Capriccio a MET-ből

Strauss utolsó operája nem mondhatnám, hogy mély benyomást tett rám, bár - ahogy a Luciánál - itt is profi csapat állt össze. Gyanítom, a darabot a Metropolitain No. 1 csillaga, Renée Fleming kedvéért vették elő - mostanában úgyis ő a par excellence Strauss énekesnő, a hangja erre is predesztinálja. (Nekem kissé élesnek is tűnt.)
Az előadást szünet nélkül játszották, de az elején volt azért öltözői beszélgetés a főszereplőnővel, aki elmondta, hogy annyira egynek érzi magát a figurával és a zenével, amelyet annyira gyönyörűnek talál, hogy amikor első alkalommal énekelte a szerepet, a monológ alatt folytak a könnyei. Kíváncsian vártam, most mit fog csinálni. Sose tudom meg, mert pont erre a 10 percre elromlott a közvetítő vonal, hang egyáltalán nem jött, aztán volt kép hang nélkül, a hülye közönség ezt mulatságosnak tartotta, pedig nem volt az. Állítólag máshol nem volt hiba (Uránia, Kecskemét, külföld), szóval a MÜPA volt csicska, de a jegy árát eszükbe sincs téríteni, vagy esetleg felajánlani, hogy felvételről meg lehessen nézni. Na ja, ez Magyarország!
A díszlet most is pazar volt, 20-as évek Franciaországába helyezve a cselekményt, a ruhák mint valami Agatha Christie feldolgozás jelmezei. Fleming persze nagyszerű volt, nagyon tetszett Sarah Conolly Clarionja. Gyönyörű alt hang, elegáns, remek humorérzékkel öniróniával megáldva! Számomra felfedezést jelentett Morten Frank Larsen - szép bariton hang és - kell-e mondanom? - remek megjelenés. Tetszett Peter Rose színidirektora is.
Következő szezonra az Ernanira vettem már jegyet, kíváncsian várom.

Az előbb szólt a pénzügyes kolléganő, hogy rosszul számolta ki az SZJA-mat, és harminc valahányyezer forint tartozásom, van, mert rosszul vont le belőle. De sebaj, 4 hónap alatt vissza lehet fizetnem.
Múlt hónapban szintén harmincezer elment, mert az ELMÜ annyival kevesebbet számlázott ki tavaly.
És itt vannak a táborok, húsvét, nyaralás - mind pénz, és folyton ez megy. Annyira érzem, hogy nem tudok már egyedül középosztály-szintű megélhetést biztosítani a gyerekeimnek! Pedig az iskolákban ez alapján - értsd látszat - válogatják iki a gyerekeket, és eszerint is állnak hozzájuk. Ugye nem kell részleteznem, hogy milyen korreláció van a kettő között, nem szólva a későbbi boldogulásukról? És most senki ne gondoljon valami budai felső középosztálybeli létre! Csudát - átlag értelmiség - ezt próbálom tartani. Sajnos a férjem ebben nem támogat, nem is számítok rá, anyagilag a magam ura vagyok. Persze tudom, hogy másoknak még rosszabb, csak épp nem szeretnék közéjük tartozni. Az egészben az a rossz, hogy mindig azt hiszi, OK, majd jó lesz, csak így tovább, és akkor jön valami, és az egész már olyan fárasztó és kilátástalan! Pedig tényleg teszek, hogy ne így legyen!

Requiem egy gimnáziumért

Kép: Hunyadi János Gimnázium honlapja

Van Budapest XVIII. kerületében egy aranyos gimnázium, a Hunyadi János. Pest(szent?)lőrinc nem épp a főváros legfrekventáltabb környéke, de rossz híre sincs. Vegyes kerület, kertváros, rossz hírű lakótelep, rozsdaövezet egyszerre van jelen. Legnagyobb hártánya, hogy a belső városrészektől hihetetlenül messze van, és elég rossz oda a közlekedés is.

Mégis, amikor tavaly a fiamnak sokadik vonalba rangsorol, de szimpatikus gimnáziumot kerestem, nagyon megtetszett a családias, igazi második otthon benyomását keltő intézmény, ahol kérték, bártan jelentkezzen bárki, ennek ellenére fórumokból kiderült, hogy magas számban tanultak tovább - még orvosin is! - az egykori diákok. Úgyhogy be is írtuk a jelentkezési lapra. Elkísértem a felvételire és tetszett az egész hangulata, a szép kis tér, ahol az épület áll. Végül az eredmények tükrében sorrendet cseréltünk - mert erre van lehetőség - és a legesélyesebbet vettük előre, meg hát az csak 10 percre van.

A hosszú felvezető után jöjjön, amiért írok Hunyadiról. A kerület az intézményt június 15-vel jogutód nélkül megszűnteti, és az evangélikus egyház kezébe adja, akik szeptember 1-én kezdik munkájukat. Erről ez év márciusában hozott döntést a XVIII. kerületi képviselőtestület.

Hogy nem nyílik meg alattuk a föld!!!!!!! A pofám leszakad! A jó k. anyjukat! Egy jól működő intézményt odadobnak az egyháznak! Ki mennyit kapott ezért???????? Menjen már a magyar bármely keresztény egyház a p-ba a feneketlen bendőjükkel!!!!!!!!

És kérdem, mi leszb a diákokkal?! Amennyire tudom, még az új alkotmány sem sújtja (még) szankciókkal azokat, akik antiklerikálisak. Nem lett volna úgy tisztességesebb, ha már rátették a patájukat, akkor azt mondják: ez van, akik szeptembertől ide jönnek (lábjegyzet: februárban kellett beadni a jelentkezéseket, amikor még arról volt szó, hogy aki a Hunyadiba jelentkezik, ott is fog érettségizni), már Feszületrágcsáló Akárki Gimnázium, Általános Isloka és Óvoda tanulói lesznek, de akik korábbi évfolyamokban kezdtek, azok állami gimnazistaként maturálnak???????????

Hát most már áldom az istent, hogy nem oda jár a fiam!

Figyelmébe ajánlom

A mai nap két cikk is nagyon elgondolkodtatott és szomorúvá tett. Az egyik a Le Monde diplomatique magyar nyelvű oldalán jelent meg, a Lengyelországban - különös tekintettel a dezindusztriált területekre - kialakult szegénységgel, ezen belül is a női szegénységgel foglalkozik, a mindennapok túlélésére irányuló végnélküli küzködésről, és próbál néhány neoliberális tévhitet eloszlatni. http://magyardiplo.hu/kezdlap/378-a-nk-szegenysege-lengyelorszagban-hall-minket-egyaltalan-valaki A másik pedig az eddig látens szegregáció hivatalossá tételét foglalja ösze egy rövid, keserű posztban a Nyomor széle blogról. http://nyomorszele.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=159112&bejcim=182_Megint_a_C_osztalyok&todo= Olvassátok, szomorkodjatok. Egyikből sem sugárzik az optimizmus.

Bémeg! 1

"Nyugger" világot élünk! Sokan vannak, és ők akarják eldönteni az ország sorsát. (És ugyebár tudjuk, hogy ők az elmúlt rendszernek köszönhetően nem a kívánatos módon szocializálódtak. Mint a felsőbb bírák is. Megmondták.) A választási kampány pedig nyugdíjasoknak tett ígéret versennyé alakul.
Hát igen, így járbnak, akik rosszul születtek! Nem szólva arról, hogy amúgy is koloncok az ország nyakában. Mellesleg Lázár János, mikor a kisgyermeket nevelők plusz szavazati joga kapcsán ma reggel a Rádió Q-ban beszélt, amolyan jó freudi mód szólta el magát: "... pédául ha 5 év múlva választás lesz..." (idézet nem szó szerint) - ezen jól fenn is akadtam, mert szerintem 3 év múlva lesz, és félhetnek, mert ilyen retorikával nem sok nyugdíjas voksát kapják meg. De az enyémet sem! Bár addigra már csak egy kiskorú gyermeket fogok nevelni, többet nem tervezek. (Fujj, 44 éves nő még szokott? Behhh! Gusztustalan! :P) Ez annyit jelent - minden alkotmánymódosításból történt kihagyás ellenére - hogy csökkent értékű állampolgár leszek + vessek magamra, mert az viszont bennefoglaltatik, hogy köteles lesz a szüleiről maga gondoskodni, és rólam - úgy kell neki - csak kettő fog - ha fog. Mert persze az ő kilátásaik remekek! Komolyan a fejem belefájdul.
Semjén bubus újabb rendkívüli indítványát már meg sem említem. Remélem, csak azért hagyják, hogy a sok f@szságot szórja magából, hogy majd félrerakják, mikor a közvélemény hócipője tele lesz vele. Mint Torgyánt annak idején - az ő ámokfutásának is véget vetettek, pedig legalább ő intelligens ember volt.

Százados úti művésztelep

Időnként a Százados utat használom surranónak -mondjuk egyre ritkábban, mert ki nem állhatom a Hungária körutat. Szóval az ember lefordul az MTK pályánál, és hamar a Százados útra kanyarodhat. Ez itt a Kerepesi-dűlő városrész, és eddig is rejtett néhány kincset. A művésztelepről tudtam, de értek meglepetések tegnap. Szóval a Budapest 100 rendezvény egyik programja volt a bejárás az amúgy zárt területre. Ez kivülről festőien elhanyagoltnak néz ki, évszázados fákkal, Kós Károly stílusú műterem-házacskákkal. És most végre bemehettem. Álmomban sem gondoltam arra, hogy ennyien kíváncsiak rá! Meilőtt megkezdtük volna a sétát, a telep homokozójánál (mint megtudtuk, a 2. világháború előtt úszómedence volt ott!) Szabó Gábor szobrászművész mesélt a kolónia történetéről - ő maga 3. generációs telepi művész. Megmutatott egy betonplaccot, ahol pl. a Sztálin szobor készült, hatalmas gerendákkal aládúcolva. A legizgibb persze a műterem látogatás volt - Katona Zsuzsa szobrászművész volt olyan kedves, és lehetővé tette. Aztán még a környező uták is kínáltak meglepetést: mindjárt elsőnek a Szörény u. és a Strobl Alajos u. közötti nevesincs köz, terméskőburkolatú kocsiútjával, klnkern téglás, sokudvaros tömbházával. Aztán amiről nem tudtam: a két világháború kötti jellegzetes stílusú telepek egyike, némileg Írországra emlékeztet az egyik utca magasított bejáratú sorházaival az Osztály u. - Strobl Alajos u. - Tisztes u. közötti területen. És erről a miniatűr telepről semmit nem tudok! A nevét sem, és nem találok a neten sem semmit. Nemsokára fényképeket is felteszek, sajnos csak a művésztelepről, de érdemes lesz felfedezni a többit is.