Turandot

A képen Lukács Gyöngyi (forrás www.opera-vilag.hu)

A nagy dérrel-durral beharangozott Turandot a MÜPÁ-ban. Most láttam először, a rendezés nekem tetszett (Kovalik). Meglepően látványos volt, ahhoz képest, hogy félig szcenírozott előadásként ment. A kisfiammal is megnézhettem volna, abszolút nem volt statikus. Mondjuk erre Kovalik munkái ismeretében számíthattam volna, de valahogy mégsem tudtam elképzelni. Persze a halottak legalább eleshettek volna, nem állnak tovább, mint egy fa szent. Főleg Liu. Mi lett volna, ha leroskad a földre (tőnkre ment volna az estélyi ruha, de ez sem biztos). Lukács Gyöngyi fantasztikus Turandot volt, szólt rendesen, de a nagy terem 19. sorában is tiszta, határozott pianisszimókat produkált. De egy picit kérem, hogy fogyjon le. Télleg nem kéne sokat... Nem mintha ez zavart volna előadásában. Nagyon jól adta a büszke császár lányt, majd az ősanyja sorsától borzadó, iránta részvétet érző embert, a kérdések megválaszolása után pedig a könyörgése volt hiteles. Egyedül a Liu halálakor támadt részvét nem látszott rajta. Persze lehet, hogy a rendezés szerint még ez sem törte meg a gőgjét, de nekem inkább úgy tűnt, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. A vendég Frank Poretta először úgy hallatszott, mintha egy befőttes üvegből énekelt volna. Aztán rájöttem, hogy spórolt a hangjával a hangos részekre, meg a Nessun dormára. Azért maradéktalanul így sem sikerült mindig átvinnie a zenekart, de azért annyira nem volt gáz, mint ahogy az egyik fórum írja. Rost Andrea elég jó Liu volt, különösen a halálát adta elő szépen megformálva. A hang igenis bírta a vastagon szóló zenekart, kár volt vészmadárkodni. Timur megformálója (Dejan Vacskov) szép hang, kellemes színpadi jelenség, csak kicsit fiatal volt a szerephez. Róka István kicsit statikus Altum volt, de az ő korában ez megbocsátható. Tisztességesen és alázattal énekelte a kicsi, de nem jelentéktelen szerepet. Palerdi András Mandarinja is tetszett, persze ehhez tényleg csak egy erős, szép basszus kellett. Megkaptuk. A három miniszter szerepét felnagyították, inkább a cselekmény pörgősebbé tétele érdekében, sem mint a történet kedvéért. Elég sok jelenetük van, ami egy poros rendezésben unalmassá teheti a darabot. A masszőrös, vetkőzős, láb áztatós jelenet viszont tök felesleges volt.
Ja, még azt leírnom, hogy a végén Lukács (mondjuk joggal) ünnepeltette magát, Rostra egy pillantást sem vetett amikor kint állt az összes szereplő a meghajlásnál. Sőt kimenet majd' fellökte Rostot. Végig úgy tett, mintha ott sem lenne. Nem értem miért viselkedett így, ő volt valóban a vitathatatlan sztár, megérdemelte a sikert. Na de hát primadonna, ez már csak így van. (Fordítva persze nem tudnám elképzelni ugyanezt!:)
Közben találtam egy jó kritikát. Szó van benne arról is, amit itt elfelejtettem, de nekem is eszembe jutott: Kalaf qva önző, nemcsak Liú halála miatt, vagy hogy a papát is szemrebbenés nélkül hagyta volna meghalni, hanem mert utaltak arra is, hogy aki nem tud segíteni, helyesebben a gyanú vetül rá, hogy nem akar (ugyebár ezt könnyű rásütni bárkire), az halál fia. Csakúgy mint a három miniszter. Azok is ígérnek mindent, dehát Kalaf hatalommániás, le akar győzni egy nála hatalmasabb asszonyt, akkor talán elfelejti, hogy folyamatosan kételkedik a férfiasságában. (Szegény, mekkorát fog csalódni... És főleg szegény Turandot!) http://www.fidelio.hu/visszhang.asp?id=14334