Ma reggel fél hétkor Balatonkenesére utaztam távolsági autóbusszal. (változatosság kedvéért megint rossz a kocsi.) 1/4 7-kor óriási tömeg a kocsiállásnál, látom ám, ez lesz a hévizi busz. Közben bemondják - csak úgy mellesleg - hogy a 15-ös kocsiállásból megy egy mentesítő. Egy mögém érkező nyugdíjas utas megjegyzi, hogy a sofőr közölte vele: egy ember miatt nincs mentesítés. Nosza mondom, akkor leszünk kettelűn. Engem is elhajt: egy kézlegyintéssel mutat a tömött buszra, hgy vegyem arra az irányt. Na kössz! Végül az említett hölgy és én voltunk az utolsű felszállók a Népligetnél, így a vezető mögötti ülést a rokonszenves sofőr felszabadította, hál'istennek le tudrtunk ülni. + pont, hogy amikr a húszezresem meglátva szörnyülködött, és kérdezte, nincs-e kisebb, mondtam, hogy svéd koronám van ezen kívül. Na, mondja erre az neki pont jó lenne, mert szokott arra járni. Na mindjárt kifejtettük, mennyire jó északon, meg pár svéd (persze kezdő) mondatot is váltottunk.:) Na de riszpekt, kedves Volánbusz! A hülye utasok így is megveszik a jegyet, akkor meg tömörödjenek, minek indítsunk új járatot! Azt azért megjegyzem, hogy mire a Budaörsi úton felvette az utolsó bp-i utasokat is, annyian voltunk, mint du. 5-kor a piros hetesen hétköznap! Ja, és közben a lépcsőn ülő utasnak mesélte a vezető, hogy milyen járatok fognak megszűnni. És még annyit, hogy a vonat kb. ilyen kevés jár télen a Balaton északi partján.
Fénykép: www.csepel.info
5 megjegyzés:
Csak érdekességként: A férjem kenesei. A szülői ház ma a nyaralónk. Igaz, főként csak alkalmi tennivalóink miatt megyünk le, aztán rohanunk haza, mert a macskák meg a gyömrői teendők miatt kevés az időnk, de ezárt szeretjük Kenesét, és barátainkat, családtagjainkat bíztatjuk, ha mi nem is jutunk le elégszer, legalább ők...
A "járat megszűnésekről" jutott még eszembe, hogy nálam, a blogomban is megszűnt egy funkció: nem jelzi a változásokat az olvasott blogokban és viszont. Nem is sejtem az okát! Igaz, manapság ritkán írok, de legalább azt a "ritkát" jelezhetné!
Ugye még mindig a Kontempláció-nál tart a Te blogodban is? Legalább is én így látom! Szia Melisande! Szép hetet!
Meglepődtem, milyen jó kis hely Kenese! Eddig mindig csak átmentünk rajta a 71-es úton - ami nem a legszebb. Fent viszont egy barátságos, hangulatos település!
Mi az a Kontempláció? Nálam mindenesetre jelzi a frissülést... Akkor odanavigálok hozzád, mert tényleg azt jelzi nálam is, hogy rég frissült!
Én viszont a megváltozott e-mail címem nem tudom kicserélni sehol.
Elmélkedés.
De azóta már írtam egy másikat: A varázsló látogatása - azt nem jelzi sehol. Igaz?
És én is még mindig a Faust elkárhozásánál tartok, pedig Te is írtál már azóta. Nna. Szóval ez a bajom. Egyébként még mindig nem vagyok irogatós kedvemben. Tudod egész lelkem beleadom ezekbe az írásokba, s néha olyan mélyre nyúlok, hogy csak sötétséget és fájdalmat találok. Ezt osszam meg? - kérdezem. Minek, kinek...- válaszolom, s inkább hallgatok. Igaz, a hallgatás is fáj... No, majd meglátjuk! Írj Te is Mélisande, szeretettel olvaslak! Szia!
Az e-mail-cím cserét még nem próbáltam, majd utánanézek.
Helló Donna!
Közben sikerült az e-mail csere:)
Az biztos, hogy néha nagyon nagy mélységekig nyúlsz vissza, félek is az írásaidtól, és ritkán kommentezem őket, mert nem mindig tudok velük mit kezdeni - nyilván mert annyira valaki más ez már, hogy inkább szégyenlősen elfordítom az arcom. Meg gyáván. De hát annyi máshoz szükségem van (volna) a bátorságra!
Az én írásaim inkább a felszín, a mély - hát az tényleg hallgat. Pedig néha kár.
A "hallgató" mélység... sem veszélytelen. (Persze a "beszélő" sem.) Mindenhez bátorság kell. Úgy tapasztaltam, a bátortalanságtól a bátorság felé tartok, a vakságból a látás felé. Biztos vagyok abban: te is.
Megjegyzés küldése