romantikus áldozatok
20 órája
2010. április 21., szerda
Szexista kolléga - f@.om kivan tőle (bocs)
Mit kezdjen az ember egy szexista kollégával? 1,5 hónapja van itt, de naponta előjön belőle a szexista és idegengyűlölő. Gondolom homofób is. Mindezt persze úgy adja elő, hogy ne lehessen belekötni, pl. ilyenformán: most már tudom, miért találták ki a komicsik a szabadszombatot. Na most erre mit mondjon az ember? Beszóltam egy jaaaajt, lehető leglekicsinylőbben. Ma meg azzal jött vissza ügyféltől, akinek a berendezését a többi külföldi irodából idelátogató szervizessel együtt nézték meg, hogy nem csodálná, ha attól a cégtől kitiltanák őket, mert "lecsöcsösözték" az egyik lányt. Mindezt hihetetlen önelégültséggel. Megjegyeztem, hogy "tres masculin", de értetlenül néztek rám. El tudom képzelni, milyen lehetett szegény csajnak. Ismerem ezt az érzést. És a lányokat úgy kondicionálják, hogy ez az élet velejárója. De én ne szeretném, ha a kislányom is átélne ilyet Ja,ez a faszi - kell-e mondanom - köpcös, cseppet sem sármos, idétlen humorú alak. Miért kell nekem elviselni az ilyet?????!!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Jaj, hogy utálom az ilyeneket! És mennyit gondolkozom azon, hogy lehetne értésükre adni, hogy milyen bunkók. Már sokszor elképzeltem azokat a megjegyzéseket, amiket szexista módon az ilyen pasiknak lehetne mondani. De még sose mertem. :-)
Avril, pedig ez az egyetlen, ami változtathat -esetleg- az ö attitüdjén, s a te közérzeteden.
Ez olyan, mint a nyilvánosan onanizáló fickók, akiktöl úgy szabadulhatsz meg rövid úton, ha megkérdezed, mikor jön a villamos, vagy hány óra van - mert ennyi elég, hogy kizökkentsük öket abból, amivel foglalatoskodnak (másokat zavarva, hogy magukat kielégítsék). Ezt müveli a kolégád is (és még sokan mások, ki nem ismer ilyeneket?...)
Igaza van Delisának, de az is igaz, hogy egyedüli nőként ilyenkor sokan furcsán tekintenek rád, hogy ááá, nem érti a tréfát, meg savanyú. Ezt bosszantó, hogy fel kell vállalni, vagyis a másik tahósága miatt kellemetlenül kell érezned magad.
És sajnos a környezet itt Magyarországon olyan, hogy nem vezsik észre, hogy ők a bunkók.
Mindenesetre éremes próbálkozni azzal, hogy meghúzod a határt.
Szia, Mélisande!
Gondoltam ám Rád is, vajon mi a helyzet a Ti életetekben???
Gratulálok a Fiad sikeres felvételijéhez, de most jól elszégyellem magam, mert leminősítettem a mi korábbi választásunk a humán gimit, ami valójában szent célként lebegett inkább az én szemeim előtt.....
A Fiadnak legalább van elképzelése a továbbiakról, hogy színész lesz....nálunk semmi konkrét körvonal nem jelentkezett ezért éreztem úgy, hogy jó lenne a Lolitának időt kapnia arra, hogy merre lehet az útja majd......
Az döntött mégis mindebben, hogy sokkal jobban örült ennek a szakközépiskolai felvételinek, mint annak a humánnak, amit igazából én indítványoztam Neki......
Szerintem mindketten a Fiad és a Lányom is a megfelelő helyen lesz, vagy ha tévesnek bizonyul a mostani helyzet, hát úgy érzem nem vagyunk mi már az a passzívan beletörődős anyatigrisek, akik hagynák szenvedni imádott porontyaikat......és merni fogunk megint változtatni....... DE ne így legyen, találjanak egy jó kis közösséget, és legyen sok-sok jó emlékük ezekről az amúgy páratlan időszakokról......
Gratulálok még egyszer Nektek is !!!!!!!!!!
Köszönjük!
Megjegyzés küldése