Itt lesz a szállásunk, rekkenő délután van, fáj a fejem. A Noto és Syracusa közötti országút elég ronda, a települések is jellegtelenek (legalábbis amit láttam belőlük). Magaánka Syracusának is lehangoló ipari övezete van. A hotelben alszom egyet a sötét szobában, szerencsére amikor felébredtem, elmúlt a fejfájás is. Vicces, hogy a kocsira hatalmas fekete olajbogyók hullanak!
Gyalog indulunk a városba, hegyoldalban vagyunk, ereszkedőben gyönyőrű a kilátás a tengerre. lemegyünk a kikötőig. A mólók csak kártyával nyitható kerítés kapun át közelíthetők meg, igy a majd' bokáig érő koszban álló parkokó rossz minőségű járdáját használjuk - szerencsére már árnyékban van. A kikőtőbe befutó mellékutcák "úttestje" tulajdonképpen csatorna, a hegyoldalból itt távozik a víz a tengerbe. Na itt már tényleg bokáig áll a szemét és a hordalék. Látom a közvetlenül a csónakkikötő partján álló, 60-as években épült házakat, tiszta slumos az egész, irtó lepukkant hely!
Végre elérjük a központot, itt veszek igen finom citrom formájú marcipánokat. Hú, milyen isteni! Puha, elolvad a szádban, mégsem olyan iszonyat édes! Szó sincs a Szamos viasz-szerű gyümölcseről, amelyek kemények, agyon ételfestékezettek! Sajnos ezzel jól is laktam, pedig rákészültem a vacsorára!
Egy kapun át lehet megközelíteni az Ortigiát - ez Syracusa festői, középkori városrésze, egykor - mint oly sok földközi-tengeri város esetében - különálló sziget volt, amit feltöltöttek. A főutcája két oldala eléggé elválasztja a nép negyedeit a palazzók, templomok és más hivatalok épületeinek területét. Itt aztán lehet bolyongani, fényképezni, szicíliai bábszínház is van workshopokkal, kiállítással és persze előadással (sajnos nem láttam). Ki lehet üln valamelyik kávézó teraszára, és bámulni a sok szép embert az utcákon. (És meglepően sok elhízott kutyát látok! Persze megértem, ha egy szánhúzó kutyának mozdulni sincs kedve a szicíliai melegben!) Teraszon Limoncellát inni késő délután királyság! Legtőbb helyen valami rágcsálni valót is hoznak mellé.
A vacsora - hát az pedig isteni volt! Egy lépcsős sikátort foglalt el az étterem, a tulaj beszélt angolul, volt angol étlap is. Ideírom a menüm, úgysem eszem gyakran ilyet!:)
- Prosecco, némi olivás piritóst hoznak még ki
- Marinírozott halak, rák és polip - hozzá fehárbor
- Pasta szardíniáva, fenyőmaggal, édesköménnyel, mazsolával - sajnos nem jut eszembe a neve, de ez szicíliai specialítás - még egy pohár bor :O
- Grappa, mert majdnem kidurrantam
Na most a lefelé vezető utat ezek után felfelé kellett megtenni! Beleszédültem az ágyba. :S
A reggeli a hotelhez képest elég fapad volt, de tudjuk az olasz reggelik nem olyanok, mint a skandinávok. Viszont ihattam a szintén helyi jellegzetesség mandula tejből (nyamm-nyamm), és a frissen facsart édes vérnarancsléből. Ez állítólag cukor hozzáadása nélkül készül, mert van olyan, hogy édes narancs.
Mielőtt a nap túl magasan járna, irány az archeológiai parkba, mi is beleestünk a fórumokon pedig leírt hibába: lentről mentünk fel, ahol egy forgalmas út túloldaán kellett a jegyeket megvenni. Amit aztán sehol nem kértek. A park gyönyörű, dús növényzetű. Rejt egy római amfiteatrumot, amely csak felülről járható körbe, amúgy nagyon gazos, de impozáns, nagy. A kiaszott falakon gekkók mászkálnkak. Lépcsőn lehet lemenni a Dionyszosz fűle nemű különös képződményhez - a legenda szerint itt hallgatta ki, miről suttognak a kőfejtőben dolgozó rabszolgák. Valójában a nagy földrengéskor beszakadt vájat, amely suttogó folyósóként működik - fent, a magasban hallani a lenti beszédet. De nem ellenőriztem:) Aztán ott van még, amiért annyian váltanak jegyet: a görög színház. Persze itt nékülözni kell a lombokat, kardigán a fejre - leginkább az fog meg, hogy nagyon jól látni bárhonnan a nézőteret, tehát nem csak pontokat lát a hátul ülő, hanem minden gesztust. A színpadon modern, antik ihletésű díszlet volt, az ókori drámafesztivál alkalmából.
