Finom, szerintem bármihez illik, így készült:
Ceruzababokat gőz fölött megpároltam (a pároló edényem egy fedeles fazék volt tésztaszűrővel), összekevertem egy kis olivaolajjal (de utólag úgy gondolom a napraforgó jobb lett volna), be egy cserépsütöbe (tepsi is megteszi), kb 15 percet sül közepes erősségen. Közben apróra vágott dióbelet pirítottam, és összekevertem 1 dl tejfölt 4-5 kanál sima, mezei (Milli volt) krémsajttal. Persze ricottát sem tilos használni! Belekevertem a dióbelet, apróra vágott petrezselymet. A sütés vége előtt a babra szórok dióbelet (én egészben hagytam). Keverőtálban összekevertem, porcelán salátásba taktam, megszórtam parmezán sajttal.
Hozzávalók:
- tetszés szerint ceruza bab
- napraforgó olaj
- tetszés szerint dióbél
- 6-7 szem dió apróra vágva, megpirítva
- 1 dl tejföl
- 4-5 ek. krémsajt (vagy ricotta)
- reszelt parmezán sajt
A tejfölbe szerintem keverhetünk kevés dió olajat, vagy petrezselyem helyett kakukkfübet. Én kipróbálnám mentás változatban, dió ekkor természetesen elhagyható.
Illene valami képet beszúrnom, hogy is fest, de ez nem gasztroblog.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Én elképzeltem. Ínycsiklandó volt, meg a szemnek is szép. Ki is próbálom.
Én csak egy hétköznapi töltöttpaprikát készítettem ma. Saját paradicsomból, paprikából. Ezért büszke vagyok rá. (Remélem, jó lesz!)
Mostanában egyre jobban érdekel a gasztronómia. Úgy látszik, itt volt már az ideje. (Októberben leszek 57!)
Szóval mi is van azzal a svédtanulással? :o)
Helló, de jó, hogy hallok rólad megint! A töltött paprika sem lehetett semmi, ráadásul a kis (nagy) fiam kedvenc étele. Saját paprikából, paradicsomból isteni lehet! Ritka manapság, még őstermelőnél is. Szerencsére nyáron anyósom nagyon finom saját terméssel látott el.
Svéddel egyelőre semmi, örülök, hogy élek. Sulikezdés, párkapcsolati gondok, életközépi válság. De jövő héten megyek Koppenhágába, és ott összeszedem magam, tudom. Ha nem, lad annyi erőt, hogy megtegyem hamarosan.
Hát a képeden nem látszol annyinak egyáltalán, de hiábe, aki kiegyensúlyozott, és bátran lehet önmaga...
Szóval pezseg az életed! Hogy imitt-amott a nedűbe egy kis kesernyés is belekeveredik... Mostohafiamnak - október lesz 30 - még igencsak szüksége van életvezetési tanácsokra. (De kinek nincs?)Az árnyékos oldalt felettébb el szeretné kerülni. Hogyan? - kérdezi. Sehogyan - ezt válaszolom. Néha előbbre sehol másutt nem visz út, csak az árnyékos felén, a göröngyösön. Csak menj, menj - ezt tanácsolom neki... - ,és közben ne csukd be se a szemed, se a szíved.
Drága Melisande! Én sem vagyok kiegyensúlyozott - talán néha - de legtöbbször csak zavarodott, tévova. Önmagam vagyok-e? Azt hiszem ez az egyik halálig tartó program, és én még élek... Jó utat Koppenhágába! Várom az ízes, eredeti Melisande-beszámolót!
Megjegyzés küldése