Lefelé az olasz csizmán II.

Siena

Ahogy az úton haladunk, az Appenninek számos magaslatán apró városok húzódnak, mind egymagában olyan érték, amelyre a magyar idegenforgalmat alapozhatnák.
Sienához én ragaszkodtam. Van egy szép albumom olasz piazzákról, és hát persze a kagyló alakú, téglával kikövezett főtér fotója mindig elbűvölt.
A város - ellentétben a legtöbb toszkánai várossal - téglából épült, és ez hallatlanul különlegessé teszi, mert a napon csillogó sárgás vörös szín különleges aranyfénnyel vonja be. Az középkori várost szinte teljes egészében épen maradt fal veszi körül, elég nagy területen fekszik - a felfedezését némileg megnehezíti a dimbes-dombos elhelyezkedés. Ember is mintha kevesebb lenne itt - főleg ázsiai turisták - persze a nevezetes térhez közeledve egyre többen vannak. Az elegáns üzletekkel szegélyezett utcákon (érdekesség: míg Firenzében sehol nem láttam a saldi feliratot, itt nagyban tartott a nyári leárazás) számos palazzo ajtaja nyitva, be lehet kukkantani. Tulajdonképpen semmi különös, mindegyikben ott a faragott kőkút, de egyszerű belsejük van. Nem tudom mondjuk mennyire alakították át a mai igényekhez. mert persze ezekben a több száz éves épületekben emberek élték a napi életüket. (Vagy épp haltak meg. Épp koporsót vittek ki a halottszállítók a temetkezési vállalat sarkon várakozó kocsijába. Hát igen, ez is a velejárója.)
A híres dóm persze gyönyörű, nekem legjobban a színes márványberakások maradtak meg a padozaton. A "szokásos" csíkos templom, különféle színű márványokkal burkolva (akárcsak a mellette lévő harangtorony), belül "egyszerűbb" - legalábbis a pompázatos külsőhöz viszonyítva. Az egyik oldalsó helyiségben régi énekes kódexek voltak kiállítva.
A főtéren nagy a nyüzsgés, szerencsére nem most (HANEM AUGUSZTUSBAN) van a híres Palio, ami több évszázados hagyomány a város kerületei között, középkori öltözetben vágtáznak (barbár mulatság), meg persze parádé, minden van, de ezek engem nem érdekelnek. A velencei regatta sokkal szimpatikusabb. A téren van a Palazzo Pubblico - ma múzeum, fel lehet a tornyába menni. Akinek nincs kedve kivárni a sort a melegben, az a belső udvarban ingyen gyönyörködhet. A főtértől távolodva, a kevésbé felkapott utcákon a mindennapi Siena - fodrász, borkimérés, semmi csillogás. Némi kapaszkodó után (egyáltalán nem vészes) fel lehet jutni a domonkosok templomába, amely a XIII. században épült. Nagyon egyszerű tégla templom, igazi középkori hangulata van, és már csak azért is érdemes felbaktatni, mert nagyon szép kilátás nyílik a városra. Kevésbé tetszett a Szent Katalin templom - bár korábban egy tűzvész elég nagy kárt tett benne.
Sajnos már nem tudom hol, de a Szent Katalin templomtól lefelé menet mozgólépcső megy a szemközti hegy gyomrában - így egy kemény gyaloglás megspórolható - mi lefelé vettük igénybe, úgy is érdemes! Ebben a városban nehéz hibázni - menjen az ember, amerre viszi a lába!
Nagy vágyam volt, hogy legalább egy csésze kávét megigyak a Piazza del Campon, direkt jeleztem is, de ah, micsoda malőr, félreértették. Ezen már magamban igen lógattam az orrom, de mindegy, nem is lett volna az igazi, majd egyszer, jó társaságban, úgyis!!!
Tovább indultunk Rómába, még mindig pipa voltam, de azt hazudtam, hogy fáradt vagyok, azért ülök csak, mint egy bálvány.
Viszont este finom volt a szállás közelében a prosecco és a kagyló.

Egy palazzo előtere

Piazza del Campo

Palazzo Pubblico - a városháza

Ez is a Piazza del Campo

Utcai világítótest - talán a városrész - esetleg az épület eredeti tulajdonosának (?) - címerével

Sikátor I

Sikátor II

Sikátor III

Dóm

Itáliai stílusérzék

Téglából rakva