Ma reggel nagyon szomorúan láttam a kukák tetején néhány régi, kemény műanyagból készült babát. Mindig nagyon elszomorodom, amikor olyan kidobott játékot látok, amelynek tekintete van. Számtalan babát, macit és egyéb állatot mentettem már így meg, de nem tehetem mindegyikkel. Nem voltak szépek a babák, de egyszer valaki babusgatta talán őket. Kié lehettek? Valamelyik néni gyermekeié, akik a házban laktak és nemrég haltak meg? Valakinek mindenesetre nem jelentett már semmit.
Most, hogy belegondolok, nem kizárt, hogy piaci értékük is volt, mivel nekem már kizárólag csak puha, gumi-szerű műanyagból készültek a babáim. Vagyis most visszaemlékezve volt, amelyik nem, az ott van anyukámnál. De annak van haja, ezekre meg úgy öntötték műanyagból, színük sincs. Én 43 éves vagyok most, a babák gyanítom 50 körüliek… Most már mindegy, kuka nap volt, a szemeteseknek nincs érzékük a frissiben “régiség” kategóriába lépett tárgyakhoz. Főleg azoknak, akik hozzánk járnak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése