Lili Marlene

Doberdo

Tegnap az M1 Hiradóban csöpögtek a doberdói hősökről. Néhány kivénhedt f@sz ült valami emelvényen, és arról szónokoltak, hogy micsoda helytállást vittek véghez a magyar katonák 14 hónapon keresztül az Isonzó-völgyben. Persze iziben eldobtam az agyam, hogy a qrva anyjukat, naná, hogy helytálltak, még mindig több esélyük volt így is a hazatérésre, mintha hadbíróság azonnali hatállyal végrehajtandó, golyót reptet a fejükbe! Megnézném 14 hónap alatt, sárban esőben, fagyban, hőségben, patkányok közt, szegényes ellátással, golyózáporban, nő nélkül, parancsnokoknak kiszolgáltatva, szeretteiktől távol ki a lófaszt fűt a hazaszeretet!
Ja meg ilyen duma: nem volt hiábavaló áldozat, mer' aszongya hogy fúúú, az olaszok (mint tudjuk az antant legütősebb hadserege volt) egész a Monarchia fővárosáig (az nemde Bécs volt) meneteltek volna! Hát igen. Így viszont kikaptuk Kun Bélát, aztán meg a románokat, Horthy már csak hab volt a tortán. (Hú, tegnap róla is milyen film ment! A második rész még hagyján, de az első...)
Na most pubikáim: nekem van egy fiam, és soha eszem ágában sem volt a haza jelszava mögé bújtatott semmiféle hatalom ágyútöltelékévé felnevelni. A legnagyobb gonddal és szeretettel véghezvitt törődést baromira az ő saját és a társadalom épülésére kapta, nem pedig azért az uralkodó elit kedvenc mulatozásában tehetetlen bábu legyen! Egyébként is félek, hogy ez a sok impotenidióta barom majd visszaállítja a sorkatonai szolgálatot!

A Lily Marlene videóját ideszántam. (Csak még mindig béna vagyok feltenni.)

Brávó, Hoffmann!

Jaj, de el vagyok keseredve megint!

A NOL-on ma megjelent Horn Gábor cikkből idézek, a legmellbevágóbb két bekezdést. A szerző személyétől kéretik eltekinteni, mert sajnos amit leírt úgy fajdalmasan igaz, ahogy van!

"Integráció, együttnevelés helyett korai szétválasztás, a leszakadók, lassabban haladók, hátrányban lévők leválasztása, külön kezelése. Igazi barbárság, és nem egyszerűen a leszakadók, hanem legalább ennyire a többség miatt, akik így nem tanulnak meg együtt élni, elviselni, alkalmazkodni. A társadalom végleges és végzetes kettévágása és nem mint következmény, hanem büszkén vállalt cél, feladat."
"Tehetséggondozás címen persze folyik felül is a szegregáció a 6 és 8 osztályos gimnáziumok, mint valami janicsárképző intézetek lebegnek a tervezet kiagyalói fejében, központilag megnövelt óraszámmal, kötelező tantárgyi versennyel, és persze legalább 3 idegennyelvvel. >Hogyan tegyük tönkre gyermekeink kamasz éveit intézményes keretek között< játék részeként. Folyik tehát a magyar közoktatás egyébként sem túl erős intézményeinek szétverése, politikai elfoglalása, teljes központosítása. A középszer intézményes elrendelése."

A teljes cikk itt olvasható: http://nol.hu/velemeny/20110517-itt_a_vege

Sürgősség

Életemben először segíteni próbáltam egy emberen, aki rosszul lett az utcán. Ült a Péterfy Sándor u. - Rottenbiller u. sarkán a korház (!) kerítésének dőlve, és jellemző mód két öreg néni támogatta, egyik hozott vizet neki. Néztem a kocsiból a piros lámpánál. Jó sokáig volt piros. Aztán egyszerre csak gondoltam egyet, nem állt mögöttem senki, hátrébb tolattam a taxi rámpához. Döbbenetemre állt már volt ott egy taxi, de a sofőr nagyon beletemetkezett az újságjába. Nekem az volt az érzésem azért, hogy ne kelljen odamennie a beteghez. 30 év körüli fiatal ember volt. Az egyik néni szólt a járóbeteg portán, hogy odakinn segítségre szorul valaki. Hát senki nem jött! Közben én is, és egy immáron negyadik hölgy is szólt, sajnos-sajnos a portás senkit nem lelt a helyén. Épp a mentőket tárcsáztam, amikor látom, hogy kint a két néni (egyikük bottal járt!) sikeresen lábraállította a férfit és megtették azt a kb 10 métert a rendelő előcsarnokáig, ahonnan már nem dobhatták ki. (Ja, az egyik portás egyetértett, hogy a korház elől mentő vigye el! Elépesztő!) De az egészben a legfelháborítóbb az volt, hogy az utcán és az előcsarnokban több egészségügyi ruhás dolgozó jött ment, de egy sem kérdezte meg, hogy mi van, kell-e segítség! Hát dinamitot, oszt az utcára velük, mehetnek Angliába, ha tudnak egyáltalán pötyögni valamit!

Capriccio a MET-ből

Strauss utolsó operája nem mondhatnám, hogy mély benyomást tett rám, bár - ahogy a Luciánál - itt is profi csapat állt össze. Gyanítom, a darabot a Metropolitain No. 1 csillaga, Renée Fleming kedvéért vették elő - mostanában úgyis ő a par excellence Strauss énekesnő, a hangja erre is predesztinálja. (Nekem kissé élesnek is tűnt.)
Az előadást szünet nélkül játszották, de az elején volt azért öltözői beszélgetés a főszereplőnővel, aki elmondta, hogy annyira egynek érzi magát a figurával és a zenével, amelyet annyira gyönyörűnek talál, hogy amikor első alkalommal énekelte a szerepet, a monológ alatt folytak a könnyei. Kíváncsian vártam, most mit fog csinálni. Sose tudom meg, mert pont erre a 10 percre elromlott a közvetítő vonal, hang egyáltalán nem jött, aztán volt kép hang nélkül, a hülye közönség ezt mulatságosnak tartotta, pedig nem volt az. Állítólag máshol nem volt hiba (Uránia, Kecskemét, külföld), szóval a MÜPA volt csicska, de a jegy árát eszükbe sincs téríteni, vagy esetleg felajánlani, hogy felvételről meg lehessen nézni. Na ja, ez Magyarország!
A díszlet most is pazar volt, 20-as évek Franciaországába helyezve a cselekményt, a ruhák mint valami Agatha Christie feldolgozás jelmezei. Fleming persze nagyszerű volt, nagyon tetszett Sarah Conolly Clarionja. Gyönyörű alt hang, elegáns, remek humorérzékkel öniróniával megáldva! Számomra felfedezést jelentett Morten Frank Larsen - szép bariton hang és - kell-e mondanom? - remek megjelenés. Tetszett Peter Rose színidirektora is.
Következő szezonra az Ernanira vettem már jegyet, kíváncsian várom.

Az előbb szólt a pénzügyes kolléganő, hogy rosszul számolta ki az SZJA-mat, és harminc valahányyezer forint tartozásom, van, mert rosszul vont le belőle. De sebaj, 4 hónap alatt vissza lehet fizetnem.
Múlt hónapban szintén harmincezer elment, mert az ELMÜ annyival kevesebbet számlázott ki tavaly.
És itt vannak a táborok, húsvét, nyaralás - mind pénz, és folyton ez megy. Annyira érzem, hogy nem tudok már egyedül középosztály-szintű megélhetést biztosítani a gyerekeimnek! Pedig az iskolákban ez alapján - értsd látszat - válogatják iki a gyerekeket, és eszerint is állnak hozzájuk. Ugye nem kell részleteznem, hogy milyen korreláció van a kettő között, nem szólva a későbbi boldogulásukról? És most senki ne gondoljon valami budai felső középosztálybeli létre! Csudát - átlag értelmiség - ezt próbálom tartani. Sajnos a férjem ebben nem támogat, nem is számítok rá, anyagilag a magam ura vagyok. Persze tudom, hogy másoknak még rosszabb, csak épp nem szeretnék közéjük tartozni. Az egészben az a rossz, hogy mindig azt hiszi, OK, majd jó lesz, csak így tovább, és akkor jön valami, és az egész már olyan fárasztó és kilátástalan! Pedig tényleg teszek, hogy ne így legyen!

Requiem egy gimnáziumért

Kép: Hunyadi János Gimnázium honlapja

Van Budapest XVIII. kerületében egy aranyos gimnázium, a Hunyadi János. Pest(szent?)lőrinc nem épp a főváros legfrekventáltabb környéke, de rossz híre sincs. Vegyes kerület, kertváros, rossz hírű lakótelep, rozsdaövezet egyszerre van jelen. Legnagyobb hártánya, hogy a belső városrészektől hihetetlenül messze van, és elég rossz oda a közlekedés is.

Mégis, amikor tavaly a fiamnak sokadik vonalba rangsorol, de szimpatikus gimnáziumot kerestem, nagyon megtetszett a családias, igazi második otthon benyomását keltő intézmény, ahol kérték, bártan jelentkezzen bárki, ennek ellenére fórumokból kiderült, hogy magas számban tanultak tovább - még orvosin is! - az egykori diákok. Úgyhogy be is írtuk a jelentkezési lapra. Elkísértem a felvételire és tetszett az egész hangulata, a szép kis tér, ahol az épület áll. Végül az eredmények tükrében sorrendet cseréltünk - mert erre van lehetőség - és a legesélyesebbet vettük előre, meg hát az csak 10 percre van.

A hosszú felvezető után jöjjön, amiért írok Hunyadiról. A kerület az intézményt június 15-vel jogutód nélkül megszűnteti, és az evangélikus egyház kezébe adja, akik szeptember 1-én kezdik munkájukat. Erről ez év márciusában hozott döntést a XVIII. kerületi képviselőtestület.

Hogy nem nyílik meg alattuk a föld!!!!!!! A pofám leszakad! A jó k. anyjukat! Egy jól működő intézményt odadobnak az egyháznak! Ki mennyit kapott ezért???????? Menjen már a magyar bármely keresztény egyház a p-ba a feneketlen bendőjükkel!!!!!!!!

És kérdem, mi leszb a diákokkal?! Amennyire tudom, még az új alkotmány sem sújtja (még) szankciókkal azokat, akik antiklerikálisak. Nem lett volna úgy tisztességesebb, ha már rátették a patájukat, akkor azt mondják: ez van, akik szeptembertől ide jönnek (lábjegyzet: februárban kellett beadni a jelentkezéseket, amikor még arról volt szó, hogy aki a Hunyadiba jelentkezik, ott is fog érettségizni), már Feszületrágcsáló Akárki Gimnázium, Általános Isloka és Óvoda tanulói lesznek, de akik korábbi évfolyamokban kezdtek, azok állami gimnazistaként maturálnak???????????

Hát most már áldom az istent, hogy nem oda jár a fiam!