Reggelire a szomszédos Langegasse alsó részén található francia bisztróba mentünk. Persze hülyeség Bécsben francia bisztrót keresni, de tényleg hívogató volt nagyon, kislányom is szerette volna, meg közel is volt. Tényleg francia volt, nem franciás(kodó). A croissant valódi volt, olvadós, nem az a vacak amit itthon sóznak ránk ilyen néven.
Innen Schönbrunnba vettük az irányt, hétfőn is nyitva tartanak. Úristen, immáron hatodszor járom végig a termeket, a belépő k... drága, hosszú sor kígyózik a kasszánál, de a kislányom (űjra) látni akarja. Még ovisként járt itt velem. Persze azért élmény ez, ennyi alkalom után is. Imét meghallgathattam a hordozható lejátszóból a siralmasan felolvasott magyar vezetést - könyörgöm, ilyen helyre, mint a schönbrunni palota, miért nem figyelnek arra, hogy ne legyen ez sem színvonalon alul? Csak akad ott valaki magyar származású, akinek feltűnik, milyen ügyetlen és béna az egész!
Mire kiétünk, jó meleg lett, leverten kullogtunk a Gloriette-ig. Onnan be az erdős részbe, és a fák között le.
A egy villamosmegállóra volt az Am Platz - Bécs 13. kerülete, Hietzing központja. Mivel itt áll a schönbrunni kastély, számos udvari ember építetett itt nyarlót. Pl. mindjárt a park falánál áll Kaunitzé- most postahivatal működik benne. De a helyi plébániatemplomba járt a Mária Teréziá misét hallgatni, nem mellesleg itt volt az esküvője is. A tér amúgy nagyon bájos, kisvárosias, egyemeletes házaival, szentháromság szobrával, bon-bon üzletével. Egy itteni Anker pékségben vettünk ebédre valót, még terasza is volt, hogy kiülhessünk. Az egész környék nagyon aranyos, vidéskies. Az utikönyvek a Maximilliangasséra hívják fel a figyelmet, biedermeier házaival Bécs vrágkorát vázolja fel - az egyik házban írta Strauss a Denevért. Az ületek aranyosak (és megélnek!), hiába van kívül a Gürtelen, itt is láttunk designer üzletet, márkás vintage ruhákat árusító boltot, házi sörfőzdét, kézműves pékséget, heurigert. Tudom mindig ezen lamentálok, de annyira szembetűnő volt, hogy már fájt.
Bevillamosoztunk a Westbahnhofig, hogy bámészkodjunk a szépemlékű Mariahilfersrassén, illetve a 7. kerület, Neubau osztrák feltörekvő dizájnereinek kis boltjaiban. Előbbi jellegtelen chain brandek ületeivel volt tele, semmi különös nem volt, sok szláv beszéd (egyébként is rengeteg orosz él a városban, de csodák csodája, itt ők alkalmazkodtak az új helyhez, nálunk meg - átvettük a vadkeleti/balkáni stlusukat), tömeg, lerazás - viszont árnyat adó fák, deígy sem bírtuk sokáig.
Neubaut a legizgalamasabb kerületnek tartottam - most kissé csalódtam benne. Azért még mindig törekszik felfelé. Itt van a legtöbb dizájner üzlet, köztük van a magyar Printa is, és ez nagyon jó. (Szóval ne mondja senki, hogy itthon nem látok pozitív, reményteljes dolgokat.) Vonzó a Spittelberggasse környéke a kicsiny éttermekkel, boltocskákkal. De azért nem Prenzlauerberg vagy Norrebro. Ne tudom persze, miért így élt az emlékezetemben... Amúgy meg olyan meleg volt, hogy a kislányom visszavittem a hotelbe, mert érthetően nagyon unta a banánt, én meg egyedül visszajöttem. De csak bámészkodtam, nagyon drága volt minden, ami tetszett, és most igazán nincs felesleges fillérem, hogy csak úgy vásárolgassak!
Este irány a Grinzing! Na ide legalább eljutottam, ez is régi vágyam volt. Tudom, hogy turista látványosság, gagyi, mint Szentendre, na de én most turista vagyok! Nem gasztrosznobnak jöttem, hanem hűs újbort inni, meg bekapni valami heuriger kaját, amiről pontosan nem tudtam mi az. A boltíves végállmástól fefelé indultunk el, több szimpatikus helyet is láttunk, aztán visszafelé sétáltunk, és már ketté vált a főút, amelynek egyik ágán még sorakoztak a kocsmák, és hamar kiválasztottunk egyet - mondván, ez kicsit kijjebb esik a fősodrásból. (kb. 50 méterrel.) Mondjuk itt is voltak turisták, szólt a sramli, de csak diszkréten, hátul tánc is volt. Kimérettem negyed liter új bort, bent egy egykori magyar diszidens hölgy segített ételt választani. Desszertnek még egy kis almás rétes is lecsúszott + még egy pohár bor. Siettünk is vissza, nehogy elmenjen az utolsó 38-as (igazi faüléses, régi villamos), és taxizni kelljen.
Másnap megint jött az SMS a banktól, ismét levontak 70 EUR-t, sőt észrevettem, hogy már vasárnap is érkezett. Ez így már 210 EUR! Ismét reklamálok, hamarosan újabb SMS, hogy visszavonták - az utolsó leemelést! /(Sajnos a másik kettőt itthonról kellett utánajárásokkal visszaszereznem.) Ezen a reggelen a Wieden kerületben (4) kezdtünk, a Naschmarktnál szálltunk le, a Rechte Wienzeilléből nyíló utcákban reméltem, hogy találunk kávézót, ami olcsó, és helyiek látogatják. Elindultunk a Kettenbrückegassén, és hosszadalmasan mentünk, de zömmel kínai éttermeket, zöldséges boltokat találtunk. Gondoltam, ez aztán tényleg jellegtelen kerület, végül egy semmilyen kávéházba ültünk be, én a szokásos tejeskávéra, gondolván, majd a piacon eszem valami finomságot. A teraszon nézelődve azért láttam, hogy turisták a piac emez oldalára már ritkán jutnak el. Azonban ahogy tettünk néhány lépést, mindjárt egy lekvárokat, kézzel készült tárgyakat, helyben varrott (ott volt a varrógép is) ruhákat árusító üzletbe botlottunk, a szomszédban pedig osztrák tervezők munkáit (ruha és kiegészítők) árusították! Sétálunk tovább, és a Schönbrunner Strasse, Margaretenstrasse, Mühlgasse környéke még számos hasonló helyet rejteget, de a Google térképet nézve pici, meghitt parkokból is van néhány - én rátettem a listámra az 5. kerülettel, Margaretennel együtt. Azt hiszem, sok felfedezni való van arra felé.
Meleg van és éhesek vagyunk, visszamegyünk a Naschmarktra. Innen, a Rechte Wienzeilléről lehet szépen látni a puccosabb Linke Wienzeille házsorát, köztük az Otto Wagner házakat. Most nincs olyan tömeg, mint 7 éve persze akkor szombat volt, cserében a kínálat kisebb - bár még így is bőséges - volt. Gyönyörű húsok, tengeri kütyük - éjjel szállíthatták, talán az Adriáról, fűszerek, keleti édességek, rengeteg zöldéség, pékek, sajtosok... Hát sajnáltam, hogy nálunk még a Bosnyák sem üti ezt a mércét. Hanem az árak! Azért vettünk arab csemegéket, amelyet a Stadtparkban ettünk meg.
A Stadtparkban hüssöltünk, bámészkodtunk, oadjött egy indiai, hogy nekem kitűnő karmám van, nagy szerencse fog érni (na az rám fér, nem túl remek ez az évem), és majd jósol. Na itt megállítottam, majd még fizethetek érte, az kéne csak a leemelt depozitok után! A park egyébként tele volt újságokat árusító koldussal, hittérítővel, egyáltalán nem lehetett így normálisan pihenni.
Innen tértünk vissza a Naschmarkthoz, hogy a Linke Wienzeillétől bolyongjunk egy kicsit a Mariahilfen. Nagyon szeretem ezt a kerületet is, mindig tartogat valami meglepetést. Mivel a a Mariahilferstrasse egy domb tetejéek a gerincén fut végig, és a Linke Wienzeillétől emelkedik, a sok lépcső, kanyargós utca némi romantikus bájt kölcsönöz neki. A Grumpendorferstrasse környéke pedig tele van izgalmas üzletekkel, kávézókkal - itt található a híres Sperl is, persze csak bementünk körbenézni - kiülős helyekkel. A Mariahilferstrassén megiszom egy pohár sört, aztán elsétálunk a MuseumsQuartierbe. Nagyon meleg van, séttálunk, nézelődünk az udvaron, lógatjuk a lábunkat a szükőkút medencéjébe. Gyerekek, kutyák pancsolnak benne, de senki nem szól rájuk - itt a tér a látogatóké, értük van. Egy kiállítást sem néztünk meg, viszont a szuper könyvesboltjában jó sok időt eltöltöttünk! A helyet mondjuk a MÜPA könyvesboltjához hasonlítanám, de sokkal gazdagabb kínálattal. Hihetetlen, hogy német nyelvterületen micsoda művészeti témájú könyvkiadás folyik! Nem vagyok valami nagy szakértő (sőt, kicsi sem), de azt sem tudtam, melyik polchoz lépjek hirtelenjében. És angol nyelvű anyag is majd annyi volt, komoly monográfiáktól populáris témáig. A kislányom pl. vett egy szitázásról szóló könyvet, részletes leírásokkal és sablonokkal. (Sajnos én meg ott hagytam egy raffolt/ráncolt ruhák készítését bemutató könyvet - szintén szabásmintákkal, leírásokkal. De hülye voltam!)
A délután második felében tettünk egy sétát "lakóhelyünkön", a Josephstadtban, éspedig a Langegasse mentén. Mindjárt a sarkon áll a Schönborn-palota. Eléggé kopott, és valami néprajzi múzeum-szerűség van benne. Tovább haladva a Langegasse 34 szám alattBécs legrégebbi pékségét "hírdette" az utikönyvünk de csak valami étterem volt az amúgy nagyon bájos házban.Aztán ott volt tovább a 29. sz. ház - itt szépen konzerváltak néhány XVIII. századból megmaradt echte proli házat. Hát ilyenből volt nekünk is, csak sajnos ingatlanbefektetők kezeibe kerültek, úgyhogy el lehet képzelni, mi maradt belőlük. A szomszédos párhuzamos utca, a Piaristengasse egyik "ölble" a Jodok-Fink Platz a tipikus barokk Maria Treu Kirchével és egy pestis-oszloppal. Azért senki ne gondolja, hogy ez valami szigorú, szakrális tér - tele van kávéházakkal és éttermekkel.
Amúgy - min azt írtam már - rengeteg érdekes üzlet, étterem, bár, galéria teszi élővé a kerületet. Egyik kávézóban például rendszeresen tartottak tangóesteket - azaz milongákat.
Mivel igen meleg van, elmetrózunk a Donauparkba, Bécs plázsára. Valami 50 km hosszú holtág, igazi vizisport paradicsom, mindez 10 perc metróútra a Schottentortól. Rengeteg embernek van nyaralója, sok közvetlenül a víz mellett, saját stéggel, minikikötővel, hatalmas fizetős stranddal, de van szabad-strand is, számos helyen bérelhetünk vizisít, kajakot. Ilyesminek kellene lennie a Római-partnak! Többféle étterem, sütöde, szálloda teszi hasonlatossá valami nyaralóhelyhez
Hanem este nagy csalódás volt a Linke Wienzeile egyik vendéglője - drága volt és elég felejtős. A smarni (császármorzsa) viszont kiváló volt!
Elérkezett az utolsó reggel - ismét elmentünk a Jodok-Fink platzra, és ettünk egy reggeli menüt, persze nagyon bécsi volt és minőségi. Még egy keveset kószáltunk a Josephstadt utcáin, és még mostanra is jutott felfedezés: egy apró terecske a Tulpengasse - Weknburggasse találkozásánál. Én nagyon szeretem az ilyen meglepetéseket, az apró terek meg különben is s szívem csücskét jelentik!
A "mi villamosmegállónk" a régi Allgemeine Krankenhaus klasszicista épülettömbje előtt volt, így nap mint nap elsétáltunk előtte. Azt láttam, hogy belül hatalmas kert van, babakocsis anyukák igyekeztek a bejáratához. Nekem szimpatikus volt, hogy a forgalmas és jelentéktelen Alserstrasse és a nyomasztó monstrum falai mögött valami titok-féle rejtőzhet. Mint megtudtam, a II. József által alapított ispotály ma a bécsi egyetem egyik campusa, vagy 12 udvara van, meg egy híres kerek tornya - állítólag az őrülteket ott tartották bezárva. A park nem nagy durranás, de campusnak ideális, a kisebb kertek pedig izglmas labirintust alkotnak. (Ez az oldal már az Alsergrund, Bécs 9. kerülete.) Vicces, hogy a nagyudvarban van egy Spar üzlet.
Visszamentünk a hotelbe, összepakoltunk, és levittük a csomagjainkat az őrzőbe. Innen még besétáltunk a Kärtner Strasséra, kislányom szöszölt egy sort az Operashopban vagy félórát, én már minden kiadványt megcsodáltam ez idő alatt, sőt a falakon is a hírességek dedikált fényképeit, akik itt vásároltak - csak a teljesség igénye nélkül: Sondra Radvanovsky, Lado Atanelli, Renée Fleming, Edita Gruberova... - és ők még aktívak.
Meleg volt nagyon. Visszavillamosoztunk a Ringen a Burgtheaterig. (Úristen, hiszen csak most érkeztünk, vezetek a Ringen, és mutogatom a kislányomnak, melyik épület micsoda. Előttünk volt néhány gondatlan nap, szabadság... Most meg már búcsúzunk!) Itt még egy icinyke meglepetés; a Mölker-Bastei: itt kísérelt meg Ferenc József ellen sikertelen merényletet egy bizonyos Libényi nevű szabó. Félkörívet leíró, lejtős kis utca, egykor a városfal egyik bástyája volt. Valaha lakott itt Beethoven is, ma - kihasználva kisvárosias, ódon hangulatát - számos éttermet működtetnek itt, igazi kiülős hely.
A Schottentornál még veszek egy Bécset valamelyest az én szememmel bemutató albumot, majd utoljára elvillamosozunk langegassei megállóig, felkapjuk a csomagjainkat, és megyünk Heiligenstadtba a kocsiért. Visszafelé haladun a Gürtelen - az egyszerű, hétköznapi Bécs képeit magamba vésve távozunk. Még szerencse, hogy nincs messze! De hát a majd, az mindig nagyon sokára szokott bekövetkezni. Wien, Wien, nur Du allein.... dúdolom. Hiányozni fogsz nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése