Félig szcenírorott előadás azt jelenti, hogy szinpadi kellékeke vannak (persze kevés), „meg van rendezve” a darab, de az énekesek estélyi ruhában vannak (ez néha röhelyes – estélyi ruhás Liú), vagy jelzés értékű jelmezben (pl. tollas kalap).
Ezen a Don Giovannin a berendezést nagyrészt pantomimesek jelentették, akik ha kellett asztallá, ha kellett szobrokkal keretezett ablakká, vagy éppen a DG-t elnyelő alvilággá változtak, de ők voltak a lakodalmi táncosok is.
Mindig zavarban vagyok, amiért nem tudom Mozart és Da Ponte eme művét boncolgatni, de ehhez nincs kedvem. Szerintem egy szimpla történet, miként csömörlött meg saját magától egy férfi, aki sármosan, ámde gátlástalanul (ki)használt mindenkit, aki útjába került. A végén a pokol nyilván a gyilkosság miatt érzett bűntudat, amely elnyeli hősünket, persze jó útra már nem tud térni, ki tudja, mi lesz vele – a szerzők ezt – miként a triász másik két darabjánál is – nyitva hagyták.
Tassis Chriystoiannis Don Giovánnija végre egy igazi, megnyerő, jó svádájú csibész volt, kifogástalan hangi és színészi adottságokkal. A Pezsgődal végén nem fogyott el a szufla (á la Peter Mattei), csak úgy peregtek az utolsó szavak és a végén a kacaj is. Leporellót José Fardilha amolyan - na mire is vette? Talán olasz filmekben látni ilyen farmeringes, jó humorú, de mindenki eszén túljáró fickókat. Nagyon szívébe zárta a közönség.
Ne szeretem, amikor Donna Annát hisztérikaként állítják be – saját otthonába akarták megerőszakolni (ráadásul olyasvalaki, akit grál lovagnak hitt), megölik az apját – naná, hogy képtelen testi szerelmet érezni vőlegénye iránt egy jó ideig. Laura Aikin igazán szép hanggal énekelt. Miként a Donna Elvirát alakító Juliane Banse is – bár neki az első áriában volt néhány gikszer gyanús hangja. Mindenesetre ő volt a legszebb. Bájos Zerlina volt Sunhae Kim. Igazi lírai koloratúrának tűnik (?), mégis jól hallható volt az első emeletieknek is. Nagy öröm volt hallani két fiatal magyar énekest. Az egyik az erdélyi születésű Molnár Levente, aki túlzás nélkül mondhatom, hogy nemzetközi hírnév kapuján sétál épp keresztül - Massettot azt hiszem a Covent Gardenben már elénekelte. Nos ez a Masetto társadalmi helyzeténél, kiszolgáltatottságánál és nem ostobaságánál fogva tehetetlen. Ő itt a mindenkori kisember. És a mostanság sokat futtatott Meggyesi Zoltán Don Ottaviója előtt is le a kalappal - mind hangilag, mind szinészileg sokat tett az előadáshoz. Don Ottavio nem puhány fráter. A testőrség tisztje, mint ilyen, ott sem lehetne, ha gyáva, hezitáló alak volna. Egyszerűen nem elhamarkodott, agresszív állat. Tapintatos Donna Anna fájdalmát illetően, mielőtt bárkit súlyos váddal illet, igyekszik tájékozódni a körülményekről. Utóbbi két karakter jeleníti meg a valódi férfiakat - lám, mindegyik meglelte a párját, akiket nem saját tulajdonuknak tekintenek. Míg a hatalmaskodó DG és a gátlástalanul mindekit kiszolgáló Leporello a másik oldal, velül azonban nem sokan cserélnének.
Ezen a Don Giovannin a berendezést nagyrészt pantomimesek jelentették, akik ha kellett asztallá, ha kellett szobrokkal keretezett ablakká, vagy éppen a DG-t elnyelő alvilággá változtak, de ők voltak a lakodalmi táncosok is.
Mindig zavarban vagyok, amiért nem tudom Mozart és Da Ponte eme művét boncolgatni, de ehhez nincs kedvem. Szerintem egy szimpla történet, miként csömörlött meg saját magától egy férfi, aki sármosan, ámde gátlástalanul (ki)használt mindenkit, aki útjába került. A végén a pokol nyilván a gyilkosság miatt érzett bűntudat, amely elnyeli hősünket, persze jó útra már nem tud térni, ki tudja, mi lesz vele – a szerzők ezt – miként a triász másik két darabjánál is – nyitva hagyták.
Tassis Chriystoiannis Don Giovánnija végre egy igazi, megnyerő, jó svádájú csibész volt, kifogástalan hangi és színészi adottságokkal. A Pezsgődal végén nem fogyott el a szufla (á la Peter Mattei), csak úgy peregtek az utolsó szavak és a végén a kacaj is. Leporellót José Fardilha amolyan - na mire is vette? Talán olasz filmekben látni ilyen farmeringes, jó humorú, de mindenki eszén túljáró fickókat. Nagyon szívébe zárta a közönség.
Ne szeretem, amikor Donna Annát hisztérikaként állítják be – saját otthonába akarták megerőszakolni (ráadásul olyasvalaki, akit grál lovagnak hitt), megölik az apját – naná, hogy képtelen testi szerelmet érezni vőlegénye iránt egy jó ideig. Laura Aikin igazán szép hanggal énekelt. Miként a Donna Elvirát alakító Juliane Banse is – bár neki az első áriában volt néhány gikszer gyanús hangja. Mindenesetre ő volt a legszebb. Bájos Zerlina volt Sunhae Kim. Igazi lírai koloratúrának tűnik (?), mégis jól hallható volt az első emeletieknek is. Nagy öröm volt hallani két fiatal magyar énekest. Az egyik az erdélyi születésű Molnár Levente, aki túlzás nélkül mondhatom, hogy nemzetközi hírnév kapuján sétál épp keresztül - Massettot azt hiszem a Covent Gardenben már elénekelte. Nos ez a Masetto társadalmi helyzeténél, kiszolgáltatottságánál és nem ostobaságánál fogva tehetetlen. Ő itt a mindenkori kisember. És a mostanság sokat futtatott Meggyesi Zoltán Don Ottaviója előtt is le a kalappal - mind hangilag, mind szinészileg sokat tett az előadáshoz. Don Ottavio nem puhány fráter. A testőrség tisztje, mint ilyen, ott sem lehetne, ha gyáva, hezitáló alak volna. Egyszerűen nem elhamarkodott, agresszív állat. Tapintatos Donna Anna fájdalmát illetően, mielőtt bárkit súlyos váddal illet, igyekszik tájékozódni a körülményekről. Utóbbi két karakter jeleníti meg a valódi férfiakat - lám, mindegyik meglelte a párját, akiket nem saját tulajdonuknak tekintenek. Míg a hatalmaskodó DG és a gátlástalanul mindekit kiszolgáló Leporello a másik oldal, velül azonban nem sokan cserélnének.
Végül, de nem utolsósorban említem az izlandi Kristinn Sigmundssont, aki a Commendatore rövid, de annál fontosabb szerepében lépett fel. A januári MET-es Rózsalovag Ochs bárója után most élőben hallhattam, nagyon szimpatikusnak tűnt.
Az előadást Fischer Iván rendezte és persze vezényelte is.
Még valami: a mutatós, de annál beképzeltebb hostessek egyáltalán nem segítőkészek (régen azért azok voltak), csak állnak, mint egy szobor, és a korábban ingyenes műsort árusítják, immáron 300 frintért. Na ja, változnak az idők...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése