Szoknom kell még az új blogot... Szombaton mint egy gép takarítottam és rakodtam, hogy mindent rendben hagyjak ott, mire húgom jön, hogy a gyerekekre vigyázzon, míg Finnországban leszünk. De nem sikerült a tökéletes, szállodai rend. Ez persze az enyhén lelakott lakásban elég utópisztikus remény lenne. Pedig még ma is 3/46-kor keltem, és 9.00 előtt indultam dolgozni (micsoda dugó volt megint!) Közben gyerekeket elvittem a suliba - a zuhogó esőt figyelmen kívül hagyva egyikük vászon tornacípőben, másikuk vízhatlan kabát nélkül, pulóverben ment el.
Hétvége:
Gödöllő - eredetileg a Rudolf kiállítást akartam megnézni, de a kastélyt többi termét is bevettük. (A nyálkás Sissy-kultusz - mecsoda tévedés pedig!) Dög meleg volt, a Rudolfot hamar lezavartuk, hát nem volt nagy szám. Bekukkantottam a shopba - de megálltam, hogy ne vagyek Sissy barck krémlikőört, és az egykori művésztelepet röviden bemutató katalógus féle könyvet sem - utóbbi nem is volt drága. (Gödöllőt én magyar Fontaibleau-nak neveztem el, de lehet, hogy inkább csak hallottam már valahol, félfüllel. A megcsúfított városnak szerintem még mindig erős kisugárzása van, részint a királyi, majd kormányzói székhelyből adódóan, részint az egykor itt nyaraló, illetve élő értelmiségiek miatt, és nem utolsósorban a művésztelepnek köszönhetően.)
Este Magyarország - Dánia világbajnoki selejtező a Puskás Ferenc Stadionban - meleg volt, unakmas volt, teli volt prosztóval. Egyetlen előnyös dolog az volt, hogy közel lakunk nevezett objektumhoz, így legalább hamar otthon voltunk. Na az ilyen meccs azért köztudomásúlag nagyszerű szociográfiai skiccekre ad lehetőséget, helyesebben egy író remek karaktereket tud gyűjteni. Kedvencem az előttem helyet foglaló kockás rövidujjú inges: Rajhona Ádámra emlékeztetett. A meccs kezdetére már megivott egy-két pohár sört, amelynek következtében nagyokat pislogott. Csak a szpíker hangjára élénkült fel, és társára nézve elégedetten kiáltott fel: "Hajdú B!"
Vasárnap:
Egerszalók - két takarítási hullám között. Kellemes, de nagyon drága wellnes fürdő, jelenleg elég préri állapotban leledzik a környék, maga a "strand" szuper trendi, japán fapallós, Arne Jacobsen utánzatú dizájnos székekkel, valamint nyugágyakkal, japán tavacskával körülvett létesítmény, elég sok ukránnal, és persze magyar sutyival. De szépen megcsinálták. A fürdő körül nagy építkezési láz folyik, a hamarosan befejezésre kerülő szállodák egy feltúrt, feljesztési terveken megszemlélhető terepen állnak, na persze ott a fürdő is, az üzemel. Aki a faluban nyaral, a falu parkolójából ingyenesen hozza-viszi egy kisbusz a fürdőig. Ha enni akar, tegyen el elemózsiát, mert mint írtam, méregdrága a kaja az önkiszolgálóban (Sertésszelet Budapest módra 1.100 Ft - csak a példa kedvéért. A sor pedig nagyon hosszú. Kint van egy sörcsapoló.
Árnyékra ne nagyon számítsunk, fák nincsenek, csak néhány napernyő - ingyér, csakúgy, mint a napozó ágyak (ezekből sok van, türülközőt nincs hova letenni). Viszont van benti pihenő, és a fedett részben lehet dagonyázni, ugrálni, pici gyerekeknek is kialakítottak egy nagyon aranyos részt, de kint is pancsolhatnak - ha a szülők nem féltik napszúrástól őket. Van a nagyoknak is csúszda, trambulin, aztán aroma fürdő, Kneipp fürdő (itt van lábfürdő változat: kavicsokon -oldalt kapaszkodókkal rásegítve - lehet lépegetni előszőr 24, majd 14(!), aztán 42 fokos vízben, félhomályban - vicces nagyon, de ennek medencés változata is van: a 14 fok brutális belemerülésre, de utána az az érzetem volt, hogy most marha egészséges vagyok, és nagyon fiatalos leszek tőle!) Aztán különféle vízsugarakkal megbolondított "dagonyázók", ingyér gerinctorna, áramoltatós medence, stb.
Enni fenti okokból Egerbe mentünk, megálltam hgy ne vegyek a bisztróban szarvasgomba pesztót és olajat. A Gál pincészet borai rohadt drágák voltak (mármint a vörösek), így az is kimaradt. Na sebaj, hétvégén Borfesztivál. De előtte (ma este) még Finnország. (Jáj, de félek a repüléstől...)
