan töri óra volt!
Késő délután séta még a Regent street, Piccadilly, Leicester Square úton. Épp felvonulás volt a palesztínok mellett, a Regent Streeten egy autó sem járt, tele volt gyalogosokkal az úttest is. Este egy hampsteadi pubban ittunk, kaja már 9 után nem volt, úgyhogy visszafelé a Finchley Roadon vettünk kínait, ami nem ám olyan, mint itthon. Baromi finom volt! Szerencsére a studionkban meg tudtuk kényelmesen enni!
3. nap a Camden Lockot látogattuk meg, hatalmas vásárpiac, gagyi, de mindenképp halászásra érdemes gagyi! Hatalmas kínálat, az emberből önkéntelenül előjön a vadász szellem. Pakisztáni, kínai (na az sem olyan, mint az itteni kínai üzletekben) ruhák gyapjúból, selyemből. Rengeteg cipőárus, új fazonokkal, nagyon olcsón, persze nem mind a legjobb minőségben (sőt!). De nem is keres más holmit ilyen helyen az ember. Ami azt illeti, a budapesti plazákban sincsenek különb ruhák (Zara, Mango és társait is ideértve). Végül csak egy tiszta selyem sálat vettem. Ide torkollik a Camden csatorna, amit Kis Velencének hívnak. Nagyon elbűvölő - egyidejűleg idézi a dickensi nyomrt, füstös, koszos munkásnegyedeket, és a város rehab áldásos tevékenysége nyomán kialakuló divatos negyedet. A Camden Locknál vízibuszra is lehet szállni. Aztán még egy finom ebéd a közeli kocsmában, aholva az eső elöl menekültünk be (iszonyúan ömlött). A Foyles-ben vettem cirka 6 fontért egy Callasos Rigolettót, meg 16 fontért egy Borisz Godunov DVD-t Bolsoj, Nyesztyerenkóval a címszerepben). Majd cuccokért vissza, és irány a reptér. A Lutonba induló buszokra csak a Victoriánál lévő végállomásra szabad menni, mert 2 busz is elment azzal a felirattal, hogy bocs, de tele. Végül taxit kellett fognunk, egy ott várakozó párral legalább osztozni tudtunk a költségeken.
Bye bye London-don-don good bye!