Róma
Hát igen, itt is 18 éve jártam. Akkor nagyjából lementek a kötelező körök, de maradt a hiányérzet: egyáltalán nem ismertem meg Rómát. Na ja, persze két nap nem is elég rá. De hát most sem állt rendelkezésemre több idő. Sebaj, akkor apránként megy az ismerkedés. Aha! A mottó az volt, hogy mutassuk meg Rómát a gyerekeknek, meg aztán anyósom is velünk utazott - neki az volt a vágya, hogy ide szeretne eljutni még az életben. (Ő mélyen katolikus - ámbár mondhatni bigottan baloldali gondolkodású. Érdekes kombó!) Hát így újdonságra nem sok esély volt, de talán azért valami csak le fog esni. Hát nem nagyon! De majd jelzem, mi jött mégis össze.Az Angyalvárral kezdtük, vasárnap lévén sikerült is parkolóhelyet szerezni. Nem is lett volna túl messze, ha nem dög melegben kellett volna kb. 500 métert megtenni - ez főleg majd visszafelé lesz gond. Átvártunk a Piazza Cavour-on - itt van az Igazságügyi Palota, így közelítettük meg a helyet. Most is vészjósló az épület, az ember önkéntelenül is Scarpia belépőjét hallja a fülében. Körbejártuk a szinteket, megnéztünk egy időszaki kiállítást a pápákról, meg a lakosztályokat - tényleg elütnek a komor hangulatú vártól. Fényképezkedés ("Tosca készül a halálugrásra", próbáltuk kitalálni, hol lőhették agyon Cavaradossit (szerintem nem a tetején - nincs hely kivégzőosztagnak). Tömeg itt még nem volt.
Ezt követően a Via della Conciliazipne árnyékos oldalán elbaktattunk a Piazza San Pietroig - hatalmas sor várta, hogy bejusson a világ első számú székesegyházába - persze, hogy a napos oldalon kellett várakozni. Addigra már dél körül járt az idő! Viszont elég gyorsan haladt. Odabenn csúnya tömeg, fényképező turisták hada. A főoltárnál valami misét celebráltak, kordon választotta el a templom többi részétől. Ezt ritkán megnyitották. Pont engedtek is be egy tucat embert, mondtam is anyósomnak, menjen, meg fogjuk várni, de nyomult egy csapat - nyilván vakbuzgó katolikus - koresz is, szegény így kintmaradt. Itt kezdett elegem lenni megint. A gyerekek miatt felmentünk a kupolába is, ami mindenképpen megéri egyszer: itt érzékelhetők igazán a dóm rafinált arányai. mert hatalmasnak hatalmas - mi sem jelzi jobban, mint a főhajó padozatán elhelyezett vonalak: idáig érne ez és ez a székesegyház. De a magasság lent nem nyomaszt annyira, pedig odafentről tényleg miniatűr emberek mászkálnak. És persze haladhatunk feljebb, ki a kupola csúcsára, keskeny lépcsőkön gyakran megálló kövér, fújtató amerikaiakkal. Nem vagyok klausztrofóbias, de némileg megviselt a szoros libasorban felfelé caplatás, meleggel, levegőhiánnyal fűszerezve. Valahogy ez is másként élt korábbról bennem. Lassan haladunk vissza a kocsihoz, a Cavour téren ettünk meg ittunk egy jó hideg limonádét (vagyis kettőt), és indultunk az egykori olimpiai városrészbe, amit 1940-es olimpiára terveztek, de ez ugye elmaradt, és csak 1960-ban lehetett a sportesemény helyszíne. Ez nem úgy volt, mint Berlinben, hogy be lehet menni, a fiam kiszállt a kocsiból ellenőrizni, de nem, így a klímás járgányból nézegettük. Hát a maiakhoz képest szerénynek tűnik minden, olyan szocreálos. Viszont egy obeliszk hirdeti, hogy Mussolini rendelkezésére épült a komplexum - szóval ott nem tagadják meg. Ha ő rendelte el, hát ő rendelte el.
Következő állomás - ne és ez már újdonság volt nekem is. (Az olimpiai helyszín is, de az nem ér, nem szálltam ki.) A Piazza Navona Róma barokk központja, pedig egy ókori stadion helyén alakult - innen a jellegzetes ovális forma. Gyönyörű zárt tér, közepén és két szélén hűsítő díszkutakkal. A baj, hogy tele van giccsfestővel, egymás hegyén hátán árulják a mázolmányaikat, na és persze itt is rengeteg a turista, meg vannak kávézók is, de ilyen tömegben nem valami hangulatosak. Bementünk a Szent Ágnes templomba, ahol festmények helyett zömmel színes kövekből faragott domborművek adták a barokk pompát. A tér környékén pedig olaszt tervezők üzletei vannak - nem az Armani, hanem a megfizethető vonalból. Kiárusítás idején nagyon megéri vásárolni náluk, mert jó minőségű, elegáns, egyedi portékát kapunk. Gyönyörű ruhák voltak például 30-85 EUR között számos üzletben. (Vasárnap délután is nyitva vannak.) Ezen a környéken egyébként is érdemes bóklászni, nagyon hangulatos utcák vannak, kirakott növényekkel, trattoriákkal, kirakatokkal. Közelben van a Spanyol Lépcső - ahonnan ezúttal teljesen hiányoztak a leanderek - és a Panteon is. (Fiam kérdezte, hogy ezt is keresztények vették birtokba? Hát igen...) Ha a tömegen keresztül tudunk verődni, látható I. Viktor Emánuel és III. Umbertó szarkofágja is, meg oltárok - elég uncsi, inkább az ókori eredetű kupola az érdekessége a nyitott kis körrel a tetején.
Aznapra jutott még egy templom, a Lateráni Bazilika, persze nagyon szép volt, de inkább csavarogtam volna a Trastevere negyedben, mert aznapra már több templomot befogadni nemigen tudtam.
Esti vacsora ugyanabban az utcában, csak egy másik helyen, a kagyló persze pazar volt, a nap végére rendkívül fáradt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése