Message in the bottle

Segítség! Hogy milyen pocsék a húsvétom!!!!! Ráadásul ma van a kislányom 10. születésnapja is. Ez hagyományosan az én napom is volt - eddig! Nagyon szép szülésem volt volt másodjára, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott nekem. De most sajnos ez a nap - április 4. - húsvéttal esik egybe, és szokás szerint itt vagyunk anyósomnál a Balatonnál. Hát ha nekem 10 éve valaki azt mondja, hogy ilyen pocsék napom lesz... Itt ki nem állhatnak, én vagyok az, aki vidési állóvizet (hogy ne mondjam pocsolyájukat) felkavarom. Na nem kell cunamira gondolni, de nekik ennyi is felér vele. Most ünnepélyesen kijelentem, hogy a következő húsvétot (legalábbis teljes egészében) nem fogom itt tölteni. De úgy kell nekem, valahol már vissza kellett ütnie annak, hogy mindig csak félig állok a sarkamra, és megállítom azt az immár évtizedes gyakorlatot, hogy én jelentem azt a szembefordulást a szülőkkel (most már csak anyával), amit a férjemnek kellene megtennie. Sajnos a gyerekeket is felhasználja, mert ők ugye menni akarnak, na akkor nekem követnem kell őket. De rájöttem, hogy felesleges, mert így is olyan, mintha ott sem lennék, annyira felemészt a folytonos kritizálás, szemrehányás. Akár mit csinálok, sose jó. Tehát esélyem sincs elfogadtatni magam. Már nem is igyexem. Akkor meg?
(Most éppen valami fotómodell leszek show üvölt a tévéből. Versenyt szólják le a lányokat, elég silány alakok:SSSS) Megyek is. Pá!