Csak néhány mondat a benyomásaimról. Mozart 15 évesen írta ezt az operát Mária Terézia egyik fiacskájának esküvőjére. Sokak szerint a Varázsfuvola elődjének is tekinthető, hiszen a két egymásnak rendelt szerelmesnek állhatatosságáról kell tanubizonyságot tennie a hőn óhajtott beteljesülésig. Így akar Vénusz istennő, alias Mária Terézia (Wierdl Eszter) meggyőződni arról, hogy helyes volt választása Silvia nimfát, vagyis a főherceg menyasszonyát (Fodor Gabriella) illetően. Bár ez a preklasszika kedvelt témája, így szerintem véletklen az egybeesés Schikaneder darabjával.
Gyönyörű dallamok láncolata volt, sablonos cselekménnyel, viszont a díszet nagyon tetszett. Imádom a világos díszleteket, itt pedig az operaház kinagyított terrajza volt az alap, mivel a felépülő Alba város tervezőirodájából (vezető tervező Vénusz) irányították a cselekményt. Az énekesek közül a címszereplőt éneklő Schöck Atala, illetve Fodor Gabriella emelkedett ki, de tetszett Megyesi Zoltán Lagerfeldre maszkírozott Aceste-je is. Wierdl Eszternek néhány magas hang gondot jelentett, viszont a záróképben hordott jelmeze, a rokokó hatású kreació, meg a paróka gyönyörű volt rajta! (Ajándék Lagerfeldtől!) Kolonits Klára viszont most nem tetszett. Igaz, beugrással mentette meg az előadást, de szerintem nem volt nagy szám, a dícséretek ellenére sem.
Csak két alkalom erejéig ment a darab, jövőre alig hiszem, hogy műsoron lesz, hiszen a produkció atyja, Fischer Ádám nem igen vezényel mostanság a MÁO-ban.
1 megjegyzés:
Boldog Karácsonyt kívánok, Nektek !!!!
Megjegyzés küldése