Még a könyvfesztiválon szereztem be ezt a három könyvet a Polar kiadótól, akik skandináv írók műveinek kiadására szakosodtak. Nem mondom, hogy nagy hatással voltak rám e művek, mégis szeretnék róluk megemlékezni.
Johan Borgen: Kislord
Egy önmagát kereső XX. Század elejei kamasz fiú története. Gazdag oslói család, anya egyedül neveli, a kimondottan szép külsejű fiú nem tud mit kezdeni magával. Koravén, ugyanakkor gyermeki személyiségű. Érzéketlen, kegyetlen, de kíváncsi, és igen nagy emberismeretről árulkodik az, ahogyan átlát a felnőtteken. Hálás édesanyjának, akinek mindenáron meg akar felelni, de ez olyan feszültséget okoz – érezni, mennyire félnek mindketten a majdani elkerülhetetlen leválástól – hogy apróbb-nagyobb bűncselekményekben kompenzál. Határait feszegetve sokszor sodorja magát bajba, de a regény végén kiderül, másoknak még többet ártott, igazából akaratlanul azzal hogy messzire megy – de persze fogalma sincs róla, hogy az a messze. Magányos, mert érettségénél és intellektusánál fogva elszigetelődik kortársaitól. Megnyugvást majd az hoz, amikor egy családi titokról lelibben a fátyol, ekkor helyükre kerülnek a dolgok is benne.
Agneta Plejjel: Egy tél Stockholmban
Naplószerű regény egy kapcsolatfüggő nőről. Végül szerencsésen találkozik egy belgrádi férfival, akire nem tud ráakaszkodni, így az elkerülhetetlenül bekövetkező elválás utáni veszteségérzet jó alkalmat ad arra, hogy rendet tegyen a lelkében, és megszabaduljon függőségétől. Közben a télben megdermedt Stockholm minket is lelassít, és látjuk a lámpaégők lelombozó fényét.
Ildikó Márky: Ostianto
Svédországba disszidált magyar nő, akaratlanul egy gyilkosság szemtanúja lesz. A könyv gondolattöredékekből áll egésszé, túlságosan lírai, fátylon át látni az 50-es éveket (érdekes, azon a Magyarországon is folyton tél van). Az ember várná a csattanót, a felbukkanó megoldását valamiféle titoknak, de nem következik be. Általában szeretem, ha egy korszakot magánéleti aspektusból ábrázolnak, de ennél olvastam már jobbakat is
Johan Borgen: Kislord
Egy önmagát kereső XX. Század elejei kamasz fiú története. Gazdag oslói család, anya egyedül neveli, a kimondottan szép külsejű fiú nem tud mit kezdeni magával. Koravén, ugyanakkor gyermeki személyiségű. Érzéketlen, kegyetlen, de kíváncsi, és igen nagy emberismeretről árulkodik az, ahogyan átlát a felnőtteken. Hálás édesanyjának, akinek mindenáron meg akar felelni, de ez olyan feszültséget okoz – érezni, mennyire félnek mindketten a majdani elkerülhetetlen leválástól – hogy apróbb-nagyobb bűncselekményekben kompenzál. Határait feszegetve sokszor sodorja magát bajba, de a regény végén kiderül, másoknak még többet ártott, igazából akaratlanul azzal hogy messzire megy – de persze fogalma sincs róla, hogy az a messze. Magányos, mert érettségénél és intellektusánál fogva elszigetelődik kortársaitól. Megnyugvást majd az hoz, amikor egy családi titokról lelibben a fátyol, ekkor helyükre kerülnek a dolgok is benne.
Agneta Plejjel: Egy tél Stockholmban
Naplószerű regény egy kapcsolatfüggő nőről. Végül szerencsésen találkozik egy belgrádi férfival, akire nem tud ráakaszkodni, így az elkerülhetetlenül bekövetkező elválás utáni veszteségérzet jó alkalmat ad arra, hogy rendet tegyen a lelkében, és megszabaduljon függőségétől. Közben a télben megdermedt Stockholm minket is lelassít, és látjuk a lámpaégők lelombozó fényét.
Ildikó Márky: Ostianto
Svédországba disszidált magyar nő, akaratlanul egy gyilkosság szemtanúja lesz. A könyv gondolattöredékekből áll egésszé, túlságosan lírai, fátylon át látni az 50-es éveket (érdekes, azon a Magyarországon is folyton tél van). Az ember várná a csattanót, a felbukkanó megoldását valamiféle titoknak, de nem következik be. Általában szeretem, ha egy korszakot magánéleti aspektusból ábrázolnak, de ennél olvastam már jobbakat is
