Negyvenhárom

Hetek óta nincs kocsim, így nap mint nap kijut a tömegközlekedés "áldásaiból". De most nem erről akarok írni, mert erre már számtalan blog szakosodott. A feltúrásokat is kihagynám, de egy más szempontból nem megyek el a naplómban sem szó nélkül egy jelenség mellett: a járókelők kénytelenek a sóderen, földön kavicson keresztül gylogolni! Most szárazság van, így csak a poros, ledöngölt buckán át közelítik meg a buszok ideiglenes megállóit. Hogy milyen érzés szandálban, porban csattogni már reggel, az gondolom senkit sem izgat. Hogy koszos lesz a cipő? Ugyan már! De mi lesz, ha sár lesz? Már látom előre, hogy ott fognak dagonyázni az emberek, glancban, költözve sietnek a munkába, megspékelve egy kis cmentes sárral!
Régen ilyenkor pallókaat raktak le, hogy azon menjenek keresztül. Ilyen nincs a Thököli úton sehol, és nincs a Kecskeméti utca és környékén sem, a Belvárosban, pedig ott nem csak prolik járnak. Egész utca feltúrva, és mint egy óriási homokozóban tipegtem a magassarkumban. Legalább figyelmeztetnének, hogy a belvárosi sétához bakancsot kell venni!