2009. augusztus 3., hétfő

A Hódító Pelle - film


Tök véletlen bukkantam rá a műsorban, az ATV esti programját sose nézem meg. Múlt héten adták Andersen-Nexö regényének (pontosabban annak első részének) adaptációját, Max von Sydow-val az apa szerepében. Megvallom, elkezdtem egyszer olvasni, de túl keménynek találtam, így abbahagytam. Meg aztán Nexönek van egy eléggé dagályos stílusa is, szóval úgy döntöttem, nem is folytatom. A film viszont gyönyörű volt. Özvegyen maradt apa és fia Dániában próbálnak szerencsét, egy farmra kerülnek, nagyon nehéz körülményyek közé. Az apa a sorscsapások ellenére is igyekezett ember maradni, és ezt adta útravalóul fiának is. Viszont arra is nagyon vágyott, hogy boldoguljon. (Ez esetében azt jelentette, hogy boldog családban élhessen.) Amikor fiának megadatik az esély, hogy kiemelkedhessen, az - méltóan az apai neveléshez - utolsó pillanatban nemet mond az ajánlatra (gyakornok lehetett volna a tiszttartó mellett), mert látja, hogy milyen rútul szabadulnak meg barátjától, egy szellemi fogyatékos segéd tehenésztől. Az apa elkeseredett, de megérti Pellét, és útjára engedi. Belátja, hogy nevelése befejeződött, ő azonban marad a felcsillanó "szerelem" (társ) lehetősége miatt (talán?). Ő már öreg, és a boldogulás érdekében inkább megalkuszik, fia azonban erre nem hajlandó. Név szerint vesz búcsút a tehenektől, és mindegyiknek elmondja, milyen nagy útra készül: meghódítani világot. A könyv folytatásában kiderül, ez hellyel-közzel sikerül is majd neki. A Ditte könyvben is felbukkan a neve, akkor már mint aktív politikus, beszélnek róla egy részben.

A film telis-tele van megható képekkel, most már feltett szándékom a könyv elolvasása.

Nincsenek megjegyzések: