Mélisande gyűrűje: Lefelé az olasz csizmán I

Firenze, Colle Di Val D'Elsa

Csütörtökön megbolondult mindenki - iszonyú nyüzsgés volt az irodában, én úgy elfáradtam, és fél négykor lépnem kellett, mert éjszakai vezetés várt rám a magyar-szlovén határtól Triesztig. A hajnal már Venetóban ért minket (ajjaj, családi nyaralás), iszonyat pára volt, de tenger szagot éreztem a benzinkútnál, ahol visszaadtam a volánt. És iszonyat mennyiségű pihenő kamion! Azta, ennyit még életemben nem láttam egy kupacban. Aggasztó is volt, mi lesz, ha felébrednek? Hát tényleg nem volt jó! De nem ragozom, a reggelit már Firenzében ettük. Kezdett is jó meleg lenni, ahogy nekiláttunk a városnak. Na én itt jártam már 18 évvel ezelőtt, és akkor nem volt rám különösebb hatással - szép, szép, láttuk a Pitti Palotát, dómot, Keresztelő Szent János-kápolnát, és persze az Uffizit. A közönyömet akkor a fáradtságra fogtam - egy hetes társas utazás utolsó állomása volt.
Most hát itt kezdtünk. Szerettem volna inkább a város hangulatát megragadni, de ez több okból nem sikerült. Először is, mert a tempót a férjem diktálta, és vitázni nagyon nem akartam, mert ekkor ott volt anyósom is, meg ne legyek má' ünnep rontó, ingyenutas hallgasson. Szóval a finom részletekre, átélésre, a láss, ne csak nézzére nem volt mód. De a rengeteg turista is nagyban rontott az összképen. Bevallom, főleg a japán és koreai nők borítottak ki. mindenütt ott voltak, tolakodtak, mindent megvettek -és jó magyar szokás szerint azt kérdeztem magamtól, ugyan miből, hiszen ha még Észak-Európában sem engednek maradéktalanul minden nőt a jól fizető, zsíros állásokhoz, akkor épp ott miből engedhetik meg maguknak a sok Pradát, Guccit - mert mindegyik minimum egy ilyen szatyorral mászkált. (Ahogy Belgiumban is megvették a csokiboltot.)
Persze a város tényleg tele van szebbnél szebb kirakatokkal - és most nem csak divatárura, de papíráru üzletekre, cukrászatokra, könyvesboltokra is gondolok. Az idegesítő tömegben tényleg csak ilyesmikre lehet koncentrálni. Ó, boldog Goethe, Byron - nekik még tényleg megadatott, hogy átadják magukat a hely szellemének! Firenze azonban nem ezért hideg. Valahogy nekem gőgösnek tűnik - Velence is az, de neki tetszik, hogy imádják, szeretetre méltó. Firenzéből valahogy hiányoltam ezt. Előbbi egy fonnyadó szépség, aki így is hódít, a másik ráncfelvarrott, botoxos.
Az Arno-híd arany árusai mint valami török bazár - persze a Ponte Vecchio így is bájos. Megnéztük a Dómot (viszonylag gyorsan haladt a sor), a Palazzo Vecchiót, ahol főleg a régi térképek voltak érdekesek számomra, utána kb. 40 perces sorbaállást követően felmásztunk a toronyba. Na, ez jó muri volt, éjszakai utazás, városnézés, meleg. Persze a kilátás gyönyörű, de valahogy nagyon fásult voltam. Épp csak konstatáltam a toszkán cserepes tetőket, megpróbáltam elképzelni, hogy ezeken az utcákon sétált Leonardo, meg Michelangelo, a palotában a brokát ruhás Medicieket, de nem és nem ment. Levert voltam már és szomorú. Megint csalódtam. Ja, mindezek előtt még elcsoszogtunk az Academiához is, de irdatlan sor állt.
Nem akarom senkinek elvenni a kedvét Firenzétől, mert nagyon szép város, és iszonyat kulturális örökséggel bír, és ma is meg van valami abból a kisugárzásból, amellyel évszázadokon keresztül rendelkezett. Csak próbáljunk más időszakot választani. Szerintem október eleje még szép, és már talán nincsenek annyian - mi is az iskolai szünet miatt mentünk épp júliusban oda.
Viszont egyik ámulatból a másikba estem az apró Colle Di Val D'Elsaban. Az autópályáról beérve jelentéktelen helynek látszott, de gondoltam mindegy, csak a fejem lehajthassam valahol, ja, meg vegyek egy jó zuhanyt. Na ez sikerült is. A hotel egy régi papírgyárban volt, nagyon aranyosan megcsinálták - nem kell valami nagy durranásra gondolni, sima 3 csillag, szép közös helyiségekkel. A város a toszkán üvegcsiszolás központja, szemmel láthatóan elég munkalehetőség akad. Egy alsó és egy felső városból áll. Az alsó város csinos, több tere van, többek között az árkádos piazza is. A felső városba lifttel is fel lehet menni, de girbe-gurba utcácskákon is felkapaszkodhatunk. Itt rengeteg palazzo van, mindegyiken a családok címerei, de üzletek, éttermek is. A városrészt lakják, tehát nagyon is élő, fejlődő település, nem valami múzeum, mint pl. a Várnegyed Budapesten. Kb. Tapolca nagyságrendű város. Egy februári szombaton Tapolcán talán ha egy helyre be lehetett menni vacsorázni. Szinte kizárólag kínai boltok, GSM üzletek, és bankok vannak a Fő utcán. Na itt volt 3 színház, 3 múzeum, kávéházak, ahol emberek voltak szombat reggel, éttermek - sok - ahol emberek ettek, mindenféle üzlet, amelyek nem mentek tönkre. És igen, gyerekkocsikban gyerekek, na meg munkahely. A kiülős emberekről annyit, mielőtt még jönne a szokásos de ők megengedhetik maguknak az ottani fizetésekkel. Kérem: igaz, Toszkána a leggazdagabb tartományok közé tartozik, de azért délen ugyanez megfigyelhető (pl. Szicília). Persze el kell dönteni, kell-e egy számmal nagyobb lakás, kocsi, telefon, plazma TV, avagy inkább élünk.
Folytatás következik.