Néztem a szállásokat, a programot, végül úgy döntöttem, Brüsszelben lesz a főhadiszállásunk, mivel a liège-i hotelszobákat aranyáron adták a Tour ideje alatt. Szerencsére speciális vonatjegyet is lehetett jó áron szerezni! És ha már Belgiumban vagyunk, nem tudtam megállni, hogy Bruges-be ne látogassak el.
1988-ban jártam itt legutóbb (leszámítva egy reptéri átszállást, akkor épp a fiammal voltam terhes), stoppal bejártuk az országot, igaz, Liège akkor kimaradt.
Na tehát megvettem a Wizzair-re a jegyünket, Mert a Brussels Airlines jóval drágább lett volna. Ez reggel 6-kor indul, örvendeztem is, hogy legalább jó sok időm lesz. De nem ajánlom 45 év felettieknek, mert ez annyit jelentett, hogy zuglói indulással 3/4 4-kor kellett keljek. Persze egész éjjel a telefonom nézegettem, mennyi az idő, el ne aludjak. Ja, és a lakás 3 hete romokban van, nem tudom a megszokott életemet élni, és ez rendkívül kiviszi az erőmet. (És távolról sincs vége...!) Délutánra úgy elfáradtam, hogy semmit nem találtam meg - igaz, minden térképem ócska volt - sírva keringtem, legalább 2 órát aludnom kellett, hogy összeszedjem magam.
1. nap - Brüsszel
Szerencsére esős idő volt, ami most a 38 fokból még szebbnek tűnik. A bénázás már a Gare de Midi-nél elkezdődött - nem találtuk a metrót. (Viszont a környék nem olyan gáz, mit a fórumokban írták. OK, táskát előre, bőröndöt markolni - a szokásos elővigyázatosság nagyvárosokban.)
Közel laktunk a Densert negyedhez - ez a belga tervezők környéke, erről majd később. Ez a Grand Place-hoz közel eső terület egyre csinosodik, viszonylag sok régi - bár nem nagy szám épülettel rendelkezik, több kávézó, söröző és egyéb kiülős helyekkel tarkított utcái, terei vannak. A 24 évvel ezelőtti Brüsszelhez képest most nem voltak túl jó benyomásaim. Ennyit romlott hátrányára? Vagy akkor rácsodálkoztam a Nyugatra, de azóta történt egy 's más? Nem tudom. Engem nem elsősorban a piszok és a rengeteg bevándorló zavart, sokkal inkább a jellegtelensége, a ledózerolt városrészek és a helyükre emelt rusnya irodaházak. Ám fontos megjegyeznem, hogy a városnak vannak izgalmas, felfedezésre váró negyedei az utikönyv tanulsága szerint, csak nem adja magát olyan könnyen - egy nap ide bizony nem elég! És hát sajnos mióta EU központ, rendkívül drága is lett. Belgát így alig láttunk...
A Grand Place, az persze csodálatos, kevés ilyen egységes, azonnal rabul ejtő tér lehet a világon, tényleg megkapó az arany színekkel, finom faragásokkal. A környékbeli szűk utcácskák is nagyon hangulatosak, persze teli szuvenír és csokiárusokkal, turistacsalogató éttermekkel. na itt elkóricáltunk egy jó fél napot, gyroszosnál ebédeltünk (van egy görög utca), persze jó kis csokit is magamhoz rendeltem. Megnéztem néhány vintage üzletet a Grétry környékén. Utána aludtam, majd irányt vettem a Densert környékére, benéztem a boltokba, de nem vettem semmit - azért jó volt helyi készítőket látni. Azt hiszem, jobb áron lehet helyi kézműves/tervező/készítő portékákat vásárolni Ixellesben - annyira ez sincs kint, de a mi időnkből nem futotta. Egyébként a belga nőt onnan lehet felismerni, hogy egyszerű, kényelmes, de elegáns ruhát visel, rendszerint magas sarkú cipővel, a haja pedig félhosszú. (Ez is rendszerint.)
A Grand Place környéki apró utcák egyikében kagylót ettünk, persze turista menü formájában, viszont ingyen rozé bor járt hozzá, a fiamét is én rendeltem magamhoz, és minden meglepően finom volt, pedig óva intik ilyen helyektől az embereket - rendszerint joggal, csak hát én 24 éve vágyakozva néztem, milyen jó lehet ilyen helyen enni, és hát tényleg az is.
Elmetróztunk a Marolle negyedig - itt van a híres bolhapiac, és persze városszerte népszerű second hande üzletek, antik árusok is, meg amúgy is amolyan bohém negyednek volt beállítva, sok régi, tipikus munkásházzal - én az ilyen helyeket jobban szeretem, mint a csili-viliket. Persze eltévedtünk, csupa bevándorlót láttunk, de egyáltalán nem tűnt félelmetesnek, kimondottan érdekes volt, és aranyosak a domboldalra vezető utcák. Persze azért elég lepukkant volt, de folyik a rehabilitációja. Aztán még egy rövid séta a Grand Place körül - remek arab csemegést fedeztem fel - majd vissza a hotelbe, és alvászat.
 |
| Ez a kutyus épp lepisil egy oszlopot, csak a fotón nem jól látszik:) |
 |
| Kagyló! |
2. nap - Liège/Tour de France
Kedvenc íróm, Georges Simenon szülővárosa, '88-ban elmulasztottam, de most sem jött létre igazi találkozás, mert az év utolsó júniusi napján minden a Tour de France-ról szólt, amelynek első napja, a városi derby idén Liège-ben volt. Nem terveztem, hogy követem a versenyt, csak kísérőnek mentem, s bár sejtetettem, hogy a városból nem sokat látok, végül a verseny teljesen magával ragadott, meg amúgy is el volt zárva. Ezen a napon jó idő volt, de nem elviselhetetlen meleg. Mondjuk úgy: normál nyári meleg. Már a vonatra alig fértünk fel Brüsszelben. (Szerencsére oda-vissza 11 EUR-os jegyet adtak a Tour alkalmából.) Tele voltak a folyosók, mire a vonat a Gare Centralba gurult. Szerencsére előttem egy nő ölbekapta a gyerekét,én meg levágtam magam. A várost elérve látni lehetett a bevezető utakon a dugókat, aztán - az egyébként hiper modern, gyönyörű - pályaudvarról a hangyaként vonuló szurkolókat, a csapatostul kiszálló rendőröket.
Végigjártuk a csapatok istállóit: hatalmas kamionok buszok - szerviz, öltöző, pihenőhely - persze közel sem olyan flancos, mint a Forma I, egy szál kordon választja el a néptől, közel lehet menni, bebámulni, fotózni. Aztán indult a karaván - a felvezető - a szponzorok ötletes autóival, széplányok szórták az ajándékokat, és a tömeg sem volt valahogy elviselhetetlen, leszámítva az eredményhirdető pódium előtti részt a verseny végén. Aztán odaálltunk a Radio Shack táborhelyéhez, komoly törzsszurkolók közé vegyülve, de tömeg nem volt. A fiam beszedett egy aláírást a hivatalos mezére, elkattintott fotókat, a versenyzők és a csapatfőnökök is kedvesnek tűntek, kiosztottak néhány csapat újságot - ez is érdekes volt, aztán különváltunk, én a cél után kb 200 méterre álltam, szintén a kordonnál közvetlenül. Visszafelé már jobban eloszlott a tömeg a vonatokon. A törzsszurkolókra visszatérve: hatalmas csapatzászlókkal járkáltak, néhányukat a versenyzők ismerősként köszöntötték, mások komoly - akár díszkötéses - albumokba gyűjtötték az aláírásokat - szóval nem semmi volt a hangulat.
Fáradtan értünk vissza Brüsszelbe.
 |
| Festmény egy liege-i virágárus kirakatában |
3. nap - Bruges
Ez a világ egyik legszebb városa, itt már eltöltöttem néhány napot, és most szinte hihetetlen volt, hogy megint ott vagyok. Sajnos egyedül kellett nekivágjak a városnak, mert a fiam a Tour de France-ot nézte, és eléggé szomorú voltam, hogy már megint milyen egyedül vagyok, pedig úgy osztoznék ebben a sok szépségben, amit látok. Na itt kosz nem volt - pedig turista akad bőven, szerencsére estére visszahúznak a Brüsszelbe, miután szétvásárolták magukat, meg tettek egy kört a csatornákon. Így aztán a Grote Mark környéke nyüzsi - persze érdemes benézegetni a csoki és csipke boltok valamelyikébe, vagy leülni meginni egy sör különlegességet. (Bár mindössze 19 fok volt, viszonylag erős szél, és időnként eleredő eső - nekem való!) A szabály amúgy itt is az, mint Velencében: tetszőleges irányban elindulunk, és megyünk, amerre a lábunk visz. Egy napra ezt ajánlanám, esetleg érdemes bemenni a szépséges városházában berendezett múzeumba - másért nem, hogy belülről is lássunk egy ilyen épületet. Divat imádók (szigorúan lokál, persze) - a Nordzandstraaton találnak több belga tervezőtől üzletet.
Amikor meguntuk a nyüzsgést, menjünk ki a híres Spigelreire - híres csatorna part, nem kell nagy fantázia kitalálni, hogy a vízben tükröződő házakról kapta a nevét. Meglepő, de alig akad turista itt. A vizet követve elérjük a körcsatornát, amit érdemes körbejárni. A Spiegelreitől távolodva egyre kevesebb az ember, a városháza harangjátékának hangját viszi csak a víz felénk. Megnézhetjük a vadkacsáknak épített házikót, meg a vízhez vezető lejárójukat - ó, nagyon melankólikus bír lenni, de milyen szép! Megnézném még egy párás őszi reggelen - giccsnek talán giccs, de szerintem a 10 legnagyobb királyság az életben című listában benne lenne!
Amúgy az éttermek drágák, kettőnknek 65 EUR volt - nekem ez cseppet sem olcsó. A hotelünk a Hotel Ter Brughe volt, 1553-ban épült, és a csatorna partján áll - igazi ódon flamand polgárház, a reggeliző a csatorna felett van, szerintem a padló már vízszint alatt. Stoppoljuk asztalt valamelyik ablaknál, és odaállva igyuk a finom kávét, amihez belga csokit is hoznak, szép csészéből, közben nagyon diszkrét klasszikus zene szól.
Mellesleg az apró utcák a Grote Marktól távolodva is bájosak, nem kell feltétlenül vízpartiak legyenek. Annyira szép volt! Szívesen visszatérnék bármikor!
A 4. nap délelőtt még sétáltunk egy kicsit Bruges-ben, utána vissza Brüsszel, ebéd a Gare du Midin (remek zöldséges pite választékkal - és ez csak egy pályaudvari étkezde, nem ám Fornetti). A busz ugyanonnan indul, ahol érkezéskor megáll, tehát nem kell kolbászolni - leszámítva, hogy a Midin tájékozódni - hát finoman szólva is - nem egyszerű.
Akinek van elkölteni való pénze, a reptéri shopban vehet még csokit, sőt: sört is, jól becsomagolják.
Hú, itthon a meleg most milyen durva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése