A hétvégén elolvastam életem első izlandi regényét - na ki mástól, mint Halldór Laxnesstől. Nem mondom, hogy nem olvastam már jobb regényt, valahogy mégis megfogott. Ezt onnan láttam, hogy nagyobb kedvvel vetettem magam a hétköznapok - pardon: hétvégék - tennivalói közé. A cselekmény időnként pergős, időnként kissé terjengős, megfoghatatlan misztériumra vált, amely részekre kissé nehéz ráhangolódni a mozgalmasabb fejezetek után.
Némi párhuzamot vélek felfedezni Uhla, a főszereplő lány, és Ditte, Andersen-Nexö hősnője között. De északi mivoltukon, és szerény származásukon, fiatalon, házasságon kívül megszült gyermekeiken túl alapvetően más karakterek. (Bár ez a két attribútum már elégséges egyfajta párhuzam felállítására.) Ja, és mindketten jóságosak, hisznek abban, hogy az emberek általában jók, csak néha (nagyon) eltévednek. Alapvetően más sorsukat nem utolsósorban annak köszönhetik, hogy mintegy 50 év választja el egymástól őket. Ditte nehéz sorsa ellenére is idealista, nehezebben érvényesíti saját gondolatait, alapvetően elfogadó, és a kor korlátai nem is igen teszik lehetővé, hogy mostoha életén pozitív irányba változtasson.
Uhla határozott és bátor. Teheti is a háború utáni időszak változásai közepette. Szeretet teljes családból érkezik, és mindig számíthat is az otthonmaradottakra. Ditte túlélni akar (nem sikerül), Uhla minőségi életet (valószínűleg sikerül neki). A sorsuk javítását megcélzó eszmékről nem csak mint valami távoli, intellektusát meghaladó dologról hall, hanem tevékenyen részt is vesz benne. Ditte nyomorúságára ő a megoldás, mert kezébe veszi saját életét. Nem akar megalkudni, legfeljebb addig a szintig, ameddig nem érzi meghasonlottnak magát. Szabad asszony akar lenni, mint amilyennek született.
Közben persze megismerhetjük a 40-es évek végének reykjavíki figuráit, a korrupt politikust (na, mi még csak most tartunk itt!), a csalódott, világmegváltókat, az elkényeztetett aranyifjúságot, az amerikai jólét morzsáit habzsoló polgárságot, a megélhetéséért keményen dolgozó parasztokat, vagy városi kisembereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése