Ág is húzza

Hogy teljes legyen az örömöm, ma reggel megbüntetett az ellenőr. És úgy tudtam! Indulás előtt feltúrtam a lakást egy kis pénzért, hogy buszjegyet vegyek, de nem találtam, hát elindultam potyázni. Szurkoltam is, hogy csak ma ússzam meg. És a bünti (kapaszkodjon meg mindenki!) 12 ezer forint. Na már csak ez hiányzott! Aztán kiszámoltam az októberi kötelező kiadásokat, és mindjárt kijött valami 82 ezer forint. Ráadásul fizu csak holnap, ez azt jelenti, hogy szerdáig nincs is pénzem. Ráadásul egy csomó ragya is kijött rajtam....

Huszonhat

Úgy volt, hogy szerzek egy takarítónőt, aki segít nekem, mondjuk hetente egy-két dolgot megcsinál, hogy nem azzal teljen minden szabim és szabadidőm, hogy takarítok, rendet rakok. Erre a férjem közölte, hogy ha idejön egy takarítónő, akkor elválik! (Én hülye; itt lett volna a remek alkalom megszabadulni tőle!) Szegény nő, biztos számított a pénzre, amit kapna. A barátnőm, aki ajánlotta, meg biztosan haragszik rám, és én is égek, hogy azt gondolja nyilván, milyen ember az, akinek a saját életéről mások döntenek... Hát igen, a legnehezebb, hogy ezzel nekem is szembe kell nézni, és finoman szólva meghasonlás... Ez olyan dolog, amiért viszont nekem kellene elválnom. Saját jövedelmemből fizettem volna, a saját életem megkönnyítése céljából. De a férjem szerint csak játszom az eszemet, azért kell. Mert ugyebár egy "jó" asszony otthon takarítgat, ellátja a családját, és ehhez hozzátartozik, ogy a koszból is kivakarja őket. Ha elutazik, a rumli megvárja (lásd Balatonszemes, Lengyelország). Milyen jó a barátnőmnek: nincs férje, és saját belátása szerint döntheti el, hogy mivel könnyíti meg az életét! Nagyon véget kéne ennek vetni asszem! Kibújt a szög a zsákból! Cselédnek tart elsősorban. (Mondjuk engem nem kell tartani, tartom én magam. Gyakorlatice külön kasszán vagyunk.) A szülinapomra (40-re is) egy csokor virág az ajándék, karácsonyra olyasmi, amit ők is használnak (TV - ők nézik főleg), soha egy vacsora, egy parfüm, közös, kedvemre való utazás (akár egy wellness hétvége is). El nem járunk sehova, ha én nem szerzek opera jegyet, magától nem jönne. Barátai nincsenek, de ahogy nézem, igyekszik leépíteni az enyémeket is. Nyaralás anyósnál, ő elvonul vitorlázni, én meg ott seregetek, viszem őket Tapolcára, főzőcskézek. Ilyen a kis életünk, szóval ő cserébe semmit nem sűrűn tesz eleget a tradicionális férj szerepének. Csak a tradicionálisan bunkó magyar pasiénak, aki szarik az asszonyra, elvégre azér van az, hogy megkönnyítse az életét. Csakhogy én nem fogadom el ezt a felállást, frusztrálja is sűrűn. Sőt, kimondottan megelégedését szolgálja az a tény is, hogy nem tudok feltöltődni. Már azt sem tudom, mit is szeretnék, ha hirtelen lenne több időm. És ez így a jó egyeseknek. Látom, mert anyósom is ebben a cipőben jár, és ez az évekkel csak rosszabb lett. A különbség persze annyi - és ez eléggé nem elhanyagolható - hogy ő elfogadja ezt a leosztást.
Tényleg, folyton harcot emleget: ő harcol azért, hogy elfogadjam, én meg defenzív háborút folytatok. Bár ebben elfáradtam ugyancsak.

Huszonöt

Komolyan, most miért kell kismamák ultrahang képeit nézegetnem, és még kommenteznem is? Mi a francot kéne rá mondanom?

Huszonnégy

Kulturális Örökség Napja(i) a hétvégén. Opera túra - nem volt nagy durranás, színpadon már a Fidelio díszletei, balett-próbaterem. Padlás, ahonnan a csillárt húzzák-eresztik. A jelmez tár viszont szuper. Körben szekrények az aktuálisan futó darabok jelmezeivel (kinyitottak egy Don Carlos feliratú szekrényt, felismerhető volt a Fő inkvizítor ruhája). A helyiségből nyílt egy nagyobb terem, abban megint rengeteg ruha. A látogatók zöme idős hölgy, érdekes megfigyelni, hogy rögtön akadt egy-két "segg nyaló" (kisfiam után szabadon), akik az első sorban álltak mindig, ha kérdezték, rögtön felvették a dialógusban a alárendelt szerepét. "Sose lehet, tudni, hátha valami előnyt kovácsolhatunk belőle" alapon...
A délutáni kicsit érdekesebb volt: a Földtani Intézet. Főleg az épület belsejére voltam kíváncsi, milyen is egy ilyen szecessziós palota-munkahely. Hát az utolsó kilincsig, szellőző kürtőig gyönyörű. Elsőként felmehettünk a tetőre (ott volt valamelyik dolgozó kaktusz neveldéje, még mini fólia sátor is) Érdekes volt a kilátás, ámbár a mi lakásunkból sem semmi, de onnan történetesen a mi házunk is látszott felülnézetből (na jó a mienk sem alacsony), és tök szép volt, szép szecessziós épületben lakom ám én is! Közelről látszottak a gyönyörű cserepek, ráláttunk a belső, gondozott udvarra). Aztán megnéztük a folyosói vitrinekben elhelyezett ősállat lenyomatokat, és egyéb érdekességeket, közben lehetett gyönyörködni az épületben megint (gyönyörű homokfúvott mintás üvegajtók, mintás kőpadozat, stb - mindent Lechner Ödön tervezte). Végén vagy egy órát eltöltöttünk a Díszteremben, ott is érdekes kiállítás volt, és meghallgathattuk a vezető ismertetését is. Volt pl. egy térkép a XVIII. század első feléből, a móri árokban történt földrengés hatását térképezték fel, rajzon szemléltetve az egyes településeken okozott kárt (Pl. ledőlt a templomtorony, stb.), és az alapján összekötötték a településeket vonalakkal, így felmérve a rengés erősségét. Voltak még fluoreszkáló kövek, ipolytarnóci lenyomatok, miegymás... Kislányom aranyos volt, érdeklődve hallgatott mindent. Olyan jó társ, vele mindig megoszthatom a világra rácsodálkozó élményeimet!

Huszonhárom

Ma megint nagyon Mélisande vagyok. Úgy unom, fillérekért dolgozni, már megint elfogyott a pénzem. Nem tudok kimenni a váci biovásárra szombaton, mert minek, még a benzint sem tudom megfizetni. Szar admin - kisegítő munkát végzek - ezért aztán kár volt tanulni! Cserében alig vagyok otthon, olyan mintha jelen sem lennék a saját életemben, amit amúgy is annyian szeretnének megszüntetni, és a személyiségük meghosszabbítására tartani helyette. Qrvára unm, hogy sosincs pénzem. Hogy fogom a takarítónőt beadni a férjemnek?

Turandot

A képen Lukács Gyöngyi (forrás www.opera-vilag.hu)

A nagy dérrel-durral beharangozott Turandot a MÜPÁ-ban. Most láttam először, a rendezés nekem tetszett (Kovalik). Meglepően látványos volt, ahhoz képest, hogy félig szcenírozott előadásként ment. A kisfiammal is megnézhettem volna, abszolút nem volt statikus. Mondjuk erre Kovalik munkái ismeretében számíthattam volna, de valahogy mégsem tudtam elképzelni. Persze a halottak legalább eleshettek volna, nem állnak tovább, mint egy fa szent. Főleg Liu. Mi lett volna, ha leroskad a földre (tőnkre ment volna az estélyi ruha, de ez sem biztos). Lukács Gyöngyi fantasztikus Turandot volt, szólt rendesen, de a nagy terem 19. sorában is tiszta, határozott pianisszimókat produkált. De egy picit kérem, hogy fogyjon le. Télleg nem kéne sokat... Nem mintha ez zavart volna előadásában. Nagyon jól adta a büszke császár lányt, majd az ősanyja sorsától borzadó, iránta részvétet érző embert, a kérdések megválaszolása után pedig a könyörgése volt hiteles. Egyedül a Liu halálakor támadt részvét nem látszott rajta. Persze lehet, hogy a rendezés szerint még ez sem törte meg a gőgjét, de nekem inkább úgy tűnt, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. A vendég Frank Poretta először úgy hallatszott, mintha egy befőttes üvegből énekelt volna. Aztán rájöttem, hogy spórolt a hangjával a hangos részekre, meg a Nessun dormára. Azért maradéktalanul így sem sikerült mindig átvinnie a zenekart, de azért annyira nem volt gáz, mint ahogy az egyik fórum írja. Rost Andrea elég jó Liu volt, különösen a halálát adta elő szépen megformálva. A hang igenis bírta a vastagon szóló zenekart, kár volt vészmadárkodni. Timur megformálója (Dejan Vacskov) szép hang, kellemes színpadi jelenség, csak kicsit fiatal volt a szerephez. Róka István kicsit statikus Altum volt, de az ő korában ez megbocsátható. Tisztességesen és alázattal énekelte a kicsi, de nem jelentéktelen szerepet. Palerdi András Mandarinja is tetszett, persze ehhez tényleg csak egy erős, szép basszus kellett. Megkaptuk. A három miniszter szerepét felnagyították, inkább a cselekmény pörgősebbé tétele érdekében, sem mint a történet kedvéért. Elég sok jelenetük van, ami egy poros rendezésben unalmassá teheti a darabot. A masszőrös, vetkőzős, láb áztatós jelenet viszont tök felesleges volt.
Ja, még azt leírnom, hogy a végén Lukács (mondjuk joggal) ünnepeltette magát, Rostra egy pillantást sem vetett amikor kint állt az összes szereplő a meghajlásnál. Sőt kimenet majd' fellökte Rostot. Végig úgy tett, mintha ott sem lenne. Nem értem miért viselkedett így, ő volt valóban a vitathatatlan sztár, megérdemelte a sikert. Na de hát primadonna, ez már csak így van. (Fordítva persze nem tudnám elképzelni ugyanezt!:)
Közben találtam egy jó kritikát. Szó van benne arról is, amit itt elfelejtettem, de nekem is eszembe jutott: Kalaf qva önző, nemcsak Liú halála miatt, vagy hogy a papát is szemrebbenés nélkül hagyta volna meghalni, hanem mert utaltak arra is, hogy aki nem tud segíteni, helyesebben a gyanú vetül rá, hogy nem akar (ugyebár ezt könnyű rásütni bárkire), az halál fia. Csakúgy mint a három miniszter. Azok is ígérnek mindent, dehát Kalaf hatalommániás, le akar győzni egy nála hatalmasabb asszonyt, akkor talán elfelejti, hogy folyamatosan kételkedik a férfiasságában. (Szegény, mekkorát fog csalódni... És főleg szegény Turandot!) http://www.fidelio.hu/visszhang.asp?id=14334

Borfesztivál

Fújj, de iszonyatos tömeg volt! Sok sznob borbarát. Amúgy a társamul szegődött barátnő is idegesíítő és önző volt. Jó: Cabarnet Frank - Kattra pincészet. Na, mondjuk ezt a barátnőm itta, én csak belekóstoltam. A Pinot Noir rózéjuk érdekes volt, de nem egy nagy szám. A szekszárdiak Merlot-ja most sem okozott csalódást (Németh Pincészet, 2006).
Béna egy hely lett, kár.