Az előbb szólt a pénzügyes kolléganő, hogy rosszul számolta ki az SZJA-mat, és harminc valahányyezer forint tartozásom, van, mert rosszul vont le belőle. De sebaj, 4 hónap alatt vissza lehet fizetnem.
Múlt hónapban szintén harmincezer elment, mert az ELMÜ annyival kevesebbet számlázott ki tavaly.
És itt vannak a táborok, húsvét, nyaralás - mind pénz, és folyton ez megy. Annyira érzem, hogy nem tudok már egyedül középosztály-szintű megélhetést biztosítani a gyerekeimnek! Pedig az iskolákban ez alapján - értsd látszat - válogatják iki a gyerekeket, és eszerint is állnak hozzájuk. Ugye nem kell részleteznem, hogy milyen korreláció van a kettő között, nem szólva a későbbi boldogulásukról? És most senki ne gondoljon valami budai felső középosztálybeli létre! Csudát - átlag értelmiség - ezt próbálom tartani. Sajnos a férjem ebben nem támogat, nem is számítok rá, anyagilag a magam ura vagyok. Persze tudom, hogy másoknak még rosszabb, csak épp nem szeretnék közéjük tartozni. Az egészben az a rossz, hogy mindig azt hiszi, OK, majd jó lesz, csak így tovább, és akkor jön valami, és az egész már olyan fárasztó és kilátástalan! Pedig tényleg teszek, hogy ne így legyen!