2008. szeptember 29., hétfő

Ág is húzza

Hogy teljes legyen az örömöm, ma reggel megbüntetett az ellenőr. És úgy tudtam! Indulás előtt feltúrtam a lakást egy kis pénzért, hogy buszjegyet vegyek, de nem találtam, hát elindultam potyázni. Szurkoltam is, hogy csak ma ússzam meg. És a bünti (kapaszkodjon meg mindenki!) 12 ezer forint. Na már csak ez hiányzott! Aztán kiszámoltam az októberi kötelező kiadásokat, és mindjárt kijött valami 82 ezer forint. Ráadásul fizu csak holnap, ez azt jelenti, hogy szerdáig nincs is pénzem. Ráadásul egy csomó ragya is kijött rajtam....

Huszonhat

Úgy volt, hogy szerzek egy takarítónőt, aki segít nekem, mondjuk hetente egy-két dolgot megcsinál, hogy nem azzal teljen minden szabim és szabadidőm, hogy takarítok, rendet rakok. Erre a férjem közölte, hogy ha idejön egy takarítónő, akkor elválik! (Én hülye; itt lett volna a remek alkalom megszabadulni tőle!) Szegény nő, biztos számított a pénzre, amit kapna. A barátnőm, aki ajánlotta, meg biztosan haragszik rám, és én is égek, hogy azt gondolja nyilván, milyen ember az, akinek a saját életéről mások döntenek... Hát igen, a legnehezebb, hogy ezzel nekem is szembe kell nézni, és finoman szólva meghasonlás... Ez olyan dolog, amiért viszont nekem kellene elválnom. Saját jövedelmemből fizettem volna, a saját életem megkönnyítése céljából. De a férjem szerint csak játszom az eszemet, azért kell. Mert ugyebár egy "jó" asszony otthon takarítgat, ellátja a családját, és ehhez hozzátartozik, ogy a koszból is kivakarja őket. Ha elutazik, a rumli megvárja (lásd Balatonszemes, Lengyelország). Milyen jó a barátnőmnek: nincs férje, és saját belátása szerint döntheti el, hogy mivel könnyíti meg az életét! Nagyon véget kéne ennek vetni asszem! Kibújt a szög a zsákból! Cselédnek tart elsősorban. (Mondjuk engem nem kell tartani, tartom én magam. Gyakorlatice külön kasszán vagyunk.) A szülinapomra (40-re is) egy csokor virág az ajándék, karácsonyra olyasmi, amit ők is használnak (TV - ők nézik főleg), soha egy vacsora, egy parfüm, közös, kedvemre való utazás (akár egy wellness hétvége is). El nem járunk sehova, ha én nem szerzek opera jegyet, magától nem jönne. Barátai nincsenek, de ahogy nézem, igyekszik leépíteni az enyémeket is. Nyaralás anyósnál, ő elvonul vitorlázni, én meg ott seregetek, viszem őket Tapolcára, főzőcskézek. Ilyen a kis életünk, szóval ő cserébe semmit nem sűrűn tesz eleget a tradicionális férj szerepének. Csak a tradicionálisan bunkó magyar pasiénak, aki szarik az asszonyra, elvégre azér van az, hogy megkönnyítse az életét. Csakhogy én nem fogadom el ezt a felállást, frusztrálja is sűrűn. Sőt, kimondottan megelégedését szolgálja az a tény is, hogy nem tudok feltöltődni. Már azt sem tudom, mit is szeretnék, ha hirtelen lenne több időm. És ez így a jó egyeseknek. Látom, mert anyósom is ebben a cipőben jár, és ez az évekkel csak rosszabb lett. A különbség persze annyi - és ez eléggé nem elhanyagolható - hogy ő elfogadja ezt a leosztást.
Tényleg, folyton harcot emleget: ő harcol azért, hogy elfogadjam, én meg defenzív háborút folytatok. Bár ebben elfáradtam ugyancsak.

2008. szeptember 22., hétfő

Huszonöt

Komolyan, most miért kell kismamák ultrahang képeit nézegetnem, és még kommenteznem is? Mi a francot kéne rá mondanom?

Huszonnégy

Kulturális Örökség Napja(i) a hétvégén. Opera túra - nem volt nagy durranás, színpadon már a Fidelio díszletei, balett-próbaterem. Padlás, ahonnan a csillárt húzzák-eresztik. A jelmez tár viszont szuper. Körben szekrények az aktuálisan futó darabok jelmezeivel (kinyitottak egy Don Carlos feliratú szekrényt, felismerhető volt a Fő inkvizítor ruhája). A helyiségből nyílt egy nagyobb terem, abban megint rengeteg ruha. A látogatók zöme idős hölgy, érdekes megfigyelni, hogy rögtön akadt egy-két "segg nyaló" (kisfiam után szabadon), akik az első sorban álltak mindig, ha kérdezték, rögtön felvették a dialógusban a alárendelt szerepét. "Sose lehet, tudni, hátha valami előnyt kovácsolhatunk belőle" alapon...
A délutáni kicsit érdekesebb volt: a Földtani Intézet. Főleg az épület belsejére voltam kíváncsi, milyen is egy ilyen szecessziós palota-munkahely. Hát az utolsó kilincsig, szellőző kürtőig gyönyörű. Elsőként felmehettünk a tetőre (ott volt valamelyik dolgozó kaktusz neveldéje, még mini fólia sátor is) Érdekes volt a kilátás, ámbár a mi lakásunkból sem semmi, de onnan történetesen a mi házunk is látszott felülnézetből (na jó a mienk sem alacsony), és tök szép volt, szép szecessziós épületben lakom ám én is! Közelről látszottak a gyönyörű cserepek, ráláttunk a belső, gondozott udvarra). Aztán megnéztük a folyosói vitrinekben elhelyezett ősállat lenyomatokat, és egyéb érdekességeket, közben lehetett gyönyörködni az épületben megint (gyönyörű homokfúvott mintás üvegajtók, mintás kőpadozat, stb - mindent Lechner Ödön tervezte). Végén vagy egy órát eltöltöttünk a Díszteremben, ott is érdekes kiállítás volt, és meghallgathattuk a vezető ismertetését is. Volt pl. egy térkép a XVIII. század első feléből, a móri árokban történt földrengés hatását térképezték fel, rajzon szemléltetve az egyes településeken okozott kárt (Pl. ledőlt a templomtorony, stb.), és az alapján összekötötték a településeket vonalakkal, így felmérve a rengés erősségét. Voltak még fluoreszkáló kövek, ipolytarnóci lenyomatok, miegymás... Kislányom aranyos volt, érdeklődve hallgatott mindent. Olyan jó társ, vele mindig megoszthatom a világra rácsodálkozó élményeimet!

2008. szeptember 18., csütörtök

Huszonhárom

Ma megint nagyon Mélisande vagyok. Úgy unom, fillérekért dolgozni, már megint elfogyott a pénzem. Nem tudok kimenni a váci biovásárra szombaton, mert minek, még a benzint sem tudom megfizetni. Szar admin - kisegítő munkát végzek - ezért aztán kár volt tanulni! Cserében alig vagyok otthon, olyan mintha jelen sem lennék a saját életemben, amit amúgy is annyian szeretnének megszüntetni, és a személyiségük meghosszabbítására tartani helyette. Qrvára unm, hogy sosincs pénzem. Hogy fogom a takarítónőt beadni a férjemnek?

2008. szeptember 17., szerda

Turandot


A képen Lukács Gyöngyi (forrás www.opera-vilag.hu)
A nagy dérrel-durral beharangozott Turandot a MÜPÁ-ban. Most láttam először, a rendezés nekem tetszett (Kovalik). Meglepően látványos volt, ahhoz képest, hogy félig szcenírozott előadásként ment. A kisfiammal is megnézhettem volna, abszolút nem volt statikus. Mondjuk erre Kovalik munkái ismeretében számíthattam volna, de valahogy mégsem tudtam elképzelni. Persze a halottak legalább eleshettek volna, nem állnak tovább, mint egy fa szent. Főleg Liu. Mi lett volna, ha leroskad a földre (tőnkre ment volna az estélyi ruha, de ez sem biztos). Lukács Gyöngyi fantasztikus Turandot volt, szólt rendesen, de a nagy terem 19. sorában is tiszta, határozott pianisszimókat produkált. De egy picit kérem, hogy fogyjon le. Télleg nem kéne sokat... Nem mintha ez zavart volna előadásában. Nagyon jól adta a büszke császár lányt, majd az ősanyja sorsától borzadó, iránta részvétet érző embert, a kérdések megválaszolása után pedig a könyörgése volt hiteles. Egyedül a Liu halálakor támadt részvét nem látszott rajta. Persze lehet, hogy a rendezés szerint még ez sem törte meg a gőgjét, de nekem inkább úgy tűnt, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. A vendég Frank Poretta először úgy hallatszott, mintha egy befőttes üvegből énekelt volna. Aztán rájöttem, hogy spórolt a hangjával a hangos részekre, meg a Nessun dormára. Azért maradéktalanul így sem sikerült mindig átvinnie a zenekart, de azért annyira nem volt gáz, mint ahogy az egyik fórum írja. Rost Andrea elég jó Liu volt, különösen a halálát adta elő szépen megformálva. A hang igenis bírta a vastagon szóló zenekart, kár volt vészmadárkodni. Timur megformálója (Dejan Vacskov) szép hang, kellemes színpadi jelenség, csak kicsit fiatal volt a szerephez. Róka István kicsit statikus Altum volt, de az ő korában ez megbocsátható. Tisztességesen és alázattal énekelte a kicsi, de nem jelentéktelen szerepet. Palerdi András Mandarinja is tetszett, persze ehhez tényleg csak egy erős, szép basszus kellett. Megkaptuk. A három miniszter szerepét felnagyították, inkább a cselekmény pörgősebbé tétele érdekében, sem mint a történet kedvéért. Elég sok jelenetük van, ami egy poros rendezésben unalmassá teheti a darabot. A masszőrös, vetkőzős, láb áztatós jelenet viszont tök felesleges volt.
Ja, még azt leírnom, hogy a végén Lukács (mondjuk joggal) ünnepeltette magát, Rostra egy pillantást sem vetett amikor kint állt az összes szereplő a meghajlásnál. Sőt kimenet majd' fellökte Rostot. Végig úgy tett, mintha ott sem lenne. Nem értem miért viselkedett így, ő volt valóban a vitathatatlan sztár, megérdemelte a sikert. Na de hát primadonna, ez már csak így van. (Fordítva persze nem tudnám elképzelni ugyanezt!:)
Közben találtam egy jó kritikát. Szó van benne arról is, amit itt elfelejtettem, de nekem is eszembe jutott: Kalaf qva önző, nemcsak Liú halála miatt, vagy hogy a papát is szemrebbenés nélkül hagyta volna meghalni, hanem mert utaltak arra is, hogy aki nem tud segíteni, helyesebben a gyanú vetül rá, hogy nem akar (ugyebár ezt könnyű rásütni bárkire), az halál fia. Csakúgy mint a három miniszter. Azok is ígérnek mindent, dehát Kalaf hatalommániás, le akar győzni egy nála hatalmasabb asszonyt, akkor talán elfelejti, hogy folyamatosan kételkedik a férfiasságában. (Szegény, mekkorát fog csalódni... És főleg szegény Turandot!) http://www.fidelio.hu/visszhang.asp?id=14334

2008. szeptember 16., kedd

Borfesztivál

Fújj, de iszonyatos tömeg volt! Sok sznob borbarát. Amúgy a társamul szegődött barátnő is idegesíítő és önző volt. Jó: Cabarnet Frank - Kattra pincészet. Na, mondjuk ezt a barátnőm itta, én csak belekóstoltam. A Pinot Noir rózéjuk érdekes volt, de nem egy nagy szám. A szekszárdiak Merlot-ja most sem okozott csalódást (Németh Pincészet, 2006).
Béna egy hely lett, kár.

2008. szeptember 12., péntek

Helsinki, Turku, Nantali - 2 nap északon


Kép: Naantali (commons.wikimedia.org)
Jaj de szeretem Északot! Komolyan mondom, érdemes lenne akár egy óróra is "odaugrani" - mint valami kedvenc törzshelyre mondjuk egy közeli kávézóban. Komolyan 2 teljes nap Finnországtól is feltöltődtem, megjött az önbecsülésem, a jókedvem.
Hétfőn este már csak a szállásra menet közben kukkoltam kifelé. A Hotel Artur nevű hely szar, leszakadt szekrényajtó, kopott folyósók és recepció, nem éppen tiszta fürdő... Viszont a reggeli nagyon király volt!
Délután négyig enyém volt Helsinki. Utam a pályaudvarról kezdtem, ott bementem az Alexanterinkatu (shopping negyed) érintésével a helyi Champs Élysée-ig (Esplandi), na, nem számítottam rá, de tele van elegánsabbnál elegánsabb üzletekkel - látszik, hogy számos konferenciát Helsinkiben rendeznek, így van fizetőképes kereslet - és az árak is elég húzósak. A közismert Finn design termékeket forgalmazó boltokon kívül sok finn ruhatervező is tartott fenn üzletet itt. Lesétáltam a parlamentig (épp valami magasrangú olasz delegációt fogadtak - sose tudom meg, kit - de a környék mégsem volt agyonbiztosítva) Lent a piactéren csak néhány árus tanyázott, azok is valami sátorszerűségben az eső miatt. Felgyalogoltam az ortodox templomig, ahova be is mentem, hát, tényleg pazar volt. Utána betértem a vásárcsarnokba, a Kauppatoriba, ahol kézzel készített finn csokit vettem (amit sajna otthon a kutya egy óvatlan pillanatban kihalászott a nyitva maradt bőröndből). Náluk is van macskanyelv, ez a neve is, megkérdeztem. Amúgy a csarnokot ajánlom mindenkinek souvenír vadászat (mármint étel souvenir:) és falatozás, sőt: kulináris élvezkedési célokra. Sokkal igényesebb, mint az ok nélkül egekig magasztalt Nagycsarnok! Aztán a Szenátus tér következett (szép szabályos klasszicista tér, egy német mérnök tervezte anno, ha jól tudom 1830 körül), két oldalán a parlament, az egyetem régi campusa, középen hatalmas protestáns bazilika, rengeteg lépcsőn kell felmenni - és milyen meredek! A belseje tök sima, majdhogynem kopasz, megrázó volt a gyülekezet 2. világháborúban elesett tagjainak névsora márványba vésve. De kedvencem a templommal szemközti oldal bűbájos házsora! Pici üzletek vannak bennük, illetve az egyik egy mini áruház, a szobákban ízléses kézműves boltokkal. Következő állomás a Marimekko (http://www.marimekko.com/) üzlete volt, ahol korábbi elhatározásomhoz híven vásároltam legalább egy valamit - ez most egy vékony, csíkos pulcsi volt. A ráadás pedig egy esernyő. Aztán bementem egy könyváruházba, ahol találtam tűrhető Helsinki albumot. Azért mondom, hogy tűrhető, mert igazából egy másik tetszett, de iszonyúan: egy Finnországot, potosabban finn hangulatokat bemutató könyv. Annyira gyönyörű volt, viszont 44 euróm nem volt rá. Gyors ebéd valamelyik áruház kávézójában, aztán még egy látogatás az Atheniumben - ez Helsinki szépművésueti múzeuma, pontosabban egy része. Főleg finn munkákból áll, de akadt egy Van Gogh, Rodin plasztikák, Gaugin (2 db), Repin. Az igaziak persze a finnek voltak - szeretem a nekünk ismeretlen, nemzeti mesterek munkáit, nagyon sokat elárulnak a korabeli életről, és ezáltal a ma ott élő emberekről is. Elugrottam a bőröndömért, aztán megvettem a vonatjegyem Turkuba. Először felszálltam egy rossz vonatra - sajnos a jegyen minden finnül van - aztán még időben elcsíptem egy visszafelé menő vonatot, így főpályaudvaron el tudtam kapni az IC-t. Aztán kiderült, hogy kár volt visszamenni, mert ama IC azon az állomáson is megállt!
Turkuban már ömlött az eső, a szél is fújt. Úgyhogy főtérre be, kávézás agy shopping centerben, taxi, ki a vához - na ott díszvacsora, az nem volt semmi, mind végigenni, inni. Hatamlmas fáklyák világították meg, reneszánsz műsor, kaják minőségi alapanyagokból, igényesen elkészítve.
Buszokkal mentünk Nantaliba, pipec szállás (5*), aztán másnap reggel séta, végig a tengerparton. Az eső megnövesztette a gombákat, sokan gyűjtötték. Mini lakótelep előtt vitorláskikötő, egyébként végig a parton akadt több is, pengette a szél az árbóctartó köteleket, vagy miket, mint száz meg száz szélcsengőt. És gránitsziklák, homokos strand - de jó volt a szélben állni, anedves homokon! A tenger éppen csak sós, még nádas is nő a parton.
A történelmi városmag gyönyörű, de kihalt, semmi nincs nyitva, csak néhány étterem. Bejárom az utcákat, itt van sok piciny, hangulatos hotel, ajánlom ezt: http://www.cafeantonius.fi/index.htm
Délután vissza Turkuba, gyors vásárlás (itt is van egy Helsinkivel teljesen megegyező várárcsarnok, a főtérről nyíló egyik utcában), aztán a férjem egy ottani partnere kocsival Helsinkibe visz minket. A reptéri hotelben alszunk, reggel indulás Budapestre. Aznap szabin vagyok még, de már nagyon itthon, provinciális kis hazánkban. De hiába na, tartást, azt megint összeszedtem!
De ma borfesztivál, igaz, holnap meg anyós:((((

2008. szeptember 8., hétfő

Forró szeptemberi hétvége

Szoknom kell még az új blogot... Szombaton mint egy gép takarítottam és rakodtam, hogy mindent rendben hagyjak ott, mire húgom jön, hogy a gyerekekre vigyázzon, míg Finnországban leszünk. De nem sikerült a tökéletes, szállodai rend. Ez persze az enyhén lelakott lakásban elég utópisztikus remény lenne. Pedig még ma is 3/46-kor keltem, és 9.00 előtt indultam dolgozni (micsoda dugó volt megint!) Közben gyerekeket elvittem a suliba - a zuhogó esőt figyelmen kívül hagyva egyikük vászon tornacípőben, másikuk vízhatlan kabát nélkül, pulóverben ment el.
Hétvége: Gödöllő - eredetileg a Rudolf kiállítást akartam megnézni, de a kastélyt többi termét is bevettük. (A nyálkás Sissy-kultusz - mecsoda tévedés pedig!) Dög meleg volt, a Rudolfot hamar lezavartuk, hát nem volt nagy szám. Bekukkantottam a shopba - de megálltam, hogy ne vagyek Sissy barck krémlikőört, és az egykori művésztelepet röviden bemutató katalógus féle könyvet sem - utóbbi nem is volt drága. (Gödöllőt én magyar Fontaibleau-nak neveztem el, de lehet, hogy inkább csak hallottam már valahol, félfüllel. A megcsúfított városnak szerintem még mindig erős kisugárzása van, részint a királyi, majd kormányzói székhelyből adódóan, részint az egykor itt nyaraló, illetve élő értelmiségiek miatt, és nem utolsósorban a művésztelepnek köszönhetően.)
Este Magyarország - Dánia világbajnoki selejtező a Puskás Ferenc Stadionban - meleg volt, unakmas volt, teli volt prosztóval. Egyetlen előnyös dolog az volt, hogy közel lakunk nevezett objektumhoz, így legalább hamar otthon voltunk. Na az ilyen meccs azért köztudomásúlag nagyszerű szociográfiai skiccekre ad lehetőséget, helyesebben egy író remek karaktereket tud gyűjteni. Kedvencem az előttem helyet foglaló kockás rövidujjú inges: Rajhona Ádámra emlékeztetett. A meccs kezdetére már megivott egy-két pohár sört, amelynek következtében nagyokat pislogott. Csak a szpíker hangjára élénkült fel, és társára nézve elégedetten kiáltott fel: "Hajdú B!"
Vasárnap: Egerszalók - két takarítási hullám között. Kellemes, de nagyon drága wellnes fürdő, jelenleg elég préri állapotban leledzik a környék, maga a "strand" szuper trendi, japán fapallós, Arne Jacobsen utánzatú dizájnos székekkel, valamint nyugágyakkal, japán tavacskával körülvett létesítmény, elég sok ukránnal, és persze magyar sutyival. De szépen megcsinálták. A fürdő körül nagy építkezési láz folyik, a hamarosan befejezésre kerülő szállodák egy feltúrt, feljesztési terveken megszemlélhető terepen állnak, na persze ott a fürdő is, az üzemel. Aki a faluban nyaral, a falu parkolójából ingyenesen hozza-viszi egy kisbusz a fürdőig. Ha enni akar, tegyen el elemózsiát, mert mint írtam, méregdrága a kaja az önkiszolgálóban (Sertésszelet Budapest módra 1.100 Ft - csak a példa kedvéért. A sor pedig nagyon hosszú. Kint van egy sörcsapoló.
Árnyékra ne nagyon számítsunk, fák nincsenek, csak néhány napernyő - ingyér, csakúgy, mint a napozó ágyak (ezekből sok van, türülközőt nincs hova letenni). Viszont van benti pihenő, és a fedett részben lehet dagonyázni, ugrálni, pici gyerekeknek is kialakítottak egy nagyon aranyos részt, de kint is pancsolhatnak - ha a szülők nem féltik napszúrástól őket. Van a nagyoknak is csúszda, trambulin, aztán aroma fürdő, Kneipp fürdő (itt van lábfürdő változat: kavicsokon -oldalt kapaszkodókkal rásegítve - lehet lépegetni előszőr 24, majd 14(!), aztán 42 fokos vízben, félhomályban - vicces nagyon, de ennek medencés változata is van: a 14 fok brutális belemerülésre, de utána az az érzetem volt, hogy most marha egészséges vagyok, és nagyon fiatalos leszek tőle!) Aztán különféle vízsugarakkal megbolondított "dagonyázók", ingyér gerinctorna, áramoltatós medence, stb.
Enni fenti okokból Egerbe mentünk, megálltam hgy ne vegyek a bisztróban szarvasgomba pesztót és olajat. A Gál pincészet borai rohadt drágák voltak (mármint a vörösek), így az is kimaradt. Na sebaj, hétvégén Borfesztivál. De előtte (ma este) még Finnország. (Jáj, de félek a repüléstől...)

2008. szeptember 2., kedd

Huszonkettő

Végeztem a régi blogom bejegyzéséseinek átpakolásával.
Ma skypon bejenetkezett kedves kkülföldön élő unokatesóm. Rögtön gondoltam, hogy terhes - mi másért is keresne, hónapok óta nem jelentkezett. Persze tele volt szitkokkal, a választott hazája, férje családja, meg a horvátok voltak éppen a célpont. A saját család pedig elég gáz, de persze - eléggé el nem ítélhető módon - ez nem tűnik fel neki. Pedig kedvem lenne megírni, hogy az anyja egy lusta, élősködő szipirtyó, persze ismerve gyermekkorát, ezen nincs mit csodálkozni. Apuka meg egykori anyuci kedvenc, nagyanyám halála óta nem sokat hallottam róla, csak bejelölt a wiwen - lehet, hogy szétesett? Idegbeteg öccs - az is akad. Szóval megvan a keresztje. Türelmesen olvastam a szitkait, aztán lelőttem egy távozás bejelentésével, miszerint megéheztem.

Huszonegy - régi blogból idemásolva

2008.08.28. 16:39 Mélisande
K. éhes vagyok. A fizum feléltem, szerencse, hogy a mai nap mégis átutalták. Unom ezt a pénztelenséget. 41 évesen folyton lavírozni az anyagiakban!
Basszus, van egy új kollégám, folyton keménykedik a beszállítókkal. Ő most a f.sza üzletember. A munkatársait meg figyeli, és előszeretettel testálja át a feladatokat másokra is, a főnököknek nyal. Irtó kellemetlen muksó. Engem folyton letitkárnőz. A cégtulaj my associate-t ír, a közvetlen főnököm munkatársat, de a cég aktuális megváltója titkárnőt mond. Nyelv és gondolkodás kölcsönhatásban vannak, mint azt tudjuk. Szegénykém pedig nagyon szerencsétlennek látszik... A közéletet illető beszólásai meg egyenesen az idegeimre mennek. "És ők (ti. franciák) tudják miért nem szeretjük (ti. magyarok) őket?" Erre a főnököm "Nekem nincs velük semmi bajom." Basszus, mintha a franciák egyáltalán foglalkoznának azzal, mi esetleg szeretjük-e őket vagy sem...

Izlandi ezüstérem az olimpián! - régi blogból idemásolva

2008.08.26. 16:04 Mélisande
Igen, mint azt megtudtam, 1 millió lakos alatti ország sosem jutott csapatsportág döntőjébe!
Nagyon szurkoltam nekik, ahogy olvasom, sokan szimpatizáltak velük világszerte. A meccset nem bírtam nézni (mint ahogy a vizilabda döntőt sem), de már órákkal korábban ott jártak a gondolataim. Mit gondolhatnak most, mit csinálnak? Mit mond nekik az edző? Mit mondhat egy izlandi mester, mit kell csinálni így az aranyérem kapujában, mert nincs előttük ilyen példa. 1956-ban Melbourne-ben volt még ezüstérmes hármasugrójuk.
Szépen küzdöttek a döntőig, de ott - abban a 10 percben, amit láttam belőle - minha megilletődve játszottak volna a franciák ellen, akik el kell ismerni, megérdemelték a győzelmet. Nagyon sajnáltam Izlandot, szar egy döntőt még meglepetés csapatnak is elvesztenie. Sokan nagyon sírtak (modjuk egy izlandi férfi ezt bárhol és bármikor megteheti, mert nincs eza machós hülyeség, hogy egy férfi nem sír). Sikerült megnéznem az eredményhirdetést a spanyol TV-n.
Most odahaza hősként fogadják őket, magas állami kitüntetésekben részesülnek, nagy diadalmenet lesz Reykjavík belvárosában.

Tokaj - régi blogból idemásolva

Kép:www.borsod-kozoktatas.hu

Szabimról ne essék szó, jó szar volt, nem sikerült éppen feltöltődnöm. A végén azonban csak elmentem Tokajba a kislányommal. Régi tervem volt ez már. Csak hát a fránya anyagiak - így suli kezdés előtt még ezt is finanszírozni...
Idő nagyon meleg, élvezhetetlenné teszi a barangolást, várni kellett délutánig. Tokaj egy cseppnyi város, sétálóutcája tényleg múltbéli hangulattal bír. Ott a szálláshelyünk is, a Toldi Fogadó. Az egyik szárny, amelynek az aljában egy étterem van, régi kereskedőházból került kialakításra. Szép tágas a szobánk, viszonylag nagy fürdőszobával, SAT TV-vel, és: az ágyakon gyönyörű, fehér, vászon ágynemű található!! Az új szárnyban pici fedett úszómedence és jacuzzi. Másnap délelőtt kinyitották a tetejét is. Ami gyenge volt, az a reggeli. (Meg a járólapos borítás a recepción és étkezőben.)
A sétálóutcában ilyeneket lehetett látni, hogy baromfibolt, gabonaüzlet, régi fodrászat, órásmester. Meg persze a környék házipara, antikvitás, galéria, ízlésesen berendezett, bőséges kávékínálattal rendelkező kávézó. Megkóstoltuk a csokilistában szereplő tokaji desszertet is. Nem rossz! Még délután egy Bodrogkeresztúr a régi erődtemplommal, aztán egy gumikerekes vonatozás a város körül. Sok volt a lengyel túrista. Este 8-ra viszont kiürül minden, még a pincék is zárnak. Néhány hely tart csak nyitva, úgyhogy épp egy pohár szamorodnit tudtam csak megkóstolni! És vigyázat, a folyók negatív externáliája a sok szúnyog. Kint nem lehet megmaradni sötétedés után!
Reggel még elcsípjük az első magyar aranyat az olimpián, aztán próbálok a Hímesudvar pincészetnél bort venni. Nyitva ugyan, de sehol egy lélek. Kopogunk, körbejárunk - semmi. A boltok 1000 forintos Tokajia nem kell, ilyen a közértben is van. Utána Mád, Tállya - pincészetek zárva, pedig nálam a fekete album, amelynek a végén ígéretes termelők névsora van. A falvak szépek, de nagyon nagy a meleg! Finom vargányás, házi gomolyás, bazsalikomos hideg paradicsomleves Tállyán az Oroszlános fogadónak nevezett Szirmay Kúriában (kislányom még egy palacsintét is evett hozzá). Kifinomult ízléssel hozták rendbe, na itt nyoma sem volt járólapoknak, terrakotta cserepeket és téglát használtak, és az ételek sem Tesco alapanyagból készültek. Az étlap kínálata kimondottan kicsi, na de az igényes ételekből áll.
Rövid kitérő Szerencsen (vár, benne régi játékok - hát igen, én még ilyenekkel játszottam) és Monokon (Kossuth Kúria), aztán irány haza. Erre a vidékre azért még visszajövök.

Rosszkedvem nyara - régi blogból idemásolva

2008.08.05. 12:39 Mélisande
Jaj, mikor lesz már ennek vége? Mikor lehetek az aki vagyok: szuverén ember akinek tiszteletben tartják a határait, és aki képes meg is védeni azokat?
Ilyen pocsék nyaram még nem volt, pedig azt hittem a 2003-ast vagy 2005-öst nem lehet überelni. Lehetett.

Varsói felkelés, 1944 augusztus 1. - régi blogból idemásolva

2008.08.01. 13:22 Mélisande
Ma van a varsói felkelés évfordulója. 1944-ben a szovjet csapatok elérték Varsót, és a Visztula partján álltak. Behatoltak Varsó Prága nevű külvárosába. A németek már keztek pucolni a városból. Minden úgy tűnt, hogy néhány nap, és a szovjetek ott lesznek. Az emigráns londoni kormány ekkor utasította a földalatti Lengyel Honi Hadsereget (armia Krajowa), hogy indítség el a "Vihar" hadműveletet. A Honi Hadsereg főparancsnoka, Tadeusz Komorowski (fedőnevén Bor) tábornok úgy számolta, hogy segítség nélkül legfeljeb egy hétig tudnak kitartani. Korábban maga sem értett egyet egy ilyen felkeléssel, de most karnyújtásnyira volt a segítség, a szovjet rádiadók maguk is biztatták a varsóiakat. Az volt az elképzelés, hogy ha a lengyel felkelők felszabadítják a várost - Párizshoz hasonlatosan - jobb tárgyalási pozíciókkal rendelkeznek a háborút követő Európát illető tárgyalásokon. Lublinban már alakult egy kommunista bábkormány, és a földalatti hadsereg vezetésének nyilván tudomása volt a teheráni tárgyalásokon folytatott Lengyelországra vonatkozó megbeszélésekről. (Az AK igen hatékony hírszerző hálózatot működtetett. Többek között ők jelezték Londonnak a Gdynia közelében folyó V-1 rakétákkal folytatott teszteléseket.) Nem sok illúziójuk maradt a háború utáni Lengyelországot illetően... Ez volt az utolsó lehetőség.
Az akció 15.00-kor kezdődött, és eleinte nem várt sikereket hozott. A németeket váratlanul érte a támadás, és pánikszerűen húzódtak a belváros megerősített objektumaiba. Hitler tombolt, mikor tudomást szerzett róla, és az SS keleti fronton "jeleskedő", partizán egységek felszámolásában nagy gyakorattal rendelkező Bach-Zelewskit bízta meg a felkelés leverésével. Különösen kegyeten egységeket kapott, többek között bűnözőkből verbuvált egységeket, illetve az ukrán dezertőr Kaminszkij csapatait. Kaminszkijt maguk a németek intézték el, a felkelés leverésében tanusított túlzott brutalitása miatt. A szedett-vedett német bandák szörnyű megtorló akcióikon kívül nemsok mindent tettek katonai értelemben, ezért Bach-Zelewski kérésére átdobták Olaszországból a Hermann Göring hadosztály egységeit.
A lengyelek kezdeti lelkesedése után azonban egyre nagyobb fásultság vett erőt a felkelőkön. A segítség nem jött. Komorowski írja visszaemlékeezéseiben: "A nyár forró volt, a folyó sekély, nem jelentett volna gondot a szovjet csapatoknak az átkelés." Csakhogy Rokoszivszkij azt a parancsot kapta, hogy amíg Sztálin nem rendeli el, nem kelhet át a folyón. Churchill kérte, hogy legalább ahhoz járuljon hozzá, hogy a szövetségesek légi hidat építsenek ki, és lássák el varsót élelemmel, gyógyszerrel, municióval. Ehhez viszont szükség lett volna arra, hogy a szövetséges rerülőgépek szovjet területen leszállhassanak. Az engedélyt nem kapták meg, sőt kijelentették, hogy felelőtlen banditák indították a felkelést, és ehhez nekik semmi közük. Megint Churchillt idézem (hevenyészve!). "Sok gazemberséget kinéztem Sztálinból, de azt, hogy a szemük láttára lemészárolják varsói civilek tízezreit, míg ők a kisújukat sem mozdítják - noha megtehetnék, ez legvadabb álmaimban sem jött volna elő."
Szeptemberre mind mentálisan, mind erőforrásaikat tekintve teljesen kimerültek a varsóiak. A szövetségesek csak kisszámú légitámogatást tudtak nyújtani, küldeményeik sokszor ez ellenségnél landoltak. Végül a szovjetek beleegyeztek abba, hogy az ő területükön landoljanak a szövetséges gépek, de azokat szándékosan félreirányították, rossz paramétereket adtak meg nekik. A támogatás így aztán meghiúsult. Varsó magára maradt élelem, gyógyszer, fegyver nélkül. Az emberek csatornákon át próbáltak kimenekülni, szűk nyílásokban reszketve, hogy a németek szennyvízzel, vagy mérgesgázzal árasztják el. A kanálisokban kúszva sokszor hallották a kijratokon beszűrődő német beszédet.
Komorowksi tábornok Londonba küldött rádióüzenetében jelezte, hogy katonai értelemben a megadás kivitelezhetetlen, valószínűleg őket is lemészárolják, mint tették azt a többi elfoglalt városrészben (a Wola kerület különösen hírhedté vált a szörnyűséges mészárlásokról).
Végül követeket küldtek Bach-Zelewskihez, hogy tárgyaljanak a megadásról. Bach-Zelewski visszaemlékezéseiben írja, hogy igen keény tárgyalófélnek bizonyultak a lengyelek. Végül október 2-án, Bor-Komorowski elsétált a német parancsnokságra, aláírta a megadást. 63 nap után a felkelés ezzel véget ért. Bach-Zelewski tartotta magát ígéretéhez, és elfogadta az Armia Krajowa tagjait harcoló ellenfélnek, biztosította a genfi konvenció szerinti, hadifoglyokat megillető bánásmódot. A katonák, miután fegyvereiket leadták, zárt alakzatban vonulhattak el a németek sorfala előtt, akik fegyverüket földre szegezve álltak, sőt néhányan elismerő szavakat kiáltottak a felkelő katonáknak. Ez egy ritka pillanat volt a második világháborúban, kevesen tudnak róla. A németeknél nem propagálták, mert korábban a lengyeleket alsóbbrendű fajként kezelték, a szövetséges propagandába sem illett volna bele a korrekt katona képe, mert a német katonákat (nem ok nélkül) brutális fenevadként ábrázolták minden tudósításban.
Bach-Zelewski ezzel elkerülte a háború utáni súlyos büntetést. Nagyvonalúságába közrejátszott az is, hogy korábbról ismerte Komorowski tábornokot. Mindketten nemzetközileg ismert lovas versenyzők voltak, Komorowski tagja volt az 1924-es és1936-os olimpiai keretnek, több versenyen is találkoztak.
Komorowski a háború után soha többet nem tért vissza Lengyelországba. Angliába távozott, és jelentős szerepet töltött be a lengygel emigráns társadalomban. 1966-ban halt meg, vadászat közben szívrohamot kapott.
Néhányan - főleg zsidó származásúak - bujkálva kitartottak (mit is tehettek volna). Őket patkányoknak nevezték el a németek - jó, ha voltak ötvenen.
Ami ezután történt, azzal Varsó kiérdemelte a 20. század Karthagójának szomorú címét. A németek módszeresen lerombolták a várost, lakosait internálták.
Statisztikát ide nem szúrok be, legyen elég annyi: 200.000 civikl vesztette életét a felkelés során.
Sokan kérdik, ki a felelős ezért a mészárlásért? Persze nyilvánvalóan vannak egyértelmű felelősök, sokan azonban Komorowskit is vádolják, illetve a londoni emigráns kormányt. vajh miért nem derítette ki a hírszerzésük, hogy nem számíthatnak szovjet segítségre, továbbá hogyan hihették azt, hogy bármit változtat geopolitikai helyzetükön a felkelés esetleges sikeressége. Nos, véleményem szerint ez utólag nehéz megválaszolni. Ez egy esély volt, bár hatalmas árat fizettek érte. Sokak szerint a felkelés megszervezése is kívánnivalókat hagyott maga után, itt elsősorban az orvosi ellátásra, egyes civilek kitelepítésére gondolnak. (Komoroswski 40 éves feleségének terhessége előrehaladott állapotban volt, Jerzy Komorowski a felkelés alatt született. Komorowska asszonyt később élő pajzsként használták a német tankok előtt. Csoda, hogy túlélték!) Azt gondolom, amennyire egy földalatti, minden erőforrásoktól elzárt hadsereg, állandó fenyegetettségben tehette, megszervezett mindent, persze tökéletesen képtelenség előkészíteni bármit is. Arról nem szólva, hogy minden jel arra mutatott, hogy a szövetségesektől (gondolok itt elsősorban a Vörös Hadseregre) támogatást kapnak. Enélkül sem az Armia Krajowa vezérkara, sem a londoni emigráns kormány nem ment volna bele semmiféle akcióba, hacsak nem lettek volna őrültek!
Én ezzel a kis eszmefuttatással tisztelgek most a felkelők és a varsóiak előtt. Álljon itt egy videóbejátszás a felkelés utolsó aktusáról.

www.youtube.com/watch?v=HKKNPT0yb6Y

Krakkó, Zakopane - régi blogról idemásolva

Képek: www.zakopane-life.com



Vonattal utazni - még ha az hálókocsi is - nem nagy élmény 40 évesen, ez inkább a fiatalok mulatsága de azért kibírható volt.
Érkezéskor már látszott, mennyi minden változott a 20 év során - ennyi idő telt el azóta, hogy erre jártam. A pályaudvar elé sétateret készítettek, magát a régi épületet felújították, nincs húgyszag, tiszta. Szembe épült egy pláza, hasonló üzleteket hirdetve, mint nálunk. A Planty parkot kell egy darabig követnünk, korrekt, rendben tartott park - itt húzódott a várárok régen, és jól körülhatárolja az Óvárost és a Wawelt. A "zöld gíűrű" külső részén elhelyezkedő épületek is rendben vannak. Hotelünkhöz majdnem a Rynek Glowi-ig kell menni. Régi, békebeli hotel, gyönyörű hallal.
http://www.hotelsaski.com.pl/index.php?lang=en
A szobákra ráférne némi újrabútorozás, mindazonáltal jól felszereltek, a közösségi terek szép részleteket rejtenek, és egészében is rendben vannak. A reggeli pedig kiváló! A szoba ablakából egy antikváriumra látni ami a szemközti ház első emeletén van.
A Rynek rengeteget változott! Most tele van szofisztikált belsejű kávézókkal, éttermekkel, elegáns boltokkal. Egyes kávéházak berendezése igen réginek tűnik (hol voltak a nehéz évek alatt?) Az üzletek között ilyeneknek mint Zara, H&M, stb, a belvárosban helye nincs! A posztócsarnokot renoválják éppen, a földszint működik, 9 óra felé még csak szedelődzködnek az árusok, itt későn kezdődik az élet, és sokáig tart. Az áruk: szokásos szuvenírek, nem a magas művészet teteje, nem olyan ízléstelen.
Első állomásunk az egyetemi negyed: a Jagelló egyetem legrégebbi campusai vannak itt, mia Collegium Maius udvarában fényképezkedtünk, szép vöröstéglás reneszánsz épület, jártam már itt '85-ben. Akkoriban még nem létezett az "egyetemi negyed" elnevezés, egy volt a látnivaló között, amelyek akkoriban igen kopottasak voltak (naná).
Sajnos nagy volt a meleg - 35 fok minimum! Azért felmegyünk a Mária tempol tornyába, szép kilátás nyílik a városra. Megiszunk a Ryneken egy sört, benézünk egy üzletházzá alakított régi polgárházba ugyanitt, aztán sétálunk a Wawel felé.
Útközben nézem a kirakatokat, lenvásznat keresek, de ilyet sehol nem láttam, és később sem fogok. Azért vettem egy rövid gatyát lengyel gyolcsból, mivel az óvárosban több lengyel ruhatervező is boltot nyitott. És persze betérünk néhány régi templomba, legalábbis bekukkantok. Az óvárosban sétálva sokszor emlékeztetett Koppenhágára az utcák hangulata. Nyilván nem csak a vörös téglák teszik, szerintem sok északi kereskedő érintette Krakkót, illetve krakkói járt északon.
Kicsit hüssölünk a Planty egy padján, aztán felmegyünk a Wawelbe - jó nagy tömeg van, de szépen rendbehozták. Van ott minden, elegáns étterem, ápont kert - kicsit olyasmi, mint a Tower. A belépő 15 zloty - nincs nálam ennyi kp, megnézzük hát a templomot, de csak egy kis része tekinthető meg ingyér, marad a sárkánybarlang - annyi van nálam. Ez tulajdonképpen egy föld alatti járat, kivisz a Visztulához. Itt elücsörgünk egy kicsit, de mára elég volt, visszasétáltunk a hotelbe, és aludtunk. Este még belefért egy újabb séta és sörözés.
A nyitott ablakon keresztük késő éjszakáig beszűrődik a jókedvű ricsaj.
Ami Velencében reggelente a sirályok kiabálása, az Krakkó Óvárosában a lódobogás. A konflisok hétvégente a Ryneken gyülekeznek, már a korai órákban.
Célpontunk ezúttal a wieliczkai sóbánya. Kényelmes ingázón lehet odajutni a főpályaudvarról (ami rendes, nincs pisa szaga), menetközben pedig olyan érdekességeket látni, mint bolhapiac, zsidó temető...
A bánya -nem akarom ragozni - fantasztikus. Azt azért mondom, hogy iszonyat drága a belépő, kettőnknek (egyik gyerek jegy volt) 113 zloty - uszkve egy tizes forintban. De mégérte az árát, sorbanállással együtt. Sajnos bekerült a csoportba valami külső londoni proli brancs pasik elhízva, nők kelet -európai giziket megyszégyenítő stílusban. Szóval: 2 órás séta angol nyelvű idegenvezetéssel (valami némber darálta a szöveget, rohadtul unta), elég fárasztó, de közben nem lehet észrevenni. Vagy 30 emeletet kell lemenni egy aknában, deszka lépcsőkön, vicces, folyton elakad a menet, mert mindenki próbál a korlátok közti résen lelesni, mennyit tett meg, és mennyi van még hátra. Odalént mindenféle teremben (némelyik az 1660-as években került kiásásra) szobrokat, munkaábrázolásokat, víztározókat lehet látni. A kiállítás fénypontja persze a sótemplom, még a csillárok kristályai és a kőkockák is sóból vannak! A korabeli sóbányászok rengeteg kiváltságot kaptak, nem volt alantas munka a bányában dolgozni, bár kétségtelenül veszélyes és nehéz. Amúgy összesen 300 km a járatok hossza, de 2 km a látogatható rész. (Nekem többnek tűnt.) Van még lent egy múzeum (kisfiam nem bírta szusszal, ez szó ami szó, nekem is jó kifogás volt!), koncertterem, étterem, kórház, úszómedence. Az egész bánya ma a világörökség része.
Érdemes megnézni a web oldalukat:
http://www.kopalnia.pl/
Este megvacsizunk a főtéren egy lengyel étteremben, és ízelítőt kaptunk a lengyel "nouvelle cuisin"-ből. Mogyoróval töltött (nem földi!) párolt csirkét ettem fokhagymás spenóttal, diós zöldségkörettel. A borlapot nézve feltúnkt, hogy szinte csak olasz és francia borokat kínálnak, némi dél-amerikaival - magyar sehol, nem csak ebben az étteremben. Nem értem, miért akarnak feltétlenül Angliában és Japánban eladni, mikor az előbbi helyen 400 éve francia bort isznak, míg Lengyelországban ugyanennyi ideje magyar bort. Ez a sok idióta borész felveszi bormarketing címén a nagy zsozsót, és fogadok, hogy a lengyel piacnak meg felé sem néztek!
Este megjön a rossz idő, de azért nem vészes, sétálunk, és felfedezek egy két jó cukrászdát és csokiboltot! (Egyik az ul. Florianskan van.)Ja, és nem ejtettem szót egy mindenképpen felkeresésre érdemes üzletről, a Kredens-ről, ahol lengyel finomságokat lehet kapni nagyon jó minőségben. A bolt maga is gyönyörű!
www.almamarket.pl/delikatesy/mapa_smakow/krakowski_kredens
Lefekvés előtt pici séta a Planty-n túlra. Mégis ott él a krakkóiak többsége. Itt már nincs minden kiglancolva, voszont tiszta, rendes ez a rész is, és persze hangulata, az van!
Harmadnapra marad a Kazimierz. Először rossz irányba megyünk - eredetileg a régi zsidó nagyedet akartuk látni. Sebaj - Krakkó egy újabb arca, ezúttal esőre álló időben. (Na majd az is mindjárt elered.)
A zsidó negyedet mára rendbehozták, látszik, hogy nem sajnálták az egykori elszármazottak a pénzt - merthogy az eredeti lakosságból szinte senki nem maradt itt. Most a Szeroka utca (amely igazából tér) tele van hangulatos, és eléggé drága kóser, vagy jellegű étteremmel, és persze zsinagógákkal, pici zsidótemetővel. Nehéz elképzelni, hogy a 90-es évek elején milyen lehetett. A Ráday műsorában láttam, hogy felverte a töredezett utcakövezetet a gaz, hullottak a vakolatok, sok ház lakatlan volt, zsinagógák beomlottak... Msot tényeg festői hangulatú, divatos negyed lett.
Továbbvillamosozunk Podgórzébe. Itt jelölték ki a második világháború idején a gettót, amelyre nem sok minden utal. Valaha önálló város volt, csak '17-be egyesült Krakkóval. (A villamosozás mellesleg új dimenzióban láttatja velünk a várost.) Amolyan munkáskerület, elég szürke, és forgalmas is. Csekély számú tábla (A Gettó hőseinek terén) jelzi, hogy mi merre, meg hol húzódtak valaha a falak. Néhány faldarab maradt fent mára, és áll a Telepod, Schindler egykori gyára, de az időközben ömlőre váltó esőben nincs kedvünk megkeresni, pedig jó irányba indultunk. A faldarabot (az egyiket) megleljük viszont.
A városnegyed főtere körüli rész szép, amúgy alapos felújításra szorul. (Ez részben már folyamatban van.)
És végül, ha valaki Krakkóba készül, és idetéved, ajánlok valamit olvasni:
kakaoscsiga.blogspot.com/search/label/helyek
Másnap reggel búcsúzunk Krakkótól, és irány Zakopáne. Még jó, hogy a recepciós lebeszél a vonatról, mondván, hogy túl sokáig tart. Legalább láthattunk még valamit Krakkóból, abból, ami nincs a bédekkerekben. A buszról nézve itt is rendben volt minden, ám néhány parkban alvó hajléktalant már sikerült megpillantanunk.
Zakopánéban rossz idő és es fogad. Tömeg, a buszpályaudvaron cimmerferisek. A szállás nincs valami közel, elég körülményes felfelé menet, vacak kövezeten, tömegben hurcolkodnunk. Folyik rólam a víz. Azért végre odatalálunk, igen kellemes, csendes helyen van. Elegáns, mértéktartóan berendezett, nemrég újították fel teljesen. Az a tipikus hely, amelyre azt mondják, hogy ár/teljesítmény kiváló! Montha nem is Zakopánéban lenne, aki tovább olvassa, majd meglátja, miért írom ezt.
http://www.hotelpatria.pl/
5 percre innen van a sísánc, ahol világkupa futam is van minden évben. Ehhez képest elég elhanyagolt. Préselt lemezből vannak pl. az újságíró állások, de a lelátók is elég ramaty állapotban vannak. Még szerencse, hogy a hó jótékonyan eltakarja ezeket.
Ezután séta lefelé, a központba. Már a szállodába menet kinéztünk egy cukrászdát, kovácsoltvas terasszal - nem épp gorál stílus - guszta turmixokkal a kirakatban. Na ezek a turmixok juhtejből készült joghurt italok voltak sok gyümölccsel. Nem épp erre számítottam, de jó volt. Nem úgy a kiszolgálás. Igazi komcsi időkre emlékeztetett. A város nem sok szót érdemel. 20 éve jártam itt, de most óriási csalódás volt. A régi, békebeli üdülővároskából Szentendre gagyihalmát is überelő perzsavásár lett, mérhetetlen embertömeggel, silány árukkal, ételekkel. Szépen kialakították a sétálóutcát, és van egy-két szofisztikáltabb üzet rajta, de a többi: Pizza Hut, McDonalds, Change, utcai árusok bódéi, amelyek száma lefelé menve, a Gubalowka-hegy lábához közeledvén exponenciálisan növekszik, végén pedig eléri csúcspontját, és a fogaskerekű feljárója előtt a Józsefvárosi piacot megszégyenítő bódévárossá növi ki magát. Fent a Gubalowka hegyen folytatódik a zsibvásár, szó sincs kellemes sétáról. Ott is árusok, kapandparkok (minimum hármat számoltam belőlük), sütödék (a nehéz, zsíros grillhúsok szaga szmogként telepedik Zakopánére), gorál lovasszekerek, és persze ember ember hátán. 20 éve birkák legeltek odafent és néhány néni lejött áruni a híres sajtot némi forint reményében. Most 1 birkát láttam fent (lehetett vele fényképezkedni), sajt árust annál többet (olyan is volt a sajt).
Kerestem volna lent a gorál kézművekek kisszámú, háziparban készült termékeit, volt valami szegényes bolthálózatuk, szegényes kínálattal. Szóval a kifinomult Krakkó után lesujtó volt ez a kép. Persze a hegyek, azok azért gyönyörűek maradtak!
Azért most ideszúrok egy szép zakopanei házat - hát ilyen volt egykor a híres tátrai üdülőhely, a lengyel művészvilág pihenőhelye, a túrista központ, a síparadicsom.
Végül vártuk az Orange Way buszára. Nem jött a jelzett időben, információ nuku ("Nem a mi járatunk"). Végül hosszas telefonálgatások után kiderült, késni fog. 1,5 óra minimum késés, a sofőr számtalanszor kérte a társaság honlkapkészítőit, hogy javítsák ki az időpontot. Hát megtehették volna, mert kezdtem bepánikolni. Szóval, ha valaki 4-re kimegy és nem érkezikaz Orange way, kitártás, várjon. Ja, és nem megy a buszállásokhoz, a buszpályaudvar előtt áll le 2 percre, bebasszák a csomagokat, és uzsgyi tovább.
Hát ilyen volt Lengyelország egy piciny darabja 2008. nyarán...

Megjöttem - régi blogból idemásolva

2008.07.17. 14:07 Mélisande
Meg ám. Beszámoló majd készül, apránként. Rossz itthon, és nem éreztem felhőtlenül magam Krakkóban sem. Nagyon magányos voltam, egy 12 éves kis nagyfiú azért nem az igazi utitárs. Emiatt hiányérzetem volt. Ma is szomorú vagyok. Még látom magam előtt a teraszokat, az utvát, amit a nyitott kirakathoz tolt asztal mellől nézegettem reggelizés közben.... Itthon meg a fagy, meg sem kérdezték, hogy éreztem magam, iszonyat kupi a lakásban, pedig csak két napot töltöttek idehaza, de sikerült olyan rumlit csinálnium, hogy az száz nyelven beszél. Folytogat a sírás, baromira elérzékenyülök magamon. Milyen jó, hogy a kislányom örült nekem, meg bent a kollégák. Nagyon megkéne az infantilis férjemtől szabadulni, basszus ennyire nem keserítheti meg az életem!

Még egy verbális bántalmazás - régi blogból idemásolva

2008.07.09. 10:29 Mélisande
Basszuskulcs, ez a hülye férjm megint kikészített, mintha nem lennék fizikálisan is szarul. Meghív vacsorázni, én javasoltam egy környéket. Erre mondja, hogy ő csak a közeli (Tesco alapanyagokból dolgozó) helyekre menne. Mondtam, hogy hát akkor inkább ne, ahhoz semmi kedvem. Tény, hogy csalódott voltam, de normális. Erre ő levitte a kutyát, és közölte, hogy az legalább szívesen megy vele. Mert én hogy mertem visszautasítani az ő meghívását. Mondjuk erről szó sem volt, csupán az általa javasolt hely nem jött be. Azért a városban van néhány vacsorázó hely. Minekután kérdezte, hova szeretnék menni, meg sem fordult a fejemben, hogy a lakóhelytől 1 km távolságra található egységek jöhetnek csak szóba! Hát istenem, nem azt választottam amire ő gondolt. Ez nem visszautasítás. Telefonba még megjegyeztem tréfásan, hogy valami jó drága helyre mennék, és még nevetett is hozzá. Csakhogy történt ám valami azután: kapott egy telefont, és kiderült, hogy megeshet az, hogy kimarad egy bizniszből! Na itt van a kutya elásva! Gyorsan kellett egy apropó, amiért szabadon kiadhatta a dühét!
Ezek után semmi kétség, nem lesz meghívás több (pedig most még a gyerekek is a Balcsin vannak!), pedig a szülinapomon (az az alkalom, amikor elmegyünk) is az a szempont, hogy neki közel legyen. Hát sűrűn úgysem járunk el, oly nagy változást ez nem jelent az életemben. Menjen csak az üzletfeleivel, majd én is megyek mással. (Sajnos nem hapsival, pedig jobban megérdemelném, mint némelyek.) Jaj, de jó, pénteken utazom, 2 néma estét kell még kibirnom vele. Az már csak megy valahogy!


Húsz
2008.07.08. 13:59 Mélisande
Betegácsi után tértem vissza. Levert vagyok még, és most a nyakam is fáj. Állítólag tipikus számítógépp előtt sokat ülők betegsége ez. Tegnap egy Algó segített, a szomszédnő adta, de mikor ma ebédszünetben kiugrotta a patikába, eszembe jutott, hogy ez csak vényre kapható. Basszuskulcs. És nyilván a Demaolgon is. Helyette valami? - Algoflex. Na, a kollégák mondták, hogy ez egy lebutított Algopirin (hogy is írják?), semmit se ér. De most mégsem fáj! Szóval lehet, hogy ugyanaz, csak átnevezve.
A távollét pozitív hozadéka, hogy végre végighallgathattam a Pelléas és Mélisande-ot úgy, hogy közben a francia szöveget követtem. Ehhez sajna azért előtte tanácsos az angol szövegkönyvet elolvasni, és akkor tudjuk, mi történik. Viszont így tényleg megérte! Nem vagyok egy nyelvész zseni, de igaza volt Kocsis Zoltánnak, miszerint a francia nyelv deklamációnak nagyon fontos szerepe van (naná!), nem adható elő akárhogyan, tehát legyen vagy perfekciózus, vagy ne adják elő. Azért kicsit szigorú. Hány nem német anyanyelvű Wagner énekes van (és milyen kiválóak!), pedig ha valahol, ott fontos az énekbeszéd! Itt Mélisande-t Anne-Sophie von Otter énekli - ő svéd, de asszem nagyon jól tud franciául, szóval semmi gáz nem volt. (Szerintem.) Most nem írok a lemezről benyomásokat, lehet sose fogok, nem olyan mű ez, aminek csak úgy neki lehet állni néhány sorban.
Aztán éztem TV-t és Francis Mayes Vigyük haza Toszkánát! c. albumát nézegettem-olvasgattam - ma reggel is ezt tettem - kapjak valami erőt és életkedvet. Kell, mert péntek este indulunk pici fiúval Krakkóba. Szerintem addig már nem fogok írni, beszámoló majd készül.
Itt mindjárt esik...hm, esős Toszkána:)
Szólj hozzá!

-->

Tizenkilenc - régi blogból idemásolva

2008.07.01. 10:08 Mélisande
Jól megfáztam a kurva klímától, most antibiotikumon vagyok. Kint 30 fok felett, én meg meleg teát iszom, gyógyszert szedek, nem tudok hétvégén a Balcsiban fürdeni, mert egy hülye kollégám, aki két hete jött, leállítja a légkondit 19 fokra, mikor odakint 35 fok van, és ráadásul mindez pont rám fúj. Idén ki sem volt tisztítva. Ha én most valami trutyit (a doki mondta, hogy gombákat is össze lehet szedni) beszívtam, én nem tudom mit csinálok. Ráadásul jövő pénteken megyek Krakkóba, mi lesz, ha az antibiotikum csinál valamit velem, pl. hüvelygombát? Akkor ott szívok az idei utazásomon?
Az új kolléga amúgy gusztustalan, 2 méteres colos, körte formájó hapsi:((( és hatalmas az öntudata!

Axték csoki

2008.06.17. 11:25 Mélisande
Tegnap bevetődtem az Azték csokizóba, ahol vettem 1 tábla korianderes csokit - a ház terméke, és 1 db wasabis bonbont. Ez utóbbi nem volt nagy durranás. Hanem az Azték - hát az felséges volt!
Ja, bag&More megszűnt, pipec bőrönd nem lesz.

Hoffmann meséi - régi blogból átmásolva

2008.06.24. 10:34 Mélisande
Tegnap végül mégis úgy döntöttem, felmegyek a végzős opera szakosok előadására a Kiscelli Romtemplomba. És de nagyon jól tettem! Rendező Kovalik volt - el van szállva kicsit magától, és idegesít, ahogy azok a sznobok, akik előszeretettel neveznek másokat sznoboknak, csak mert konzervatív (na jó: avitt, poros) az ízlésük, ami ugye nem ugyanaz, szóval ezek a sznobok úgy ajnározzák - de tud nagyon valamit ez az ember, meg kell hagyni.
A helyek mind foglaltak voltak, végül maga Marton Éva mutatott egyet, mindjárt az első sorban, az asztal közelében! Igen, a terem közepén ízlésem szerint megterített asztal volt, amelynél a nézők bemenetelekor, már a szereplőkből álló társaság fogyasztott.
Az opera zanzásított változata ment, magyarul, a zenekar az egyik hátsó sarokban helyezkedett el.
A koncepció szerint ott volt a 3 nőalak, akikbe Hoffmann (Vadász Dániel) beleesett, mindannyiszor úgy érezve, hogy viszont szeretik, de sajna mindnek fontosabb volt valami más. Vagyis hát a no. 1 Olympiának (Rácz Rita Franciska, Matron Éva tanítványa) saját maga fontosabb volt - ahogy énekelték, nincs szíve (hát igen, az eredeti mű szerint ő egy bábu), rángatják is ide-oda szép "babát", leitatják, megalázzák, tulajdonuknak tekintik - Olympia a még ma is tipikus autonómia nélüli nő! A nincs szíve azért nem igaz, mert világosan látható, hogy tudatában van szánalmas mivoltának, annak, hogy használják és kihasználják. Erőtlenül próbál ellenállni, de világos, hogy nem igazán mer (Coppélius - Geiger Lajos mintha a stricije lenne). Így hát marad az ital, és a többi nő nyomoruságán való kárörvendő nevetés. Rácz Rita azon túl, hogy mutatós, magabiztosan énekelte a nehéz koloratúrákat, a rendezés a legmagasabb hangoknál ugyancsak ügyesen kihasználta a hely adottségait - csak úgy szóródtak a trillák, mint valami pezsgős buborékok! A "jelenetek" között a harmadéves Kiss Tivadar Ference (a figura itt főúrként volt jelen az asztalnál) vonta le a tanulságot bűbájos kuplékat dalolva - nem mindig tökéletes hanggal, de ezt a hiányosságot ügyes gegként tolmácsolta. Ő volt a bájos lúzer, aki viszont ennek köszönhetően - na meg hogy a rendezés szerint sem tartozott a társasághoz, akik azért persze nagyon is kedvelték őt - remekül "rálátott" a viszonyokra, és mint a legtöbb főúr, jól tudta mifélék a mulatozók.
Színészi és szempontból az egyik legjobb alakítás, és legjobban megrajzolt jellem Antónia (Balogh Tímea) volt. Talán nem véletlenül az ő jelentet húzták meg legkevéssé. Bájos, különleges jelenség, finom, éteri, áttetsző. Szegény Hoffmann - Antónia meg a sikert szerette, amit énektudásával megkaphatott volna. Antónia tipikus mai nő - választania kell a karrier és az egyéni boldogság között. A jó apuci és a vőlegény is (...lány olyan férjet választ, mint az apa...) lebeszéli az énekléstől, mert elbukik, mint az anya, aki tudjuk, hogy meghalt, de azt nem miért. (Így oldotta meg a feloldhatatlannak látszó ellentétet?) Nos, Antóniát féltik, hogy rá is ez a sors fog várni. Antónia a csillogást, a saját jogon történő boldogulást választja, de a végén vér (bocsánat bor) folyik. (Eredetileg meghal.) Antóniában meg van az autonómia igény, rendelkezik az önmegvalósításhoz szükséges tudással, de azt is sejti, hogy ha cserében boldogtalan lesz, az nem is igazi szabadság. De hát a nőre ez vár, ahogy azt Miracle (Szegedi Csaba) is énekli: addig kellesz egy férfinak, amig kívánatos vagy, utána közöny - ezért ugyan kár lemondani a sikerről, egy röpke boldogságért.
A velencei kép viszont kissé halványra sikeredett - talán addigra elfáradtak a szereplők. A tükörkép megszerzése szimbólumból szerintem Kovalik többet ki tudott volna hozni. A központi nőfigura itt Giulietta. Szerintem ő egy befolyásos kurtizán, a kitartója a kegyeit keresi, tudva, hogy nem ő az egyetlen gazdag pasi Giulietta körül, úgyhogy nem is ugrál. Itt inkább Dapertutto (Szegedi Csaba ismét) játékszere, aki erőszakos, goromba vele, látszik, hogy nem tiszteli. Talán Giulietta őbelé szerelmes? A gyémántja ugyanis annyira nem nélkülözhetetlen számára, megkapja azt mástól is, annélkül hogy megalázná az illető. Ráadásul a többi férfi szemében épp az teszi vonzóvá, hogy nem birtokolható. Polyák Valéria nem tudom miért fogta magát vissza ennyire. Nem kizárt, hogy lámpalázas volt. Mert különben magabiztos nőiességével, jó kedélyével rögtön kiragyogott az asztaltársaságból. Sajnos nála egy-két éles magasság is becsúszott ebben a jelenetben.
A végére hagytam Miklóst, aki gyakran egyben a Múzsa alakítója. Várhelyi Éva vállalta Hoffmann kísérőjének a szerepét. Nos, ő már nem vizsgázik, Kovalik talán ezért húzott olyan sokat belőle. Pedig ő a mű legérdekesebb figurája. Ugye eredetileg nadrágszerep, de a Múzsával egy kalap alá véve világos, hogy az a személy, akiben Hoffmann viszontlátja magát. Várhelyi Éva kiválóan játszik, szép és magabiztos mezzó hangon énekel, és mosst érett meg komolyabb szerepekre az Operaházban is. Itt elegáns, de nőies, bizonyára drága nadrágkosztümöt visel, talán ő a businesss lady típus alteregója. Egyenrangú a férfiakkal, akik éppen ezért nem is tekintik igazán nőnek. Reménytelenül szerelmes Hoffmannba, de rajta senki sem gúnyolódik, amiért érzései viszonzatlanok maradnak. Ott van mindig vele, amikor az másik nőkbe szerelmes, és figyelmezteti, hogy csalódni fog, persze le irigyfapicsázzák. Kérdés az itt lehagyott utójátékot követően is, hogy kell-e Hoffmannak egyenrangú társ, avagy olyan kell, aki a férfiaktól függ, mert csak azok tudják megadni nekik, ami kell (gondoskodást, vagy sikert, amihez így-úgy férfiak segítik, vagy gyémántokat), kvázi kiszolgáltatottak, ezért a hatalmukban vannak. Csakhogy ettől a pillanattól kezdve már nem a saját tükörképük. Itt Olympia helyzete ugye világos. Antónia - és itt látszólag ellentmondásba kerülök magammal - saját jogán érvényesül, de tudjuk, hogy egy nő előmenetele jobbára férfiakon múlik - nem ritkán szereposztó díványokon, és ez nem csak színházi berkekben van így. Giulietta látszólag maga irányítja sorsát, amíg szép és amíg bele nem szeret valakibe. Ekkor azonban láthattuk, hogy irányíthatóvá válik, mert valójában labilis személyiségű. Miklós kiforrott személyiség, neki tényleg Hoffmann lenne a legfontosabb, de szerintem ő meg sose fog neki kelleni. Úgyhogy keresheti tovább a tökéleteset, hiába van mellette, de Hoffmann egy ilyen mazohista típus.
A szereplők közül a lányokról és Kiss Tivadarról szóltam. Az urak közül Szegedi Csaba tett rám mélyebb benyomást kellemes baritonjával és szereplformáló képességével. Geiger Lajos amolyan buffó baritonnak tünik, viszont nem éreztem elég vivőerőt a hangjában. Persze még nagyon fiatal, és egyáltalán nem biztos, hogy nem más típusú karakterekkel ne bírkózna jól meg. A címszereplő Vadász Dániel szépen, kiegyenlítetten énekelt, az idealista karaktert véleményem szerint kiválóan megformálta. Ő is operai tag, a figyelem elsősorban tehát a többiekre irányult. A zenekar nyilván kamarai méretűre csökkent, viszont a sarokba "téve" nem érvényesült igazán.
Ismétlem, hogy tetszett a rendezés, noha néhűny helyen kidolgozatlan maradt, a helyszín nagyon jó választás volt, tetszett a fénnyhatásokkal történő játék (főleg a Barcarola alatt elhalványuló világítás), a dramaturgia (beszédhangok, amikor szedelődzködnek)... Jó volt, hogy már az előadás közben is gondolatok ébredtek bennem, miközben zavartalanul követtem a cselekményt és zenét.

Anyós sopánkodó - régi blogból átmásolva

2008.06.16. 16:12 Mélisande
Miért van az, hogy ha valaki hosszú évek óta próbál a hely szokásaihoz és szelleméhez igazodni, szemlesütve tudomásul veszi, hogy ő a rangsorban az utolsó, ha szájuk íze szerint fogalmaz meg dolgokat, nem áll ki a gyermekeiért, amikor szapulják őket (na jó néha igen), és a féligazságokat elfogadja akkor is folyamatosan keresik a gyenge pontjait és bele is mártják a kést, ahogy kell. A hétvégén ez történt velem anyósoméknál, és ez még csak a nyár eleje. Én anyósom igazán tisztelem, megbocsátottam, amiért eleinte olyan ellenséges volt velem, alig szólok másoknak rosszat róla - akkor mért kell cserébe romos egóval hazajönnöm minden alkalommal?
Na ez miért van így? Mert elrettentő példa az ő élete: pont az, amit nem akarok élni. Mert megkeseredett a házasság taposómalmába? Mert élete őszén már nem csaphatja be magát? Mert szegény azt hiszi, hogy azt az életet élem, amit ő is élhetett volna?
Elismerem, ezke nem szülnek éppen pozitív érzéseket, megértem, ha ezt rám akarja vetíteni, annál is inkább, mert teheti: a kedves fia sose fog megvédeni, így abszolut szabad préda vagyok. És az áskálódó sogornőmről nem is szóltam még (bár most ő épp csendben volt). Ja, miért kell tűrnöm? Hát az a nagy helyzet, hogy momentán csak rá tudom nyáron a gyerekekt bízni, ráadásul ott a Balaton parton tényleg jobb helyük van, mint a városban. (Ők is másképp vannak kezelve - a jött-ment ribanc gyerekei.)
Tényleg olyan vagyok hétközben, mint egy terminátor - csak neki a napi csip-csupp feladatoknak, amit hoz az élet, elvégezni, jöhet a következő - és erre ahelyett, hogy feltöltődnék, ott szívok!

A díva - régi blogból idemásolva


2008.06.12. 15:43 Mélisande
Könyvhéten megvettem gyorsan a Palánkay Klára mezzó díváról írt könyvet. Nagyon ajánlgatták élvezetes stílusa, korrajz értéke miatt. Gyorsan kivégeztem, jól szórakoztam. Érdekes, nemsokkal halála előtt megjelent vele egy interjú az Operaéletben, ott egy beképzelt némber benyomását keltette. Persze a könyv lapjairól sem éppen a szerénysége köszönt vissza, de minek is lett volna szerény? Egy temperamentumos, talpraesett ember és művész beszélt magáról meg az akkori opera életről, ami persze nem maradt érintetlen a politikától akkoriban sem.
Nyíltan felvállalta, hogy a háborút követő években ők messze nem nélkülöztek annyit, mint az átlag, viszont nekik sem adták ingyér a potya élelmiszert - mondjuk Kőbányáról az Andrássy útig kellett gyalogolni, ami azért nem volt semmi egy fiatal nőnek, minden sarkon orosz katonákkal. A diktatúra idején is utaztak, ksőbb is sokmindenhez hozzájutottak pl. a művészbüfébe bejárkáló seftelők által.
A repertoárját nézve - ne feledjük, akkoriban kicsitt változatosabb volt a műsorkínálat - nem is volt olyan hű de nagy, rengeteg kis szerepet énekelt, de ettől nem érezte úgy, hogy leesne fejéről a korona.
Nyíltan felvállalja, hogy részt vett intrikákban, viszont sokat ír kollégáiról és más operai emberekről, zeneszerzőkről. Az ellenségeskedéseken képes volt felülemelkedni, így egyszersmind elérni, hogy vele kapcsolatban ne maradjon másokban tüske.
Megadatott neki, hogy kora szellemi életének sűrűjében pallérozza magát, de nem vetette meg a külső hívságokat sem. Sorsát, életét a saját kezében tartotta, és ez lehetővé tette, hogy teljes életet éljen.

A borítón Palánkay Klára Eboli hercegnő szerepében látható.

Elég!!! - régi blogból idemásolva

2008.06.12. 15:32 Mélisande
Hát érdekes dolgokra rákeresve jöhet fel a naplóm... Üdvözlöm a Newhouse+ruhákra keresőt! Nálam jó helyen jár, ugyanis imádom a ruháikat. Jópár van már belőle: igaz , elég drágák, de évekig hordharók! Itt a link, akit érdekel:
www.newhouse.se
Iszonyú fáradt vagyok, álmos, képtelen vagyok feltöltődni, elegem van már a reggeli csúcs - kocsi - meló - kocsi - háztartási robot - esti csúcs napirendből, az áttakarított hétvégékből! Anyósoméknál feszengésből. Abból, hogy senkivel nem tudok egy jót beszélgetni, leginkább felnőttel nem. Abból, hogy nem fogadnak be a munkahelyemen. A bunkó emberekből. A szutyok városból. A gagyi TV műsorokból. A pénztelenségből (jó, persze kinek mi). A testem folytonos gyötréséből. A műkajákból. Nem sorolom tovább.

Zárt helyek igézete - régi blogból idemásolva


2008.06.04. 14:07 Mélisande
Amikor elkezdtem blogot írni, többek között arra is gondoltam, leírom olvasmányélményeimet, ha már úgysem nagyon tudok kivel beszélgetni róluk. Aztán úgy alakult, hogy a fene nagy önálló kassza, társkártya-visszaadás mellett nem jutott pénz könyvekre, ezért el is kerültem a boltokat, és a régi könyveim olvastam újra.
Anna Maria Mäki fiatal finn írónő, és noha novelláskötetről van szó, tulajdonképpen egyazon személy több arca jelenik meg: mindegyik szorong valamiért. Nagyon gyakran tényleg klausztrofóbiásak, mások csak a személyüségbe történt bezárástól kattannak ki. De fellelhető a zsúfoltság, rossz érzés, sokszor viszolygás egy vagy több ember érintésétől, akár attól, hogy a buszon hozzá érjenek véletlenül valakihez.
A novellákban alig van dialógus, inkább mindig egy fiatal nő belső monológja olvasható. Tipikus (?) skandináv helyzetek jelennek meg (pl. gyakran szerepel egyetemista nő kisbabával), de sok, Kelet-Európában is ismerős érzés, szituáció. Ami csalódás: szóval ott is van pasi, és ezek szerint nem is olyan ritka, aki megalázza még a felnőtt gyermekét is, lelki terror alatt tartja a csakádját, meg egyéb ilyesmi.
Nem mondhatnám, hogy tetszett a vékonyka könyv, elég közepes volt. Talán az írónő első regénye (készül) már nagyobb "durranás" lesz, tekintsük ezeket ujjgyakorlatoknak. Ahogy olvassa őket az ember, várja, hogy na, ebből mi lesz. És valahogy a végén majd'mindíg hiányérzete támad. Aztán felesleges szimbólum a szinte kivétel nélkül felbukkanó fekete kalapos nő. Túl szájbarágós az utalás, viszont így sem világos, mit akar jelenteni. Öregséget, halát, elmúlást? Akadnak persze kivételek. Úgyhogy várom a regényt.
Bunkóság leírni ilyet, de nem állhatom meg. Sokszor ír férfiakról, akik az aktuális főszereplő nőt majd' felfalják. Ez személyes élmény? Mert A. M. Mäki - elnézést - de nagyon ronda!

Szicíliai vecsernye - régi blogról idemásolva


2008.06.02. 13:46 Mélisande
A szombat az operalátogatáson kívül egy lélegzetvételnyi Bécst is hozott. Szívesen ott maradtam volna egy kicsit tovább is. Kb. 1/4 6-ra voltunk az opra előtt, ahol is felhomályosítottak, hogy előadás előtt 1 órával nyit a kassza, jegyátvét akkor lehetséges. K. meleg volt, a kocsi klímától már éreztem, hogy meghűltem. Ráadásul idegbeteg voltam, mivel a kislányomat az unokatesómra bíztam, aki kivitte a saját csemetéjével a Hajógyári szigetre, és mint megtudtam, egy barátnője is ott lesz, szintén kicsi gyermekkel. Hú, már vezetés közben bekattantak rémképek, amint nem figyel raponckámra senki, mert ösztönösen csak a sajátjára szentel igazából figyelmet, és a kislányom eltűnik, elviszik, elcsalják, eltéved, stb. Aztán valahogy egy kicsit sikerült lenyugtatni magam, de tiszta hülye vagyok. Szerintem ez szimpla bűntudat, amiért megengedem magamnak a bécsi operázást. Aznap éjjel pedig azt álmodtam, hogy megöltem az újszülött gyermekem (azt hiszem az enyém volt), és jól becsomagooltam a kis holttestet, betettem egy zacsiba, azt pedig valami polc alá, hogy majd kidobom valahova, addig se legyen szaga. Rémes! És úgy emlékszem, rossz lelkiismeretem sem volt emiatt, csak attól paráztam, mi lesz, ha kiderül, hogy én tettem. Ennyire herótom van a gyerekeimtől? Hiszen alig látom őket, egész nap folyton hiányoznak!
Szóval előadás előtt belefért egy rövid vacsi a környéken (sonkaszeletek spárgával, meg egy pohár sör), valahol a Stephansdom mögött. Majd WC-ben átöltözni (fehér hernyóselyem Vasseva ruha + tűsarkú, de be kellett húznom a hasam - jajjajjajjajjj....).
Az előadás. Sondra Radvanovsky nagyon impresszív volt. Hangja mint valami sötét nehézselyem - nekem inkább mezzónak tűnt, korábban is gondoltam, hogy egy magasabb, de nagy vivőerővel rendelkező mezzó simán elénekelhetné Elena hercegnőt. A figurához is illik a baljós, nyomasztó hangulat. Legyenek benne szép koloratúrák, dallmívek, de azok nyomokban se legyenek trillák! A Boleróban sem! Nekem Déry Gabriella tolmácsolásában tetszett, és hál'istennek Radvanovsky sem vittel fel az "innebrió" utolsó hangját a végén, hanem szépen kiénekelte, mélyen. Aztán persze a koloratóra perfekt volt. De amiért méltán bráváztak és tapsoltak hosszú percekig, az a 4. felvonás "Arrigo! Ah parli a un core" kezdetű ária volt. Ott volt csak szükség mélységekre és biztos magasságokra - a pianissimo részeknél is. Mindehez mág egy igen fejedelmi megjelenésű, dekoratív énekesnő is.
www.sondraradvanovsky.com/
Arrigo szerepét egy hawai tenor énekelte, Radvanovsky mellett nem mutatott szerencsésen. Ő Keith Ikaia-Purdy. Szerintem az elején izgult, de "bemelegedett" és igazán szépen énekelt, csak nekem kicsit doncarlososra vette a figurát.
Leo Nucci eleáns Monforte volt, ő volt aznap este a közönség kedvence. Szerepéből adódóan azért Radvanovskynál nem volt jobb, de ez teljesen szubjektív, az ünneplést megérdemelte.
Szuper hang és alakítás volt Paata Burchuladze Procidája. A basszus szépen zengett (bár mintha nem megfelelően artikulálta volna az olasz szavakat - nem tudok olaszul) és egy sunyi, szabadsághős bőrébe bújt kis törtetőt formált. Talán karakterábrázolás szempontjából ő vitte a pálmát az este.
A kisebb szerepek mind éneklés, mind színpadi jelenlét szempontjából a maguk szintjén kimagaslóak voltak, hadd említsem meg Dan Paul Dumitrescut (Béthune), ő főszerepet is énekel Bécsben. A kórus is és a szólisták is egytől egyig éltek: ha nem énekeltek, háttérden pusmogtak, mutogattak - nem vonultak ki a történetből.
A Vecsernye igazi bel canto opera - ha időben nem is, de stílusban mindenképpen a korai Veri operákhoz hasonlítanám, ezzel együtt vérbeli grand opera. A jellemek nem kidolgozottak, annál szebb a zene.
Díszlet: az egész színpad egy hatalmas lépcsősor, a tetejéig, ez időnként süllyed egy picit, vagy épp vasrács gördül elé. Szerintem nem veszélytelen, különösen Radvanovskynak, aki gyakran sétál az egész installáció tetejéből lefelé... Úgy látszik, nincs tériszonya! Úgyhogy a kórus és szólisták spartteljesítménye sem utolsó! Ami zavart, az a fekete szín volt: mondom, az egész színpadot a zsinórpadlásig kitöltötte a lépcsőzet. Ehhez sötét ruhákban voltak színen az emberek, úgyhogy tökre beleolvadtak, nem lehetett jól látni, pedig a földszinten ültünk - igaz, leghátul. Azt sem értem, miért haltak meg végén a franciákat lkaszaboló szicíliaiak is? (Hát persze, a szinpadon lévő hullák számát szaporítandó!)
Ilyen előadás után már előre tartok az itthoni jövő májusi bemutatótól. Mert a főszereplők még csak-csak helytállnak. (Vajh meglesznek Sümegi mélységei? Ügyes nő, remélem megoldja!) De a kisszerepek gazdái? Remélem, érezhető lesz az, ami mintha idén már megindult volna a MÁO-ban (Elektra, Végzet, állítólag Anyagin - na arra is kíváncsi vagyok!). A rendezés állítólag rendben lesz, Serban rendezi, a torinóit vesszük át.

Fent egy privát kép Sondra Radvanovskyról - sajnos a bécsi Vecsernyéről nem találtam képet.

Tizenhét - régi blogból idemásolva

2008.05.30. 13:50 Mélisande
Tegnap: földrengés Izlandon Selfoss térségében, elég jelentős anyagi kár, ijedelem.
Íme a helyszínről: www.icenews.is/index.php/2008/05/30/iceland-is-still-shaking/
Holnap pedig: Szicíliai vecsernye Bécsben!
No! Majd jelentkezem.

Eszter hagyatéka - régi blogból idemásolva

2008.05.26. 12:40 Mélisande
Pénteken kisfiammal megnéztem Sipos József filmjét. Nem akarok, és nem is tudok kritikát írni, egy a lényeg: jó mozi volt. Elsősorban is gyönyörűen volt fényképezve, hogy úgy mondjam lirai fotók egymásutána volt, amely kontrasztot adott a kibontakozó, feszültségekkel teli történetnek. Színészek zömmel kitűnőek, Cserhalmi (Lajos) annyira nem tetszett (persze azért jó volt, talán a figura alapvetően ilyenre lett megírva). A karakterszereplők inkább megragadtak. És persze Nagy-Kálóczy! (Milyen szép nő!) A kellékek gyönyörűek, a ház, a krert, a táj (szerintem Szigligeten vették fel), a jelmezek...
Alább megy egy kritika, még csak annyit, hogy az egyik értelmezése mintha az lett volna, hogy Eszter a hibás, hogy Lalika így lezüllött (ezt meg is mondja neki Lajos leánya), neki kellett volna megmentenie, ő a hibás, hogy olyan lett amilyen. (Nekem visszacseng az, hogy az érzelemt adja a nő, ha kell önfeláldozás árán is, aztán pasi meglátja mi lesz.) Na, a végén Eszterke magára is veszi azt, hogy Lali saját életéért nem is felelős.

Kritika: www.magyar.film.hu/object.4933ef64-426b-4efe-b9a6-2b4f90c6a9a2.ivy

Tizenhat - régi blogból idemásolva

2008.05.23. 16:14 Mélisande
Most látom, hogy veszélyben a lehetőség, hogy az adóvisszatérítésből kapott pénzem egy részét Bag and More bőröndre fordítsam. 80 ezer egy bőröndért - na ne mán! Pedig lett volna egy kis luxus cuccom. Olyan jó lenne. Nem vagyok márkagizi, de néha azért bírnám így végiglejteni, mondjuk egy repcsi téren. Itt megtekinthető a kínálat, remélem a fedélzetiből van még olyan ami sima, a kis felső cica-maca táska nélkül. Az aztán nem kell.
http://www.bagandmore.hu/
Más. Tegnap odaértem a gálára és pont elcsíptem a kislányom. Már nagyvan álltak a szinpad szélén, hogy felmehessenek. Olyan aranyos volt! Meg a többiek is.
És még más. Húgom költözik, szakított a kilfeldi (öreg) pasijával, aki eddig kitartotta. Most itt áll 40-hez közeledve lakás, állás nélkül. Évek óta nem dolgozott (ha belegondolok, előtte sem sokat - egyfolytában úgy 2 évet dolgozott talán), TB-t, nyugdíjat nem (hiszem), hogy fizetett volna, biztosítása aligha van. Ez így katasztrófa, de a legnagyobb felelősség szerintem a környezetet illeti: mindenki erősítette benne, hogy ő csinálja jól, a gürcölők (mint én, + két gyerek, férj) lúzerek, és ha nem hódolnak, akkor még irigy fapicsák is. Pedig ezen túl vagyok évek óta. Persze, a blogban is megírtam, hogy szarul esik, amiért az nem nyom annyit közel sem a latban, amit letettem az asztalra. Nem is az volt családon belül a követendő példa, hanem ... hát igen. Így aztán lehetett gyereket szülni unokatesónak úgy, hogy hapsi átbaszva, szól, hogy terhes, megszüli, ő az egyedülálló emancipált, fitt, pörgős anyuka, vele élő nagymami majd a nevelés nehéz részét - na jó valamikor azért nem - elvégzi, meg az egy házban élő nővér. És mennyiszer osztja az észt (nekem mondjuk nem meri, de tuti a hátam mögött nem beszél hízelgően rólam).
Szóval: ha valaki tud olyan munkát, ahova olaszos kell, havi jövedelem legalább br 300.000 legyen, írjon. Tudok valakit! Ez most komoly!

Tizenöt - régi blogból idemásolva

2008.05.22. 11:11 Mélisande
Valószínűleg én vagyok az egyetlen dolgozó anyuka a kislányom osztályában. Na jó, 4-ről biztosan tudom még, hogy dolgozik (közülük 3 pedagógus - du. rendszerint el tudnak programokra menni) , 4 GYES-en van, ők igazoltan érnek rá korai időpontban. Sajnos már nemigen tudok elkéredzkedni a melóból, mert mostanában elég sokszor meg kellett tegyem. Amúgy a 9-5-ig nem egy családbarát időbeosztás, pláne nem Zugló - Kelenföld viszonylatban! Az 5 órakor kezdődő iskolai, óvodai rendezvények sem azok! Úgyhogy gyerekbarát (uram bocsá' mamabarát országról szó sincs. Ezt jól átvettük Amerikától! Mást mért nem tudunk? Itt úgylátszik csak a kismama újságok a mamabarátok, akik a sok "luxus" várandós ruhát, méreg drága gyerekmegőrzős fitness termet, meg a "márkás" (ettől szoktam az agyvelőm eldobni) gyerkholmikat, exkluzív design gyerekbútorokat akarják rád tukmálni, mindjárt meg is magyarázva, miért lesz olyan baromi jó neked, és hogy teszi könnyebbé az anyaság bizony fárasztó mindennapjait.
Így maradok én le Luca napi előadásról, suli napi néptánc bemutatóról, nyílt óráról (aznap délutánra tették ráadásul az anyáknapi ünnepséget is). Csak azzal nyugtatom a lelkiismeretem, hogy ősszel voltam. Egy szülő volt olyan kedves, és átküldött fényképeket - hát láttam, mennyi anyuka, sőt több apuka is volt ott. Biztos rosszul esett pici Raponcnak, hogy tőle nem ment senki... Hiába, ha itt is annyi szabi járna, mint pl. Svédországban egy szülőnek... Talán itt kellene keresni az alacsony népesedési rátákra a magyarázatot. Mintha mostanában néhányan ezt pedzegették volna, pl. Dobrev Klára. (Na, az ő mondandóját is jól kiforgatták. Pl. kontextusából kiragadva idéztek mondatokat - lásd bölcsődés véleményt. Lehet egyetérteni, meg nem egyetérteni, de nem ez volt a lényege! Mindegy.)

Mit eszünk holnap (és holnap után)? - régi blogról idemásolva

2008.05.16. 16:19 Mélisande
A városban maradok, és megyek a piacra. Isteni ilyenkor! Színek, szagok, érzések! Jó is volt, amíg a Bosnyák közelében dolgoztam! Hétköznap csak úgy kiugrani, nincs tömeg se... Hát ez most nagyon hiányzik. Mindig megfogadom, hogy na, majd kora reggel felkelek, csak hát...
Hétvégi menü ez lesz: veszek csirkemellet, hozzá spárgát. Lesz eperkrém leves Korán kelni, valódi tejszínesnél legyen még tejszín) és persze rendes eper. Szombatra. Vacsi még nem tudom mi, talán egy kis garnélarák, friss salival, kaporral... Nyamm! Vasárnapra egy kis stake? És új krumpli, új főzőhagyna, fokit se felejtsek el (még abból is újat), tepsiben sütőben megpárolva, mint köret... Őöö... ennyi. Pénzileg nem fogom bírni. Gyűjtök Krakkóra. De már a piac látványa sem lesz semmi!

Más: ma vettem jegyet a MÜPÁ-s Turandotra szeptemberre. Lukács, Rost - na főleg miattuk. Remélem nem mondják le. Nem tudom honnan veszem, de szerintem a két művész nem szívleli egymást. Szóval lesz az előadásnak ilyen pikantériája is. De előbb: Vecsernye Bécsben!
Kicsi fiam javulgat a suliban, de becsúszott rossz jegy is! Annyira sajnálom, hogy lemaradt a külföldi meccsekről....

Balatonfüred - régi blogból idemásolva

2008.05.05. 10:55 Mélisande
A négynapos ünnepben ellátogattam Füredre. Tényleg tisztességesen rendbehozták a parti részt, van néhány elegáns üzlet (gálériák, anitikvitások, vinotékák, Aqua márkájú strandcuccok - ezt még Horvátországból ismerem) és dizájnos kávézó, hozzá diszkrét térzene, a közelben újgazdagék yachtjai a kikötőben. Egyszóval mondén egy hely, ahol zajlik az élet, ezt segíti több igényes, négycsillagos hotel is. A Karolina kávézóban udvarias kiszolgálás, európai választék, borsos árak. A part közönségének összetétele 50% sutyerák, DE 50% normáéis polgár.
A reformkori városrészt gyönyörűen felújították, bár a Kedves cukrászda csalódás, kb. a zuglói "cukik" színvonala, hiába az ál-szecessziós berendezés és a szép, 200 éves ház. Azért ott még körülnézek, mert mert most egy csapat gyerekkel erre nem igen volt lehetőség. Ja, és persze a fenti "ó-város" is mindenképpen megér egy alapos sétát sétát. Akkor majd készítek néhány fényképet is.

Tizennégy - régi blogból átmásolva

2008.04.25. 14:45 Mélisande
Ismét beteg a férjem!
Csikar a hasa. Eljön az irodáig kb. 100 km-ről, onnan szállítsam haza. Én meg azt mondtam, jó lenne, ha mégis hazavezetne. Na, ebből lesz még bajom. Bezzeg amikor tehesen belázasodtam, és ott volt a kisfiam mellettem, akkor nem tudtam lepihenni, pedig olyan arcüreg gyuszkóm volt. De szombat-vasárnap is dolgozni kellett akkor! Ráadásul az állapotom miatt még lázcsillapítót sem tudtam bevenni! És soha nem mondta, hogy bocs, vagy hogy biztos nem lehetett nekem könnyű!
Mindig valam baja van, hogy ráfigyeljenek. Plusz még tényleg agyon is hajtja magát.
Pedig ma egész jó kedvem volt, sőt még vonzónak is éreztem magam. Biztos ez is bökte a csőrét!
Jó kis hétvégének nézek elébe! Szerencse, hogy holnap munkanap!

Csoki lista

Igyekszem a posztot rendszeresen karbantartani. Kedvenc hazai csokiboltok, csokikészítők, cukrászdák, fagyisok Amelyeket kipróbáltam, azokat igyekszem véleményezni, visszajárni. Nagyon szigorú vagyok ám! Örömmel veszek új címeket is! Ahol csalódtam, azoknak jaj!

Csokoládézók
http://www.csokikorzo.hu/index.php
Pécs

http://www.chococafe.hu/c/index
Vác

www.paganinicsokizo.hu/termekek/09itallap.html
Szigetszentmiklós


http://bpex.hu/?obj=2863

http://www.choxolat.hu/

http://bpex.hu/?obj=3713


Csoki készítők

Bonbon Manufaktúra Gyula http://www.cadeaubonbon.hu/
Üzletük van Budapesten és Kecskeméten is, bővebben lásd ott.
http://www.csokolade.net/

http://www.feherhollok.hu/index2.htm
Nagymaros

Stühmer http://www.stuhmer.hu/hu/uzleti_partnereink.php
Régi nosztalgia csokikat gyártanak, viszonylag jó alapanyagokból, elég húzós áron. Gyerekkoromban még lehetett kapni a Korfut, Arany Desszertet, később a Melódiát (utóbbi mondjuk vacak). Van táblás fekete csokijuk is, ami szerintem egyáltalán nem rossz. Nekem egyébként is az a még megengedhető kategória.


Rózsavölgyi Csokoládé http://www.rozsavolgyi.com/
Naggyon előkelő, nagy mennyiséget rendelhetünk netek is, elegáns csomagolásban. Első rangú alapanyag, minden kézzel készül, ennek megfelelő az ára is. Most már van boltjuk is a Belvárosban.

Tokaji Asszú Bonbon http://www.aszuszem.hu/
A Kádár-kor elegáns csokija néhány frekventált helyen kapható. Kézzel készült Szerencsen, szép dobozba csomagolva (az üveges viszont elég közönséges megoldás). 3 puttonyos tokaji asszús töltelék, 40%-os csokiban.


http://www.bences.hu/en/termekek/csokolade

http://www.cacaodoro.hu/index.html

http://www.bakosmarcipan.hu/keret.htm
(Marcipános desszertek)

FG Kézműves Csokoládé http://www.csakcsoki.hu/
A nagymarosi Flamisch Gábor belga alapanyagból, kézzel készített termékei a Csokisszimo üzletben (lásd boltok) kaphatók, illetve neten rendelhetők. Cukrászdinasztia, alighanem nagyon igényesek arra, mit adnak ki a kezükből. Még nem kóstoltam, de tervbevéve, és akkor majd részletesebben. Neten is rendelhető. A fagylaltozó Nagymaroson van.

http://www.chocome.hu/ Lehetőség van saját tervezésű (összetételű) csoki előállítására is.

Csokoládia http://www.csokoladia.hu/ (Budapest, Lágymányos) Van saját készítésű táblás csokijuk, és csokifigurák - szezonnal megfelelően, kapható még néhány torta is, aazt hiszem a Zazie-ból hozatják. A fehér csokijuk első rangú - ezt a fajta csokit könnyű pocsékká tenni, de ha minőségi anyagokat használnak, akkor valami nagyon különleges delikát tud lenni. A táblákat fűszerekkel, gyűmölcsdarabokkal megvadítva is lehet kapni, de a natúr a legjobb. Többit lásd üzletek és csoki készítők alatt.

Keserédes http://www.keseredes.hu (Budapest, Lipótváros) Az eleinte csokoládéboltot működtető tulajdonosok saját bonbonokkal rukkoltak elő, ha jól emlékszem 2009-ben, a Pozsonyi napokon. Még az én elvárásaimat is felülmúlta a "kevesebb - több" alapon összeállított kínálat, a kedvenc virág ízeim mellett ott vannak a fűszeres kreációk (ez mindjárt a virágosok mögött következik szorosan), és igen finom gyülölcs marcipánosak is kaphatók. A málnást melegen ajánlom mindenkinek! Folyamatosan kísérletezgetnek újabb összeállításokkal. És imádom a színes mázas tetejűeket is. Szemnek-szájnak ingere... A top háromban benne vannak, kár, hogy kiesnek a rendszeres útvonalamból!


Csoki üzletek

Cadeau Bonbon http://www.cadeaubonbon.hu/ Gyula, Budapest (Belváros), Kecskemét. Pazar kínálat, a saját mellett tartanak exkluzív küldöldi csokolásékat, kávékat, forrócsoki port, teát, különleges lekvárokat, szirupokat. Sajátból kedvencem az Erkel és Verdi (naná!:), de isteni a pisztáciás, a tokajis, és most hirtelen nem jut más eszembe. A bonbonok viszonylag megfizethető áron vannak, türelmes kiszolgálás, amíg hezitálunk, mit is szeretnénk. Kérésre (némi felárárt természetesen) szép dobozba és papírszatyorba teszik az árut. Iható helyben forrócsoki is, de az pocsék. Pudingszerű valami felhígítva, mellékízzel, tetejére műtejszínhab, csokireszelékkel - ez is főbűn.


http://www.csokikorzo.hu/index.php
Pécs

Édeni Édességek Boltja http://www.stellaceramia.hu/edessegbolt.htm Szentendre fő utcáján, rengeteg féle magyar és külfüldi csoki, sajnos csokitömböt már nem árusítanak, de kézzel készült bonbonokat igen, kínálat dícséretes. Lehet még forró csokit inni, de van tea, szivar, kávé és bor is a kínálatukban.

http://www.exellent.sk/csokolade.htm
Komárom

http://www.izlelo.hu/
Budapest

Keserédes http://www.keseredes.hu/ (Budapest, Új-Lipótváros) már bővíteni volt "kénytelen". Saját készítésű bonbonjaik és tábláik (lásd Csokikészítők) mellett külföldi Fair Trade és egyéb minődésgi csokoládék, forrócsokik kaphatók.
http://bpex.hu/?obj=2863

http://www.tokajiedessegbolt.hu/index.php
Tokaj

http://www.jancsiesjuliska.hu/
Budapest

Csokoládia http://www.csokoladia.hu/ (Budapest, Lágymányos) Pici, békebeli gyarmatáru boltra emlékeztető üzlet a Fehérvári úton. Saját csokijaikon kívül nagyon jó minőségű olasz, francia és belga árut is tartnak, valamint teákat és kávékat. Kapható néhány szelet torta is. (Azt hiszem a Zazie-ból hozatják.)
Le lehet ülni két-három asztalkához csokizni is.

Cukrászdák, kávézók
http://www.cukraszok.hu/szazeves_to.htm
Gyula

http://www.feherhollok.hu/index2.htm
Nagymaros

http://www.szamosmarcipan.hu/

http://www.ruszwurm.hu/

http://www.augusztcukraszda.hu/

http://www.daubnercukraszda.hu/ivy.9A0F2A8D-28B3-44E1-BD11-15146207E121.html

http://www.frohlich.hu/

http://www.bergmanncukraszda.hu/ - Balatonfüred