Parti Nagy Lajos: Magyar mesék

Most minden reggel 8.45 perckor a Klub Rádióban Parti Nagy Lajos olvassa fel magyar meséit (március 15 részben!), Szabó Gyula jellegzettes rekedtes, bölcselkedő, tanulságot levonó hangját mímelve. Mert igen, ilyen abszurdításba hajló a magyar valóság, a mese meg annál inkább helytálló elbeszélő forma, mert ilyen maszlagokkal etetik a jóembereket, egy óvodás persze talán még beveszi azokat.

Íme egy kis ízelítő (persze így nem az igazi, hallgatva könnyesre neveti az ember magát), az ÉS-ben jelentek meg, én Sándor Klára oldaláról másolom most ide az egyik részt.

"Egyszer volt, hogy Kétharmádiába akkoracska lett az oskolázottság, annyi a kiművelt emberfő, hogy mán maga Széchenyi Stefi es kapkodta a fejit, menet raportra Orbán Viktorhó. Oly fokú lett a műveltség, hogy az mán nemzetközileg es párját ritkétotta, a lakájkarvaly médiát leszámítval, ami ugathatott, ha sínen vót a karaván.

Tudtak dönteni, egy tesztelésvel megmonták, mehet-é a kis alattvaló gimnáziumba vagy aló mars inasnak egy életre. Má nem köllött annyi épület meg tanár a fizetésivel elfoglalva, horribile egyetem! Lényeg a lényeg, közmondásos vót a magyarok fifikossága, leszálléthatták a tankötelezettséget, bézárhattak akarhany oskolát, nem csihadt az elmeél, maséroztak előre nemzeti tanévnyitórul tanévzáróra, porzott a csillagösveny. Mán a nemzeti egyetértés annyiba tartott, hogy ácsit parancsolt a túlságba menő angoltanulásnak es. Meg lett mondval, elébb egy strukturáltabb nyelvet köll béhammantani, oszt ha má beszél a csuporszemű nebulója szanszkritul, üsse fakjú, fölszíhassa a smonca angolt es, ha annyira döglik a sikerélményiér, mikó kitántorog ápolónőnek vagy feketemosogatónak a nyugatra. Mer egy nehezebb nyelv jobban trenírozza a nemzeti elmét, mint fordítval, ezt béláthatja, azkit anya szült. A magyarok 15%-a beszéllett idegen nyelvet, 6000 általános oskolára jutott 4900 angoltanár, szanszkrit meg alig. Hát hun vót itt az egyensúly? Na, pont ebbe állott a szürkeállományuk veleje, a szokatlanságba. Hogy furtonfurt jöttek a nem szabálszerű megoldásaikval. Mi mást tehetett vóna a puhapötseő Ejrópa, mint vonkodta az ideges szajaszélit, oszt mosolygott vackormód a magyarok kerálának meg a sok jobbkezinek az ötletein nyugdíjlopástúl csipszadóig, egykúcsos adózástul közmunkaszógálatig, kokitúl alaptörvényig. De nem vót mit tenni, akkora vót a respekt, mer tény vót, ami tény: Jézustól, a Bódogasszonyanyánk egyszülött zsidó gyerekitül, a bankadóig mindent a magyaroktúl kapott vót a hálátlan nyugat, aki nem hiszi, járjon utána."

Murau

Ez egy nagyon aranyos kisváros a stájer Alpokban. Igaazi osztrák település, csak úgy süt belőle a kreativitás - hol egy koszórú, egy gyertya, egy különleges formájú gyökér kirakba dísznek. A lakásbelsőkbe kukkantva - hát azok is olyanok voltak, amilyen nálunk csak művészeknek vannak.
A házakon elhelyezett táblákat nézve megdöbbentő, hogy 1300 körül itt város volt és nyilván városias településkép a XIV. század elején, nem is olyan messz tőlünk! De ne higgye ám senki, hogy valami múzeumváros ez! Ötletes a folyó part fölé benyúló, futurisztikus, üvegből készült kávézó, vagy a sörgyár, amely falai szintén átlátszó üvegből vannak, és az erjesztő kádak folyamatosan világítanak esténként mindenféle rikító szinben. Szép lassan megy át mondjuk zöldből hupirózsaszínbe. Kicsit hasonlóan, mint nálunk a MÜPA Lágymányosi- híd felőli oldala.) Szóval egy nagyon is élő település!
Sajnos csak sielés után tudtam mászkálni, így fényképezni sem igen tudtam, mert kezdett sötétedni. De elgoméláztam, milyen lehet egy reneszánsz loggiás házban lakni, a várudvaron (ami 6 órakor még nyitva áltt) szinte látni véltem a lemenő napban a színes ruhás késő középkori katonákat, ahogy jönnek-mennek. (Mondjuk félelmetes volt egydül a kihált udvaron - noha állt ott két autó.)
A biciklik, babakocsik nincsenek elzárva, nem lopja el őket senki.
A főutca nem kínai és használtruha, meg GSM boltokkal/bankokkal volt tele.
Viszont viszonylag kevés vacsorázóhely volt - na persze ennyi lakosra több, mint elég!

Imádom a Károlyi-kertet szegélyező utcákat, amelyek szabályos négyszöget alkotnak, középütt a ráccsal körülvett parkkal. Engem Párizsra emlékeztet. Budapesti viszonylatban sok jópofa üzlet található ebben a picike kis térségben. Egy februári szombat délelőtt ide jöttem felvidulni egy kicsit.

Egy nyűgös szombat délelőtt

Nem szándékozom fotós blogot nyitni:)

Tunika: zara
Karkötő: sk

Ezt a kompozíciót a kislányom készítette, még a havazás előtt. Iskola után a Városligetben szedegette a hozzávalókat, teljesesn ő találta ki az egészet. (Sajnos tök sz...ok a képek!) Olyan aranyos és ügyes!

Good bye MALÉV

Már majd egy hete nincs Malév, viszonylag hidegen hagyott, de aztán olvastam egy cikket a Galamuson, ami elég szívszorítóra sikeredett.
Aznap reggel többek közöttazon az egybeesésen csóváltam a fejem, mert az utolsó járat Helsinkiből tért haza, és 2008 őszén pont ezen a járaton utaztam utojára Malév gépen.
Nem volt a kedvencem, mert drágálottam, és gyakran rosszkedvű volt a személyzet. Azonban ahogy a You Tube-on hallgattam a búcsúzó bejelentkezéseket, elérzékenyültem én is. Eszembe jutott, hogy egy időben sewardess szerettem volna lenni, de sosem mertem jelentkezni, mert nem tartottam elég attraktívnak magam. (Ez eléggé hülye kifogás volt.) Aztán ahogy gyerekeim lettek, féltem a repüléstől. Cigi azóta is dukál előtte mindig, pedig amúgy ritkán pipálok rá nagyon. És tényleg, hiányozni fonak a szép kék farkú repcsik, amelyeket biztosan felismertem a levegőben, ahogy alacsonyan szállva készültek landolni, meg a jól sikerült egyenruhája a földi személyzetnek, meg a tudat, hogy nincs. Tudom, nagyobb vadak is elhullottak a versenyben, mint a Swissair, vagy a KLM, de nagyon sajnálom azt a sok dolgozót, akiket most isten hírével kiraktak. Osszkó Péter ezt írta valahol, hogy 2 éve volt a vezetőségnek felkészülni erre - konkrétan ennyi idő alatt egy új társaság is felállhatott volna (hja, lehet, hogy nem nemzeti, de pl. az Austrian Airlines is a Lufthansa tulajdonában van), és nem lett volna senkinek ilyen fájdalmas az egész. (Bár a cinikus vezetőségen nem látta nagy sajnálat nyomait.) Persze már megint jöttek a csontvázazással, mintha még kapóra is jött volna nekik.

Ez az utolsó gép üzenetváltása a toronnyal:

Téli Vajdahunyad vár

Havazás miatt elmaradt a vasárnap reggeli futás (no meg előző napra elkapott a mostanság dívú fejfájós/gyomorrontásos vírus is) - helyette inkább körbesétáltam a behavazott Városligetet, és szerencsére elvittem a telefonomat, így lekaphattam a téli Vajdahunyad vár kedvenc reneszánsz szárnyát is. (De sokat tologattam erre a babakocsimat! Főleg a kisfiammal naponta elsétáltam erre.)