Tegnap sikerült elkapnom gyermekkorom egyik kedves sorozatának, a Sztrogoff Mihálynak utolsó részét. Milyen jó kis kalandfilm volt, és mai technikát figyelembe véve milyen kezdetleges! Az irkutszki helyőrség szerintem azonos azzal a díszlettel, amelyet az Egri csillagok forgatásakor használtak! Zene is szuper volt! És mire akadok ma? Pallér oldalán gyönyörú, irkutszki faházakra. Itt az eredeti forrás: http://englishrussia.com/?p=2070
Valami jó is történt tegnap legalább. Amúgy kibuktam nagyon, elegem volt a napból, elég legyen annyi, hogy munkából hazamenet a Budafoki úton még a rendőr is megbüntetett 10000 forintra, mert nem csináltattam új forgalmit, hogy bevezethessék a műszaki vizshát igazoló bejegyzést. Az a rész ugyanis betelt - szeptemberben. És letelt a 30 nap is. Azóta vagy hárman megállítottak, de csak szépen kérték, menjek be az önkormányzathoz (egyébként voltam, csak hiányzott egy meghatalmazás). Szóval tegnap kifogtam két, jóindulatúnak cseppet sem nevezhető, savanyúképű rend őrét, örülhetek, hogy csak 10 rugóval rövidítettek meg, mert még ugyanennyi lehetett volna azért, mert nem volt nálam a kötelező befizetését igazoló banki ivonat... Hiába no, múlt héten az ellenőr könyörült meg rajtam (ezúton is áldassék aza jó asszony!), mindent nem úszhatok meg... Na még az kellett volna itt a bünti mellé (+ még ügyintézési díj is lesz az önkormányzatnál - hurrá!) Amúgy sajna rendőri intézkedés jogos volt, de nagyon megalázónak éreztem, úgy beszéltek velem, mintha valami piti tolvaj volnék.
Szegény kislányomon vettem elégtételt. Ilyesztő, hogy tk. bántalmazom a kislányt. Jaj, csak ne forduljon elő többé. Ő nem hibás azért, mert elégedetlen vagyok az életemmel, és igazából el kne vonuljak egy lyukba.
Ez most nem gyónás, nem oldoz fel. Nem is akarom. Ez bűn, ezért lakolnom kell. És jóvátenni, Pici Tündérnek érezni, hogy imádom!
Védett: én féltem ettől
23 órája
3 megjegyzés:
Nem tudom, mit csinálnál egy lyukban - szerintem enne a lelkiismeretfurdalás, hogy a kintieket meg cserben hagytad. A gyerekek mindent megbocsátanak, csak a szeretetlenséget nem. Biztos vagyok a szeretetedben - innen a távolból - mondhatnád, hisz, nem is ismersz. Mégis, ebben biztos vagyok. De azért egy kicsit összekaphatnád magad! Sorold fel a jó dolgokat! Jót fog tenni. Egyébként én is bánatos vagyok, mert a szomszédék csodás kétéves vizslája órák leforgása alatt elpusztult. Valószínűleg bélcsavarodásban. Szinte tehetetlenül néztük! Az állatorovos sem jött ki időben! Nagyon el vagyok keseredve! Nincs kétségbeejtőbb dolog a halálnál! Halálomig harcolok vele! Hátha még azon is túl!
Te jó isten, szegény kutyus! Ráadásul igen fiatal volt! Ja, igyekszem összekapni magam. Valószínűleg az utazás miatt túl feszült voltam. De megérte (persze nem a megbántás). Most feltöltődtem egy kicsit. Rövid időre legalábbis. De az enber ilyesmi után gazdagabb lesz, tehát máris megérte.
Kívánok neked némi megnyugvást!
Ahá! Szóval a London-élmény friss-ropogós! Meg lehet ám őrizni az efféle frissességet! Végül is az egyik módját te is tudod: meg kell osztani. Én is felüdültem tőle.
A kutyahalálon nemigen tudom túltenni magam. Az iroda ablakából épp a karámjára nézek - gyűlölte, ha oda bezárták (én is)- és mindig látom őt. Sokat volt egyedül ezen a télen, a gazdái nemigen törődtek vele - az etetés, itatás nem minden, a kutyának az ember társasága, szeretete kell - én meg vigyáztam, túlzásba ne vigyem a vele való foglalkozást, hisz nem az én kutyám, és Bubu is féltékenykedett. Már karácsonykor mondtam nekik, többet kéne a Plútóval foglalkozni, de lepergett róluk. Most sírnak, sajnálják nagyon. Én meg nem bánnám, ha nem lenne több kutyájuk, kivéve, ha tanultak az esetből. A szeretetmegvonás öl. (Nem akarom azt mondani, hogy ebbe pusztult bele, valahogy minden összefogott szegény kicsi jószág ellen, de az életbenmaradási küzdelemben a kevésbé szeretetteknek, a magukra hagyottaknak kisebb az esélyük.)
Megjegyzés küldése