Jóembert keresünk

Vígszínház



Kép: www.szinhaz.hu

 Jaj de jó előadás volt! Igazi brechti színház, a díszletek mindjárt helyre tették a daradot, úgy értem pont olyan volt, mint az elvárásaim, ha Brechtet nézek meg. Legyen egy kicsit futurisztikus, valami olyasmi, mint a 20-as évek Berlinjében készült kollázsok. Vagy inkább olyan Fritz Lang-os. (Anyám, ezt, hogy is kell írni?) Szóval az alaphang megvolt. Eszenyi Enikő elvitte a show-t, annyira vérében van a színház, naív, jólelkű, és persze manipulálható Sen Te volt, egyszersmint józan, bölcs, és gyakorlatias nagybácsi. (Istenem, de ragyogóan megoldotta ezt is.) Olvastam, micsoda technikát, fegyelmezettséget és kondit igényelt számára a tulajdonképpeni kettős szerep eljátszása! Nagyon tetszett Mészáros Máté sorsát szarkasztikusan elfogadó, kicsinyes trükkökkel túlélni akaró, mégis kemény és reménytelen munkát végző Vízárusa, és Lukács Sándor elfásult, de nyomokban emberi érzésekkel rendelkező Sin asszonya.  Igazi szemétládára sikerült Lengyel Tamás (a Hivatali ügyekben az ifjú főnök - bevallom, kedvelem ezt a bugyutácska sorozatot) - igazi kis f. szopó. (Bocs.) A női szerepeket is férfiak játszották, még inkább fokozva az elidegenítő hatást. De perzse  annyira aktuális volt - sokkal inkább mint az elmúlt években látott Koldusopera vagy az Arturo Uli, döbbenetes. És hát az örök téma: kihasználni a szerelmest, megcsúfolni érzéseket, megalkuvó kapcsolatokba, netán házasságba besétálni. Adni önzetlenül, vagy később elvárjuk a törlesztést - ezzel igazolva amgunkat mások előtt.
Na, nem vagyok egy színi kritikus, ez csak egy napló jegyzet.

Hegedűs a háztetőn

Jó kis zenés darab ez musicalben nagyjából amúgy is csak a drámaiakat viselem el, de abból sem sokat. (Kb hármat.) Semmi extra, mondjuk nagy ének teljesítményekre ne számítson senki.(Kivéve Halász Juditot, és Pápai Erikát.) Ez Reviczki esetében kimondottan zavart, de meg lehetett szokni. Kikapcsolódásnak nagyon kellemes és színvonalas. Vígszíház, rendeztő: Eszenyi Enikő

Ez a filmből van:

Végre vasárnap!

Nem volt kedvem írni a hétvégéről, pedig kiolvastam egy jó könyvet és színházban is voltam, és sikerült valami finomat készítenem kevés pénzből. Azért ez is valami.

A könyv Okudzsava: Szegény Avroszimov c. regénye, amelyet néhány éve egy kuka mellől szedtzem ki, elég viseletes is. Ugyan oly nagyon nem érdekelt, de aztán elfogyott minden olvasnivalóm, és a polcot böngészve leemeltem ezt. A Dekabrista-összeesküvők perét helyezi központba, bár maga az eljárás csak a könyv mitegy egynegyedét teszi ki. Az ifjú főhőst ugyanis békés orosz vidéki életéből hívták ide - micsoda megtiszteltetés - írnoknak, hogy jegyzőkönyvet vezessen a tárgyalásról. Szumma szummárum, a végén teljesen magáénak érzi a lázadók elveit, miként fiatal és kevésbé fiatal tiszttársai. Hát persze, hogy a mindenkori zsarkoság természetrajzát vázolja fel Okudzsava, lehelletnyi iróniával, közben a korabeli Szent Pétervár kulisszái mögé és bekukkanthatunk. Figyelem: rövid szakaszokban - este elalszom 2 oldal után a könyv felett - nem ajánlott, mert kell egy lendület, hogy keresztülrobogjunk az időnként lelassuló részeken.
A színház, na az alulmúlta azt is, amit vártam. Halló, halló c. örökbecsű angol TV sorozat színpadi adaptációját láttuk a kislányommal a József Attilában. Tulajdonképpen kellemes bohózat lehetne, ha egy kicsivel kevesebb altáji vicc és célzás lett volna benne, illetve nem ilyen bumfordian jelent volna meg, mert a film anno persze tele volt ilyesmivel, csak hát a finom angol humor és a vaskos magyar alpáriság között elég széles sáv van. Besency Árpád viszont jó René volt. Ja, meg még valami: mikroportok. Hát azok meg minek? Tetszett még Ullmann Mónika is.
Szombaton majdnem végeztem a nappali ablakkal, ügyesen megúsztam a két ablak között tanyázó kaszáspókokat is.

Budapesti Design Hét

Itt a budapesti Design hét, egészen október 10-ig! (http://www.designhet.hu/) Teli jobbnál jobb programokkal, és hát ki kellett használnom ezt a hétvégét, mert a következőn (pedig akkor vannak a legjobbak) nem érek rá családi okokból, de nem írom ide, mi az oka, mindenesetre álszent, na mindegy, nem akarok egyébként sem senkit a vallásos érzéseiben megsérteni, de jövőre erre nem leszek hajlandó.

A társaságom szokás szerint a kislányom volt. Először - indításként - elmentünk az Axték csokizóba (choxolat.hu/) és (http://melisandegyuruje.blogspot.com/2008/09/csoki-lista-rgi-blogbl-idemsolva.html), forrócsokiztunk, kivételesen hely is volt. Utána az Insitu által szervezett "csináld magad" délelőttre mentünk. (http://www.insitu.hu/)%20A műhelyük egy udvarból nyílik (nem onnan, ahonnét a bolt), oda volt kirakva mindenféle kütyü, meg szerszám, és lehetett alkotni. Én egy bakelitlemezből kivágott balerinát fűztem láncra, meg egy ciklámen színű gombból készítettem függőt, ezt az egyik láncsszembe fűztem. Kislányom hordja! Ő meg régi lemezborítókból jegyzetfüzetet csinált, segítettek a spirálozásnál, meg bicikligumi belsőből mini nyakba akasztós pénztárcát. (Csak sajnos az egyik srác folyton kántálta, hogy mindenki csak egyet készítsen. Akkor minek az egész, ha ilyen érvágás ez nekik? Szóval, a lányomnak akkor szóltam csak, amikor harmadikat is akart....). Mivel a programfüzet 20% engedményre jogosító kuponokat is tartalmazott, elmentünk a bizarr Kék Ló nevű üzlethez a Kazinczy utcába, amely étkező/kocsma is egyben. Szombat lévén több asztalnál zsidó fiatalok dumálgattak - ettől hirtelen nagyon kívülállónak éreztem magam, de a hely nagyon hangulatos volt, a ruhák viszont rongyok. (Szerintem mindegyik Tóth Virágtól volt.) Szemben van vele az Ellátó nevű romkocsma, azt is megnéztük. Ha már VII. kerület, irány a Printa (http://www.printa.hu/), itt turkui tervezők cuccait is kiállították, de állítom, még a turkui árakra is rátettek egy picit. Különösen gyönyörű volt egy gyapjú blézer - cirka 108.000 forintért... Egy pólót azonban vettünk a leánynak, szóval használtuk a kedvezményt. Egy budapesti csatornafedél lenyomata van rajta, és tunikának használja, mivel felnőtt méret (XS). Végül Öko Design néven tartottak workshopot gyerekeknek a Néprajzi Múzeumban. Míg az enyém "kerekasztal beszélgetett", én megnéztem a "Finnország magyar szemmel" kiállítást. (Nem volt nagy durranás, de csak én voltam a termekben, és ha nagyon beleéltem magam, megint arra jártam. És persze valami rettentő hiányérzet tört rám, majdnem sírtam.)

Vasárnap meglátogattuk Görömbei Luca (www.lucagorombei.com/üvegművész) parányi szuterén műhelyét a Terézváros egy kevéssé frekventált részében (ettől különös bájt kapott), akkor még csak mi voltunk, nagyon kedvesen megmutatott mindent, rövid idő alatt. A kislányom rajong az üvegekért, Muránoban néhány éve teljesen elvarázsolva nézte a forró műhelyben dolgozó üveg fúvókat.) Innen irányt vettünk a Soroksári út felé, a Kemikál (?) ipartelep egyik épületében különös gyűjteményt láttunk, zömmel dán, de számos, az egykori Iparművészeti Vállalat égisze alatt készült lakberendezési tárgyakat. Kár, hogy nincs hova raknom őket, bár, amennyire ízlelgetem megint a válás gondolatát... Szóval a volt raktár helyiségeiben összezsúfolt igazi "halastó" a Möbelkunst (http://www.mobelkunst.hu/shop/) kiállítás, ahol a bútorokat és tárgyakat minden vasárnap meg is lehet vásárolni, egész normális áron. Utolsó állomásként Szentendre következett. A kocsit ezúttal nem a Duna Korzón tettük le, hanem a HÉVvégállomásnál, és onnan gyalogoltunk be. Jól tettük, mert a fő utcának számító Dugonics (?) u. a patak partig nem turisták kiszolgálására szakosodott, több ízléses bolt is található ezen a szakaszon. Muszáj volt benézni az Édeni édességekbe (http://www.csokik.hu/) és (http://melisandegyuruje.blogspot.com/2008/09/csoki-lista-rgi-blogbl-idemsolva.html). Sajnos a csokitömbök eltűntek, de azért volt sokféle kézzel készült bonbon is, újdonságként a borókás ganachekrémes, illetve a mézkaramellás pisztáciásat kóstoltam (meg a bevált rózsás-datolyás marcipánszivet!). Régóta szerettem volna meglátogatni Szép Szidónia különleges hangulatú üzletét (http://salondeboheme.blogspot.com/), most kihasználtam a 20%-os kedvezményt, és vettem egy Pazicski blúzt. Egész feldobott ez a hétvége, sikerült némi energiát magamba szívnom.