Shaw: Szent Johanna

12 évesen láttam a televízióban a híres Szinetár rendezte Szent Johannát a Vígből. Akkoriban Johanna bátorsága ragadott meg kislányként, eléggé megrázott a története, Kútvölgyi Erzsébet pedig illúziókeltően tolmácsolta a lotaringiai pásztorlány történetét. Parádés szereposztás volt az: Kern András, Oszter Sándor, Koncz Gábor, Páger Antal, Lukács Sándor... Hát a téma, igen, az közismert, számtalan remekmű járja körbe: koncepciós per, önmagunk, elveink felvállalása, széllel szemben pisilés. Az ilyen kérdések feszegetése minden időben nagyot szól.
És akkor most, 2011, Alföldi Róbert nevével fémjelezve... Nem hangzott érdektelennek. Én 44 éves vagyok, a lányom kb. annyi, mint akkor én.
Nos ez a Johanna (Bánfalvi Eszter) nem volt minden pillanatában szerethető, gyakran idegesítő megmondó, a tudatlanok önhittségével. Igazán irritáló, mindjárt értjük is a másik felet, miért dobja koncként olyan könnyen oda. Nem esendő, mit amilyennek sok-sok éve Kútvölgyit láttam. (Persze a bírósági jelenetben nagyon is szívszorító volt átlagemberre valló viselkedése.) Nem alázatos, hanem faragatlan. De kétségkívül tud valamit, mert abból a perspektívából, ahonnan jött, pofonegyszerű az, amit a zsinórok mozgatói és akiket mozgatnak oly bonyolultnak látnak. Ja, és nem mellesleg civilkén megszenvedte a háborút maga is.
Amit ma félelmetesen képébe vág a darab a nézőnek azt 12 évesen még nem tudtam azonosítani, de kétségkívül érzékeltem: aki képes környezetéből kitörni úgy, hogy nem az elit támogatását élvezi, az nagyon veszélyes, azt el kell taposni (és ebben az ellenfelek is összezárnak). Csak sajnos ez nekem nem nagy durranás, mert nap mint nap szembesülök azzal, hogy legnagyobb visszahúzó erő a saját környezeted.
Az új fordítás tele van trágár szöveggel, néha még nekem is öncélúnak hatott.
Félelmetes volt, ahogy a színpad hátterére hatalmas, közelről felvett máglyát vetítettek, és az iszonyú hang, ahogy belobbant.
A szereplők közül nagyon tetszett még Kulka János Warwickja, Znamenák István Stogumber káplánja (szerintem ő fantasztikus volt. Tudálékos, szemellenzős, felelősséget vállálni persze nem merő), miként László Zsolt is az inkvizíció vezetőjének megformálója is.

A teljes szereposztás:
Robert de Baudricourt, Vaucouleurs várkapitánya - Nagy Zsolt
Az intézője - Váncsa Gábor e.h.
Johanna, szűz - Bánfalvi Eszter
Bertrand de Poulengey - Fehér Tibor
A reimsi érsek - Bodrogi Gyula
La Trémouille főkamarás - Marton Róbert
Gilles de Rais, a Kékszakáll - Szatory Dávid
La Hire kapitány - Szarvas József
Károly, a dauphin, később VII. Károly francia király - Földi Ádám
Jean Dunois, az Orléans-i Fattyú Szabó - Kimmel Tamás
Richard de Beauchamp, Warwick grófja - Kulka János
John de Stogumber káplán - Znamenák István
Peter Cauchon, Beauvais püspöke - Fodor Tamás m.v.
Jean Lemaitre, domonkos rendi szerzetes, az inkvizítor - László Zsolt
Jean D’ Estivet, a bayeux-i káptalan kanonokja, az ügyész - Váncsa Gábor e.h.
Courcelles kanonok - Fehér Tibor
Ladvenu, domonkos rendi szerzetes - Szatory Dávid
Dunois apródja - Ducsai Ábel
Közreműködnek a színház barátai és rajongói Aradi Péter, Bátka Attila, Bölkény Balázs, Brunczlik Péter, Csontos Gábor, Dobrovszki Roland, Farkas István, Firhigel Kristóf, Fogarasi Gergely, Fükő István, Gulyás Attila, Gyarmati József, Kalányos Tamás, Kancsár Ferenc, Kiss László, Kocsis Bálint, Kósa András, Kovács Péter, Köteles Gábor, Kuróczi Levente, Lay Balázs, Ledő Attila, Makay Mátyás, Markó Dániel, Medgyes Zsolt, Nagy Dániel, Nagy Gábor, Nagy László, Nemes Gusztáv, Parádi Attila, Pass Dániel, Pásztor Zsolt, Pető Attila, Rácz Márton, Révész Nándor, Sándor Balázs, Sasfalvi Tibor, Schor Ádám, Sebestyén József, Somogyi Bence, Sütő Dániel, Szabo L. Dávid, Szalontai Gergely, Szimilkó Ádám, Szukics András, Takács Zalán, Tarnóczi Jakab, Tósoki Károly, Tömpe Péter, Török Tamás, Véghelyi Balázs