Tegnap este megint operában voltam, Haydn A filozófus lelke, avagy Orpheus és Euridiké művét néztem meg. Előtte némi kisebb bosszúság: mire odaértünk, elfogyott a magyar nyelvű műsor, de angol nyelvű bezzeg rendelkezésre állt…
Az opera meglepően szép volt, bár a végére ellaposodott. A zene igazi Mozart-i preklasszikus, díszes koloratúrás zártszámok, erős kórusok… És divatos rendezés, kicsit szájbarágós, de tetszett. Nem volt ötletekkel telezsúfolva, így a szereplőkre lehetett koncentrálni. A mű keletkezésének korszellemét a leeresztett átlátszó, klasszikus festmény jelezte. Mindig akkor, amikor Euridiké elérhetetlenné válik.
A figurák amúgy: Orpheusz önző, saját magától elájuló pasi. Szinte soha nem néz Euridikére, amikor kettőst énekelnek, míg Euridiké epekedve tekint reá. Szélsőséges – pl. őrjöng (és nem csak énekkel) a veszteségén, ugyanakkor gyáván les kifelé, amikor Euridikét csapdába csalja az, akinek apja, Kréon eredetileg ígérte. (Ciki, de nem jut eszembe a neve.) Miután kedvesét elveszítette, józan énjével, géniusza vitatja meg, mitévő is legyen most. Amikor alászáll, és végleg elveszíti kedvesét, egyszerűen elpusztul, mert már nincs múzsája, és értelmét veszti élete.
A darabot Zsótér Sándor próbálta mozgalmassá tenni, de mindezt finom eszközökkel (na jó, a díszletmozgatás lehetett volna halkabb), ami így hűen visszatükrözte a preklasszika ízlésvilágát.
Csak ismételni tudom a Fidelio kritikusát: telitalálat volt az Orpheusz nehéz szólamára Kenneth Traver. Mozgékony, friss hangon abszolválta szólamát, kiegyenlítetten minden lágében – bár a végére érezhetően elfáradt egy kicsit. Rost Andrea sem volt rossz – sőt: jó. A magas regiszterben azonban élesek a hangjai. Kiegyenlített, szép, dús hangon énekelt Szegedi Csaba Kréon szerepében. Hajnóczy Júlia viszont borzalmas volt, mint Géniusz: lírai koloratúrának titulát énekesnő mind a felső, mind az alsó regiszterben hallgathatatlan volt. Felül visított, a koloratúrákkal technikailag képtelen volt megbirkózni, alul elhalkult. A műsorfüzet fényképei alapján úgy saccolom, jövőre ő lesz Euridiké. Miért nem az ő szerepét átvevő Rácz Rita?
Fischer Ádám zenekara szépen szólt, nagyon kivéve a rezeseket, amelyek néha kimondottan hamisan szóltak. Tán nem hangoltak előtte a zenészek?Na és hazament az autóban öntötte a rádió a mocskot. Most épp a süllyedő hajó patkányai vesztek össze és mutogatnak egymásra. Vissza a valóságba.
Az opera meglepően szép volt, bár a végére ellaposodott. A zene igazi Mozart-i preklasszikus, díszes koloratúrás zártszámok, erős kórusok… És divatos rendezés, kicsit szájbarágós, de tetszett. Nem volt ötletekkel telezsúfolva, így a szereplőkre lehetett koncentrálni. A mű keletkezésének korszellemét a leeresztett átlátszó, klasszikus festmény jelezte. Mindig akkor, amikor Euridiké elérhetetlenné válik.
A figurák amúgy: Orpheusz önző, saját magától elájuló pasi. Szinte soha nem néz Euridikére, amikor kettőst énekelnek, míg Euridiké epekedve tekint reá. Szélsőséges – pl. őrjöng (és nem csak énekkel) a veszteségén, ugyanakkor gyáván les kifelé, amikor Euridikét csapdába csalja az, akinek apja, Kréon eredetileg ígérte. (Ciki, de nem jut eszembe a neve.) Miután kedvesét elveszítette, józan énjével, géniusza vitatja meg, mitévő is legyen most. Amikor alászáll, és végleg elveszíti kedvesét, egyszerűen elpusztul, mert már nincs múzsája, és értelmét veszti élete.
A darabot Zsótér Sándor próbálta mozgalmassá tenni, de mindezt finom eszközökkel (na jó, a díszletmozgatás lehetett volna halkabb), ami így hűen visszatükrözte a preklasszika ízlésvilágát.
Csak ismételni tudom a Fidelio kritikusát: telitalálat volt az Orpheusz nehéz szólamára Kenneth Traver. Mozgékony, friss hangon abszolválta szólamát, kiegyenlítetten minden lágében – bár a végére érezhetően elfáradt egy kicsit. Rost Andrea sem volt rossz – sőt: jó. A magas regiszterben azonban élesek a hangjai. Kiegyenlített, szép, dús hangon énekelt Szegedi Csaba Kréon szerepében. Hajnóczy Júlia viszont borzalmas volt, mint Géniusz: lírai koloratúrának titulát énekesnő mind a felső, mind az alsó regiszterben hallgathatatlan volt. Felül visított, a koloratúrákkal technikailag képtelen volt megbirkózni, alul elhalkult. A műsorfüzet fényképei alapján úgy saccolom, jövőre ő lesz Euridiké. Miért nem az ő szerepét átvevő Rácz Rita?
Fischer Ádám zenekara szépen szólt, nagyon kivéve a rezeseket, amelyek néha kimondottan hamisan szóltak. Tán nem hangoltak előtte a zenészek?Na és hazament az autóban öntötte a rádió a mocskot. Most épp a süllyedő hajó patkányai vesztek össze és mutogatnak egymásra. Vissza a valóságba.
3 megjegyzés:
De milyen jó azoknak, akik szállni tudnak! Ők mindig gazdagok, mindig nyertesek... feltéve, ha el nem feledkeznek erről.
Mindig élvezettel olvasom a beszámolóidat. Köszönöm. (Ha otthon írnád, e cseppnyivel nagyobb műgonddal... de így is nagyok jók. (Vajon a hozzátartozóid is olvasnak?)
Köszönöm a dícséretet. Hát, én otthon is kapkodnék. Én már folyton csak sietek, pedig a ritka pillanatokban, amikor önmagammal lehetek igazán, akkor érzem, hogy feltöltődöm.
Remélem, nem olvassák a hozzászólásaim az ismerősök. Nem is tudják, hogy naplót írok.
Miért rejtőzöl? Van mit adnod, van mit megmutatnod! Légy bátrabb, "bőkezűbb", öntözd meg magaddal a szomjazókat! Bátorság Mélisande! Ha adsz magadból te is gazdagodsz - hisz, Te is jól tudod ezt.
Megjegyzés küldése