A képen Kálmán Péter, Bárány Péter és Fodor Gabriella
Az eső nem kegyelmezett, a troliról már ömlő esőben szálltam le az Andrássy útnál, persze ernyő nem volt nálam, így fejemre terítettem a blézerem.
Nagy várakozásokkal ültem be a Kovalik által megrendezett Händel operára. Javasolták gyerekeknek, így hát magammal vittem a "kis"fiam is. A 3. emelet első sorából szomorúan láttam, hogy a drága, földszinti helyek igen foghíjasak. Fent pedig úgy látszik, nemcsak a délutáni gyerekelőadások mennek csökkentett műszakkal. Éretem én, cost cutting, de kár, mert sok igazi operabarát, aki nem engedhet meg magának havonta 8-10 ezer forintos jegyet, az a képébe kapja, hogy "te akkor is csak egy csóró vagy, minek strapáljuk magunkat miattad, nem te tartasz el bennünket".
Opera maga: a zene persze gyönyörű, főleg a kórusok - nemhiába oratóriumairól híres Händel, de maga a kamarajellegű, mégis monumentálisan ható muzsika, a sziporkázó koloratúrák kárpótolnak a némileg egysíkú dramaturgiáért. Vagyis nem egysíkú, mert a rendezés pont jó volt, csak itt-ott éreztem erőltetettnek. Kár, hogy néha a modern díszletelemek mozgatása, de akár a modern táncok is (na ez pl. beleerőltetett volt) eléggé nagy zajjal jártak, ami egy nem épp wagneri méretű zenekart elnyom - ezt amúgy tavaly az Orfeuszon is éreztem. Eleinte valahogy szétesettnek tűnt a darab, kisfiam szenvedett rendesen, engem bosszantott a manapság dívó újrafordítás időnként nagyon nem elegáns volta (olcsó aktualizáló szövegek, mint pl. "Monnyon le!"). A recitatív részek magyarul, míg az áriák, és az az egy igazi kettős, valamint a kórus olaszul szóltak.
Az énekesekről: A címszereplő Várhelyi Éva tulajdonképpen hibátlan volt, mind énekét, mind játékát illetően, valahogy nekem mégis adós maradt. Kénytelen vagyok leírni, hogy számomra kissé jelentéktelen hang. Pedig szurkoltam, hogy beinduljon a karrierje, mivel mezzo fan vagyok.
Kellemes meglepetés volt Fodor Gabriella - igazi szép, drámaiba hajló operai hang, illúziókeltő megjelenés, csak hát a magyar szövegét nem lehetett érteni. Ugyanez vonatkozik az Arszamenészt éneklő kontratenorra, Bárány Péterre. Őt ráadásul nem éreztem meggyőzőnek sem. Hiába vannak meg a magasságai, a végére nekem fakónak tűnt a hangja (na jó, csak itt-ott). Persze lehetett rossz napja. A meglepetést Wiedemann Bernadett okozta - nagyon jól győzte a koloratúrákat, hangja hajlékony volt, pedig nemrég még Ebolit énekelt. Hatalmas brava neki! Gyönyörűen deklamálta szövegét a különleges lírai koloratúr szoprán Fodor Beatrix. A többi "pasi": az Elvirot éneklő Kálmán Péter - a ház ügyeletes buffoja - hangja sajnos inkább beszédre, mintsem énekre emlékeztetett. Asztalos Bence Ariodatész viszonylag kicsi szerepében szép alakítást nyújtott, hangját tekintve is. A zenekar a nyitány alatti némi rezes indiszponáltságtól eltekintve szépen szólt.
Meg kell jegyeznem, hogy a negaívumok ellenére a szereplők lubickoltak a játékban, tényleg számos geget és látványelemet kihasznált Kovalik, és talán túl nagy várakozásokkal ültem be, de magam egy kicsit megkopott hangulatot érzékeltem a még csak tavaly bemutatott darabban.
2 megjegyzés:
Olyan jó ízűek ezek a "személyes" kritikák. Ilyenkor adsz magadból a legtöbbet.
A "kisfiú" végül hogy értékelte a közös operázást?
Anyám hajdan ellentmondást nem tűrőn cipelte magával zenei botfül mostohaapámat, meg kelletlen öcsémet. Aztán hazafelé harsányan énekelték a Borisz Godunovot a pesti-budai éjszakában. (Én, aki boldogan mentem volna, akkoriban még vidéki rokonaimnál éltem.) Bumfordi tréfáik ellenére, azt hiszem, egy kis operai por azért rászállt a kobakjukra. Az pedig varázspor. Akire rászáll, nem felejt.
Igen egyetértek veled! Ha valakit csak egy picit elkap az opera varázsa, akkor valamit változtat is rajta - az már az övé, ha tetszik, ha nem. Fiam már 8 évesen eljött Aidára, mert nem akadt aznap estére senki, aki a jegyet igénybevette volna - igaz, a kedvenc 4. felvonások így ki is maradt, de ott villogtam, mert mindenki dícsért, hogy milyen helyes, hogy ekkora kisfiút elhozok az Erkelbe - mondjuk nem Aidával kell kezdeni, hiába látványos darab, azért túl hosszú.
A rendezés egyértelműen tetszett neki, az énekesek is, de a barokk muzsikát nehezen fogadta be. Igaz - valahogy a geg-parádé elvonta a figyelmet a zenéről.
Megjegyzés küldése