Ritkán jut a kezembe második világháborús könyv skandináv szerzőtől – főleg nem finn írótól. Ez a mostani vékony kötet tulajdonképpen katonatörténetek füzére, amelyek akkor hangzanak el, amikor a főhős Joose szabadságra utazik a frontról hazafelé, illetve a szülőfalujában. Ezek a szokásos borzalmak, meglehetős iróniával előadva.
Mi bennük az érdekes? Hát ahogy mondtam, eleve skandináv mivoltuk. Nekem már az is abszurd, hogy egy skandináv reguláris hadsereget elképzeljek. Annak idején a stockholmi díszőrségváltás a királyi palota előtt is némileg viccesnek tűnt. Mert a skandinávokról milyen képzetek (ha jobban tetszik sztereotípiák) élnek bennünk? Békés, szabad, liberális – ezek ugye összeférhetetlen attribútumok egy militáns szervezettel kapcsolatban. Mármost a szörnyű második világháborúban Finnország ugye agresszorként viselkedett (nyilván nem a szovjet-finn háborúra gondolok, a könyv sem akkor játszódik), ez még inkább szürreálissá teszi történetünket.
Azért némi jellemző akad itt is. Számomra pl. újdonság volt, hogy a hazatérő katonákat ellenőrizték, nincs-e lopott (értsd: rekvirált) cucc. Ha igen, már kapták is le a vonatról. Na, ilyen volt a mi seregünkben?
Aztán külön bukét adott számomra, ha a párbeszédeket pattogós, furcsa ritmusú finn nyelven képzeltem el, és hozzá ezt a nyelvet beszélő katonákat.
A könyv bájos – hiába a cseppet sem békés téma. Sőt, időnként meglehetősen naturalisztikusan ír le egy-két dolgot.
Ez is egy adalék a skandinávokhoz.
Mi bennük az érdekes? Hát ahogy mondtam, eleve skandináv mivoltuk. Nekem már az is abszurd, hogy egy skandináv reguláris hadsereget elképzeljek. Annak idején a stockholmi díszőrségváltás a királyi palota előtt is némileg viccesnek tűnt. Mert a skandinávokról milyen képzetek (ha jobban tetszik sztereotípiák) élnek bennünk? Békés, szabad, liberális – ezek ugye összeférhetetlen attribútumok egy militáns szervezettel kapcsolatban. Mármost a szörnyű második világháborúban Finnország ugye agresszorként viselkedett (nyilván nem a szovjet-finn háborúra gondolok, a könyv sem akkor játszódik), ez még inkább szürreálissá teszi történetünket.
Azért némi jellemző akad itt is. Számomra pl. újdonság volt, hogy a hazatérő katonákat ellenőrizték, nincs-e lopott (értsd: rekvirált) cucc. Ha igen, már kapták is le a vonatról. Na, ilyen volt a mi seregünkben?
Aztán külön bukét adott számomra, ha a párbeszédeket pattogós, furcsa ritmusú finn nyelven képzeltem el, és hozzá ezt a nyelvet beszélő katonákat.
A könyv bájos – hiába a cseppet sem békés téma. Sőt, időnként meglehetősen naturalisztikusan ír le egy-két dolgot.
Ez is egy adalék a skandinávokhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése