Doberdo

Tegnap az M1 Hiradóban csöpögtek a doberdói hősökről. Néhány kivénhedt f@sz ült valami emelvényen, és arról szónokoltak, hogy micsoda helytállást vittek véghez a magyar katonák 14 hónapon keresztül az Isonzó-völgyben. Persze iziben eldobtam az agyam, hogy a qrva anyjukat, naná, hogy helytálltak, még mindig több esélyük volt így is a hazatérésre, mintha hadbíróság azonnali hatállyal végrehajtandó, golyót reptet a fejükbe! Megnézném 14 hónap alatt, sárban esőben, fagyban, hőségben, patkányok közt, szegényes ellátással, golyózáporban, nő nélkül, parancsnokoknak kiszolgáltatva, szeretteiktől távol ki a lófaszt fűt a hazaszeretet!
Ja meg ilyen duma: nem volt hiábavaló áldozat, mer' aszongya hogy fúúú, az olaszok (mint tudjuk az antant legütősebb hadserege volt) egész a Monarchia fővárosáig (az nemde Bécs volt) meneteltek volna! Hát igen. Így viszont kikaptuk Kun Bélát, aztán meg a románokat, Horthy már csak hab volt a tortán. (Hú, tegnap róla is milyen film ment! A második rész még hagyján, de az első...)
Na most pubikáim: nekem van egy fiam, és soha eszem ágában sem volt a haza jelszava mögé bújtatott semmiféle hatalom ágyútöltelékévé felnevelni. A legnagyobb gonddal és szeretettel véghezvitt törődést baromira az ő saját és a társadalom épülésére kapta, nem pedig azért az uralkodó elit kedvenc mulatozásában tehetetlen bábu legyen! Egyébként is félek, hogy ez a sok impotenidióta barom majd visszaállítja a sorkatonai szolgálatot!

A Lily Marlene videóját ideszántam. (Csak még mindig béna vagyok feltenni.)