Szabimról ne essék szó, jó szar volt, nem sikerült éppen feltöltődnöm. A végén azonban csak elmentem Tokajba a kislányommal. Régi tervem volt ez már. Csak hát a fránya anyagiak - így suli kezdés előtt még ezt is finanszírozni...
Idő nagyon meleg, élvezhetetlenné teszi a barangolást, várni kellett délutánig. Tokaj egy cseppnyi város, sétálóutcája tényleg múltbéli hangulattal bír. Ott a szálláshelyünk is, a Toldi Fogadó. Az egyik szárny, amelynek az aljában egy étterem van, régi kereskedőházból került kialakításra. Szép tágas a szobánk, viszonylag nagy fürdőszobával, SAT TV-vel, és: az ágyakon gyönyörű, fehér, vászon ágynemű található!! Az új szárnyban pici fedett úszómedence és jacuzzi. Másnap délelőtt kinyitották a tetejét is. Ami gyenge volt, az a reggeli. (Meg a járólapos borítás a recepción és étkezőben.)
A sétálóutcában ilyeneket lehetett látni, hogy baromfibolt, gabonaüzlet, régi fodrászat, órásmester. Meg persze a környék házipara, antikvitás, galéria, ízlésesen berendezett, bőséges kávékínálattal rendelkező kávézó. Megkóstoltuk a csokilistában szereplő tokaji desszertet is. Nem rossz! Még délután egy Bodrogkeresztúr a régi erődtemplommal, aztán egy gumikerekes vonatozás a város körül. Sok volt a lengyel túrista. Este 8-ra viszont kiürül minden, még a pincék is zárnak. Néhány hely tart csak nyitva, úgyhogy épp egy pohár szamorodnit tudtam csak megkóstolni! És vigyázat, a folyók negatív externáliája a sok szúnyog. Kint nem lehet megmaradni sötétedés után!
Reggel még elcsípjük az első magyar aranyat az olimpián, aztán próbálok a Hímesudvar pincészetnél bort venni. Nyitva ugyan, de sehol egy lélek. Kopogunk, körbejárunk - semmi. A boltok 1000 forintos Tokajia nem kell, ilyen a közértben is van. Utána Mád, Tállya - pincészetek zárva, pedig nálam a fekete album, amelynek a végén ígéretes termelők névsora van. A falvak szépek, de nagyon nagy a meleg! Finom vargányás, házi gomolyás, bazsalikomos hideg paradicsomleves Tállyán az Oroszlános fogadónak nevezett Szirmay Kúriában (kislányom még egy palacsintét is evett hozzá). Kifinomult ízléssel hozták rendbe, na itt nyoma sem volt járólapoknak, terrakotta cserepeket és téglát használtak, és az ételek sem Tesco alapanyagból készültek. Az étlap kínálata kimondottan kicsi, na de az igényes ételekből áll.
Rövid kitérő Szerencsen (vár, benne régi játékok - hát igen, én még ilyenekkel játszottam) és Monokon (Kossuth Kúria), aztán irány haza. Erre a vidékre azért még visszajövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése